A többi diktátor bűneit a történészek és politikusok leleplezték, őket elítélték és az emberiség nagy gonosztevőinek nyilvánították. Lenin esetében a helyzet más, és sok szempontból érthetetlen. Tetteit ismerjük, de még soha nem jelent meg róla olyan történelmi mű, amely egyértelműen elítélte volna. Még mindig vannak olyan vélemények, amelyek szerint ő jót akart, de pozitív elképzeléseit később Sztálin tönkretette és a kegyetlenségekért ő a felelős.

Fiatal korunkban Lenin úgy jelent meg nekünk, mint a gyerekek és népe barátja, a humanista, „a hős, ki csak népének él”. Sajnos, ez a kép még mindig tovább él. Múmiája még ott látható a mauzóleumban a Vörös téren, és az új orosz politikai vezetés nem vállalja eltávolítását. Jelcin elnök elrendelte a cári család újratemetését, de Lenin emlékéhez nem mert hozzányúlni. Az oroszok között még mindig nagyon sokan szentnek tartják, és elzarándokolnak hozzá a Vörös térre.

De nézzük a valós tényeket! Lenin – Hitlertől és Sztálintól eltérően – értelmiségi családból származott, kitűnő tanuló volt, kiemelkedő teljesítménnyel végezte el a jogot az egyetemen. Valószínűleg az sodorta a szélsőséges bolsevikok közé, hogy anarchista bátyja részt vett a cár elleni merényletben, és kivégezték. Később tetteiben szerepet játszhatott a bosszúvágy. Mindenesetre a radikális bolsevikok vezetője lett, akik a politikai hatalom erőszakos megragadását hirdették, és ellenfeleik könyörtelen fizikai megsemmisítését akarták elérni.

1917-ben zajlott a bolsevik puccs, amit mi még úgy tanultunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ma már tudjuk, hogy az egész egy nagy hazugság volt, egy jól megszervezett hatalomátvételről volt szó. És ezek után hogyan viselkedett a humanista Lenin? Már 1917-ben létrehozták a Csekát, a szovjet Gestapot, amely később más nevek alatt (GPU, NKVD,KGB) emberek millióinak a haláláért volt felelős. A bolsevik hatalomátvételt követő polgárháború elképesztő szenvedéseket hozott az orosz nép számára. Lenin személyiségére csak egyetlen példa: ő maga, személyesen adott parancsot a cári család kiirtására. A cáron és a feleségén kívül lemészárolták a négy fiatal lányt és a trónörökös kisfiút is. Az angol és a francia forradalom idején is kivégezték a királyt, de a gyermekeiket nem.

Hogy Leninnel miért bánik finoman a történetírás? Ugyanaz az oka, mint Nyugat-Európa viszonyulása a kommunizmus bűneihez. Sokáig élt az illúzió a nyugat-európai értelmiségben a kommunista rendszer iránt, alapvetően jó ideológiának tartották, és amikor napvilágra kerültek a szörnyűségei, nehéz volt velük szembenézni. Márai Sándor mondta, hogy a kommunizmus megbukott ugyan, de a kommunistáktól még sokáig nem lehet megszabadulni. Erre Lenin személye a legjobb példa. A szocialista korban szállóige volt: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog.” Sajnos, még él. De reméljük, nem fog.

Oroszországban csak akkor zajlik le az igazi rendszerváltás, ha leszámolnak a Lenin-kultusszal, és eltűnik Moszkvából a múmiáját tartalmazó mauzóleum.

Weninger Endre

Hozzászólások