,,A festészet tudománya a ponttal kezdődik, majd a vonal következik. A sík a harmadik, a negyedik pedig a test, amit a síkok palástja fed.” (Leonardo da Vinci)

Amikor a Montázsmagazinról beszélgetünk, azt szoktam mondani, hogy szinte a világ minden táján olvassák. Ez bizony így is van. Íme, ismét egy példa erre! Ismerjük meg a művésznőt, aki messze él hazájától, de szívében, gondolataiban gyakran itthon van.

dajka7

Rózsám, mutatkozz be a nagyvilágnak! Mesélj életedről, gondjaidról, küzdelmeidről és azokról a boldog pillanatokról, amelyek végigkísérték eddigi utadat!

Szabolcs-Szatmár megyében születtem 1952. január 29-én. Szüleimmel és öt testvéreimmel Bujon laktunk. Csodás kertünk igen sokszor mosolyt csalt az arcomra, mikor a rózsák között jártam. Apukám közel negyven évet dolgozott Miskolcon a Lenin Kohászati Gyárban mint géplakatos mester. Precíz munkáját igen sokan dicsérték, szerették. Távol családjától 5 napot dolgozott. Szabadnapjain sem tétlenkedett, sok tennivalója volt a ház körül. Télen vadászni járt, sokszor elkísértem. Nagyon szerette, hogy minden szép legyen a ház körül is, ajtók, kerítések. Egyszer kijelentettem, hogy ennyi idő alatt egy festményt is meg lehet festeni. Nagyot kacagott apukám ezen a kijelentésemen. Erre csak később került sor. Anyukám varrónő volt, szebbnél szebb ruhákat varrt a négy lányának, Sok-sok munkája volt neki is, a kerti munkák és négy iskoláztatása. Én első voltam rajzból, festésből, az általános iskolában mindig ötös osztályzatot kaptam.

dajka6

Milyen iskolát végeztél? Mi volt a polgári foglalkozásod?

Kereskedelmi és Élelmiszeripari Szakközépiskolát végeztem Nyíregyházán 1970-ben. 27 évet dolgoztam a kereskedelemben, majd divatáru szakra tértem át. Később nagy vágyat éreztem a festészet iránt, és elvégeztem egy festőművészeti iskolát Brooklyn-ban.

Mikor és milyen körülmények között hagytad el az országot?

Sajnos, már nem volt folyamatos munka Nyíregyházán. Közben elváltam, két gyermekemmel egyedül maradtam. Elhatároztam, hogy vízumot kérek utazás céljából. 10 éves vízumot kaptam, sírva utaztam New York-ba. Elég hosszú ideje már.

dajka4

Mikor fogtad először kezedbe az ecsetet?

2004 novemberében kezdtem el festeni. Pár kép megfestése után jelentkeztem a festőművészeti iskolába. Az első festményem egy kancsós és gyümölcsös csendélet volt. Aztán úgy gondoltam, virágokat festek. Több technikát is kipróbáltam, szeretem a késsel való munkát is.

Ki látta először a művedet? Mit szóltak hozzá?

A családom látta először a munkáimat. Aztán igyekeztem mindig magasabbra tenni a mércét. Nem elégedtem meg a virágokkal, elkezdtem portréképeket festeni. Egyre jobban sikerültek az indiánlányok, itt nagy kedvenc még mindig Marilyn Monroe. Ezzel 19. helyezést értem el. Vízöntő jegyben születtem, kedvem tartotta Peter Paul Rubins egyik festményét vászonra vinni. Majd Placido-val, a világhírű operaénekessel folytattam a festményeimet, akit személyesen is sikerült később megismernem.

dajka3

Milyen technikával dolgozol?

