Egy alkotó, ha
vállalt hivatását komolyan veszi, nem kerülheti el a nyilvános
bemutatkozás próbatételét. Ez a festészetre és a versírásra egyaránt
vonatkozik. Az alkotás csakis emberi közegben nyerhet értelmet. A
költészetet egy olyan virághoz hasonlítanám, ami bánatból és
boldogságból nyílik, és a csendben gyökeredzik.

Jókai Anna az ÜVEGHANG c. verseskötetem fülszövegében így ír erről:
„Az
alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon, és megérintse szeretettel.
D. Bencze Erzsébet kötete üvegkapu a lélek tágas termeihez – kívánom,
nyitogassák minél többen, s fedezzék fel benne a rejtőzködő szépséget. A
tükör-élménytől ne féljenek: az önismeret segít.”

Az
üveg áttetsző dolog lévén nem szab gátat a fénynek, tekintetünknek,
gondolatainknak sem enged megállást. Születéskor a fénybe érkezünk,
jelen van életünkben, valamint reményeim és hitem szerint az elmúlás
után a mennyei fény vesz majd körül. A fejezetcímek is a fénnyel, az
üveggel közvetlen vagy asszociatív módon összekapcsolható természeti
elemek, szimbólumok. Saját illusztrációim, a képanyag kiválasztása is
ezt a koncepciót támasztják alá. Üveghang lett a könyvem címe, ami egy
sajátos módon előcsalható zenei felhang, amely legjobban fejezi ki a
gondolataimat. Az önkifejezés nálam létszükséglet.

Turbuly Lilla (író, költő, kritikus) az ajánlásban többek között így fogalmaz:
„A
versek a szerző költői-művészi ars poeticájától kezdve a születés,
szerelem, Istenre találás, halál stációin végighaladva szép ívet
rajzolnak ki. A címben is szereplő motívum, az üveg a maga gazdag
asszociációs holdudvarával számos ponton kapcsolja össze a verseket.”

Szerepeljen még néhány sor Bedő Sándor festőművész tollából, szintén az ajánlások közül :
„Erzsi
egy pannon-mediterrán lélek. Feltárulkozó, őszinte szavai, az áttetsző
üvegre rakott színei, kompozíciói is tiszták, zsigeriek (…) érzelmi
viharai, feminin örvényei e műben kemény, önmagába visszatérő körökbe
szilárdulnak. A színek muzikalitása, a festék dinamikus felrakása is
igazolja e harmóniát: ember, szó és kép lírai önazonosságát.”

Hol jelennek meg írásaid? Kik és mely fórumokon mutatták be munkásságod különböző formáit?

2012.
április 26-án a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárban az első
könyvbemutatóm alkalmával Turbuly Lilla vállalta, hogy bemutatja a 7
fejezetbe rendezett 160 versből álló és 25 színes illusztrációmmal
díszített ÜVEGHANG c. könyvemet. A bemutatón köszönthettük Király
Lajost, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnökét, aki első kötetem kiadásában
szellemi és erkölcsi támogatásával felkarolt. Külön köszönetet az
elnökség tagjainak is. A sikeres zenés rendezvényen egykori tanítványaim
és művész kollégák, zeneiskolai tanárok közreműködtek.

”Sokáig
tartott, míg megadta magát a költészet” – fogalmazott Arany Horváth
Zsuzsa a Zalai Hírlap hasábjain. Idézte az írónőt, aki ”három jellemző
hívószóban foglalta össze D. Bencze Erzsébet lírai világát: Őszinteség,
öröm, önirónia.” A helyi napi- és hetilapok, a Kláris
irodalmi-kulturális folyóirat, a Martinus egyházmegyei kiadvány,
irodalmi antológiák ( Krúdy Gyula Irodalmi Kör, Kláris) helyet adtak és
adnak verseimnek. Az első recenzió is a Klárisban jelent meg az
ÜVEGHANG-ról. Több helyi rendezvényen és Nagykanizsán is dedikálhattam
az Ünnepi Könyvhét alkalmával. Interjúkat adtam a helyi rádióban,
televízióban. Bemutatkozhattam a Lánchíd Rádió KETTESBEN c. adásában is.

Milyen érzés egy művész életében, ha ír egy szép verset, vagy a kórusa csodálatosan énekel, avagy papírra rajzol egy gondolatot?

A
Gondviselőtől kapott talentumokkal több művészeti ágnak is hódolhattam,
de nem tartom magam művésznek.Viszont az önkifejezés formái, a dalolás,
a festés, és az írás olyan eszközök számomra, melyek segítenek az
öntisztulás lelki folyamataiban. Az alkotást katarzisként élem meg, más
dimenzióba kerülök, kirekesztve magam a külvilágból. Ez számomra az a bizonyos isteni kegyelem! Egyszóval: felemelő, csodálatos és egyben megnyugtató.

Hogyan lettél a Krúdy Kör pártoló tagja? Milyen terveid vannak még a művészetek területén?

Az
elnökség úgy döntött, hogy rövid „költői” munkásságommal és eddigi
zenei, képzőművészeti múltammal kiérdemeltem a pártoló tagsági címet.
Ebben a korban állítólag már nem illik tervezni. Küzdő típus vagyok,
mindhárom művészeti ágban korunk egyik betegsége, az érzelmi sivárság
ellen szeretném folytatni eddigi „küldetésemet”.

Hiszek a művészet
gyógyító erejében és ”a jóság, szeretet, ábránd és gyötrelem /kiapadhatatlan ősforrásainak/ isteni, örök szintézisében.” (Határidő) Úgy érzem, nem
dőlhetek még hátra. Ha egy kis porszemként is, de tehetek még valamit a
magyar kultúráért, és ezzel is “növelhetem” a zalai dombvidéket,
elégedett leszek.

Kedves
Erzsébet, te egy polihisztor vagy, igaz, zalai szívvel! Adjon az Úr
neked erőt, egészséget és kitartást, hogy megtaláld lelki békédet,
nyugalmadat terveid megvalósításához! A versírás, az alkotás öröme pedig
melegítse fel a lelkedet és mások szívét is!

Nagyon
szépen köszönöm. Hála Istennek, én a nyugalmat, a boldogságot szerető
családom, gyermekeim, kicsi unokáim körében is megtalálom. Alkotás
nélkül viszont nem tudok élni…

KÉPMÁS


Uram,
mielőtt földi burkomból kilépek,
nyújts irgalmas kezet,
vedd el tőlem, mi sok volt,
tedd hozzá Magadból,
mi lelkemből hibádzott!
Formálj újra, gyúrj képmásodra,
hogy tisztasággal és tisztességgel
mentsem magam Hozzád,
és a csillagbölcsőben
készíthesd égi nyughelyem!

Békéd maradjon velem!
Ámen

ÉTLAP

Üres kézzel érkeztem e világra.
Kérlek, Uram, töltsd meg tenyeremet
a szeretet sójával!
Szükségem van Rád, mint az
ételnek az ízfokozókra.
Vegyülj el életemben
alázatosan megbújva,
légy a Szentséges Só,
naponta szerepelj étlapomon!

TAKARÓ

Mikor hamuvá ég
minden indulatod,
a szívedben gomolygó,
keserű füst marad.
Csak reménykedj,
hogy a tenger újra veti
a kék hullámokat,
a barackfa illatos
gyümölcsöt hoz.
Csak reménykedj,
és köddé oszlik
maradék haragod,
mígnem újra
karomban találod magad.
Tekintetedben elérhetetlen
messzeségek üzennek…
Válladon a csönd
– hallgatag panasz.
Szótlan reményed
csodái közt,
mint egy meleg takaró,
betakarsz…


Nagy L. Éva

Hozzászólások