Az ókori Róma testápolásáról szép számmal maradtak fenn tárgyi dokumentumok: fésűk, dobozkák, tégelyek, illatszertartó edények, síremlékek domborművei örökítik meg a szépségápolás napi rutinját, szobrokon tanulmányozhatjuk a hajviseletet és az öltözékeket, sőt korabeli szerzők versekben és értekezésekben ismertetik a külsőre vonatkozó elvárásokat, vagy éppen kárhoztatják a túlzásba esőket.

„Lám, múlékony a szép külső: ha letelnek az évek, Tűnik a csáb s önnön tartama által enyész” – olvashatjuk Ovidiusnál az Ars Amatoriában, mely a szerelem művészetének kézikönyveként a testápolás és a szépítkezés témáival is foglalkozik.  Az idézet tartalma nem túl biztató a mai nők számára sem,  kitűnően alátámasztja azonban a bennünk lévő késztetést, hogy a szépséget megragadjuk és – ameddig lehet – elmúlását feltartóztassuk.

Jelenet egy előkelő nő reggeli készülődéséből (síremlék domborműve, Neumagen, Németország)

Az Aquincumi Múzemban bemutatott kötet, a „Szépítkezés a római korban” (Forma bonum fragile est) hiánypótló könyv – állapították meg méltatói közül többen is. Ez a tematika, legalábbis a részletekbe menő alapos feltárása nem valósult meg, illetve nem kapott különösebb hangsúlyt, jóllehet Szabó Magda, kedvelt írónőnk maga is az ókori szépségápolás témájából írta doktori dolgozatát 1940-ben Debrecenben.

R. Facsády Annamária sokrétű kutatásai alapján megírt műve összegzi mindazt a tudást, amit régészeti emlékekkel is alátámasztva az ókori Rómában élt nők és férfiak testápolásáról ismerhetünk. Az izgalmas és mindig aktuális témát figyelemfelkeltő stílusban dolgozza fel, sok színes képpel tarkítva, melyek közelebb hozzák a kor szokásait azok számára is, akik a történeti–elemző írásokat kevésbé forgatnák.

Bikinis nő ábrázolása egy római villa mozaikján (Szicília, Piazza Armerina)

Megtudhatjuk például, hogy Nagy-Britanniában valódi hidratáló krémet és egy konty maradványát is feltárták, olvashatunk korabeli recepteket az illatszerek készítéséről, és képet kaphatunk arról is, hogy milyen darabokból állt egy római hölgy ruhatára.  A szerző különleges hangsúlyt fektet a „helyben”, Pannónia provinciában talált leletek sokféleségére, melyeket az Aquincumi Múzeumban őriznek.

Frizura a 2. századi Rómából (Fotó: Musei Capitolini)

Egy rövid fejezet erejéig a férfiak is helyet kapnak a kötetben. A nyilvános megjelenés az ő esetükben hangsúlyosabb volt, éppen ezért nem nélkülözhették a tóga viseletére és a tisztálkodási szokásokra vonatkozó ismereteket. A mai kor embere számára jó néhány tanács és figyelmeztetés evidensnek tűnik, és inkább megmosolyogtatónak hangzik, mint például Ovidius tanácsa a hódítani vágyó férfiak számára:

„Tiszta legyen, s Marsnak mezejétől barna a bőröd,
Hordj takaros tógát s folt ne legyen szövetén.
Foghíjas ne legyél, fogadat ne lepesd be penésszel,
Fűzetlen szíjjak közt ne lötyögjön a láb,
Makrancos hajadat vaktába’ lenyesni ne engedd,
Nyírja körül avatott kéz a hajat és a szakállt…”

(Ovidius: Ars Amatoria, I. 513-518.)

R. Facsády Annamária könyve tehát nemcsak történészeknek és régészeknek szóló, tudományos igénnyel megírt szakkönyv, de a szépségápolás-szépítkezés ma is erősen hangsúlyos kérdései iránt érdeklődő olvasók is kézbe vehetik.

Weninger Nóra

2013. október 12.

Hozzászólások