Olajjal vászonra, valamint festőkéssel is készítem képeimet. Kezdetben vastagon vittem fel a festéket, de ma már finomabban, vékonyabban csinálom. Festőkést csak egy kép bizonyos részein használok a kompozíció végleges hangsúlyának és csúcsfényeinek kiemelésére. Ennek köszönhető élénk felületi textúrája, ehhez sok gyakorlatra és biztos kézre van szükség. Nagyon fontos a festékkeverés, elsődleges és másodlagos kevert színek, valamint árnyékolás és a blendírozás a festménykészítésnél.

Mi a legkedvesebb témád? Sok portrét láttam tőled.

Igen, a portrék, aktok festése érdekel ma leginkább. Tehát vászonra vihetem gondolataimat, érzéseimet például a női szépséggel kapcsolatban. Ez egy örömforrás, fixálhatom érzéseimet, pillanataimat. “A szépséget felismerni, érzékelni, vagy éppen megalkotni annyi, mint boldogságot varázsolni az életbe.” (Paul Brunton)
Az arc jellemző formái sokkal változatosabbak, mint az emberek többsége gondolja. Nem szükséges közel mennünk ahhoz, hogy felismerjük, már távolról is azonosítani tudjuk az illetőt. Éppen ezért portréfestéskor az a legfontosabb, hogy megfigyeljük az arc formáját, az ezt meghatározó struktúráját, szem, homlok, áll, orr jellegét.

dajka5

Volt már önálló kiállításod?

Igen, 2013. novemberében volt az első kiállításom a festőművész párommal együtt, aki már régebben fest mint én. 140 darab festményt, műalkotást mutattunk be. Köztük a Fehér Ház és 44 Amerikai elnök rajzban. Örömmel mondhatom, Mona Lisa és Munkácsy Golgotája is a festményeink között jeleskednek. A kiállításon magyar sarkot is kialakítottunk, ahol Feszty Árpád “Honfoglalás” című festményét rajzban is bemutattunk.

Ma már az internet útján megismerhetjük a világ bármely táján készült művészeti alkotásokat. A festészetben is különböző ART portálok mutatják be és díjazzák a munkákat. Itt milyen díjakat sikerült begyűjtened?

Igen, különdíjakat és helyezéseket is kaptam. Először a virágokról, az indiánlányokról, Marilyn Monroe-ról és a cigánylányról készült képekért kaptam különdíjakat. Az aranypecsétes okiratokat, értékelést szakmai bizottság előtt kaptuk Mona Lisá-ról, a Golgotáról, Caravaggio fesményekről és egy Martin Ferdinánd Quandal-kutya és egy balerina festményre.

dajka2

Amerikában van a művészetben olyan fogalom, hogy amatőr festő?

Igen, vannak, akik igazi tehetségek, és magukat képezik szakkönyvekből, galériák és múzeumok látogatása által. Sok-sok munka, gyakorlat, tanulás a jobbaktól. Nagy-nagy kitartás kell egy kép befejezéséhez, mivel legalább 8 réteg festék kerül a vászonra, amelynek a befejezése két hónapig is eltarthat.

Vágyak, álmok… Mit mondanak neked ezek a szavak?

Vágyaimról, vágyainkról sokat lehetne mesélni. Példaképünk Leonardo DaVinci, Rembrandt, Munkácsy Mihály és Feszty Árpád. A kortárs festők közül Cene Gál István és Gulyás László, majd Harwart Terpening, Alfredo Rodriquez és Volegov. Óriási képekről álmodozunk, Munkácsy trilógiája folytatásán és egy monumentális körkép elkészítésén gondolkodunk. Szeretnénk még sok galériába bejutni, ami óriási összegekbe kerül. Természetesen szeretnénk még eljutni a festők hazájába, Párizsba is.

dajka1

Rózsám, köszönöm, hogy nemcsak a képeidet, hanem téged is megismerhettünk. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget. Fess még sokáig, bármerre visz a sors, mi büszkék vagyunk rád!

Nagyon szépen köszönöm az interjút és a jó kívánságokat!

Nagy L. Éva
Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások