1191-ben Oroszlánszívű Richárd foglalta el a szigetet, megtorlásul egy bizánci herceg tiszteletlen viselkedéséért az angol király menyasszonyával szemben. Ciprus ekkor a Mennyei királyság című filmben kellően előnytelen színben, hataloméhes gazemberként bemutatott Lusignani Guidó kezébe került, és csak a dinasztia kihalása után, 1489-ben lett Velence az úr.

Az impozáns kikötőváros

Lemeszosz, más néven Limassol városa ma az ország legnagyobb kikötője. Itt áll a kastély, amelyben Oroszlánszívű Richárd és Berengária házasságot kötött. A mai vár a 12. századi épület romjain épült. A középkori múzeum gazdag gyűjteménye bizánci és középkori tárgyakat, fazekas műalkotásokat, páncélokat, fegyvereket és sírköveket mutat be.

                                                          

                                                                         Chapelle Royale

A valamikor népes török lakosság jelenlétére utal a ma is használatban lévő Nagymecset, és a közelében működő hamam (gőzfürdő). Tengerparti éttermek és kávézók sora, mozgalmas, üzletekkel tagolt óváros teszi sajátos hangulatúvá ezt a gyorsan fejlődő várost.

A Lusignan-ház uralkodásának idejéhez kapcsolódik a kis Chapelle Royale (Királyi kápolna) felépítése is. Érdekességei a középkori falfestmények, amelyek jelentősen sérültek az évszázadok során, de a bibliai jelenetek jól kivehetők, és furcsa módon a festmények korabeli feliratai nem a szokásoknak megfelelően latinul, hanem francia nyelven szerepelnek.

A szerzetesek híres bora

Kolosszi vára már a johannita (későbbi nevén máltai) lovagrend jelenlétére utal. A lovagok a 13. század elején építették fel a várat, mely kolostori életük egyik középpontjává vált, különösen azután, hogy a keresztes hadjáratok sikertelensége miatt véglegesen el kellett hagyniuk a Szentföldet. A ciprusi központ fontossága azután is megmaradt, hogy 1310-ben a rend Rodoszra költözött. Gazdag birtoknak számított, itt termelték a híres édes bort, a Commandariát, valamint cukrot is készítettek.

                                              

                                                           Kolosszi vára, a szerzetesek központja

Középkori bizánci kolostorok

A Világörökség részeinek számítanak a Troodosz-hegység 11-15. században épült kolostorai. A legnagyobb turistaérdeklődés a kikkoszi Panajia kolostort övezi, melynek épületei csak 1831-ben készültek el. A legenda szerint egy közelben lakó remete alapította a 11. században, aki Isten segítségével meggyógyította a bizánci helytartót. Gyógyulásának feltétele volt, hogy hozassa el Konstantinápolyból azt a Szűz Mária-ikont, melyet a hagyomány szerint Lukács evangélista festett. A képet ma is ezüstözött ereklyetartóban őrzik.

A kolostorhoz tartozó Bizánci Múzeum értékes gyűjteménye egyházi ruhákat, edényeket, ékszereket, kéziratokat, könyveket, ikonokat és faragásokat vonultat fel.

                                               

                                                                Mária-ikon a Kykkos-kolostorból

A többi bizánci templom és kolostor kisebb, mégis látványosabb, hiszen jóval régebbi építészeti jegyeket hordoz. Ortodox ikonjaik és freskóik is figyelemre méltóak. A Tetős Szent Miklós templom hatalmas, súlyos teteje miatt kapta a nevét.

A Troodosz-hegység kanyargós szerpentinútjain nem árt az óvatosság, különösen az itthonitól eltérő jobb kormányos autókat vezetve. A hegyoldalakat fenyők borítják, festői panoráma fogad bennünket, és egy kis hűvösség is – a síkság melegebb éghajlata után. Télen még síelni is lehet errefelé, nyáron pedig jól kitáblázott turistautak mentén járhatjuk be az erdőségeket és a néhány száz lelket számláló kis falvakat. Legmagasabb csúcsa az 1952 méteres Olümposz-hegy.
A különleges borok kedvelői a környékbeli „borfalvakban” (kraszohoria) megkóstolhatják a ciprusi nap érlelte szőlőből készült italokat.

                                              

                                                                Pihenő a Troodosz-hegységben

Vadregényes várfalak

Ciprus két részre tagoltsága (okaival a következő írásban foglalkozunk majd) miatt számos középkori emlék az északi török részen található, ahová csak útlevél ellenőrzés és rövid várakozás után juthatunk át. A vadregényes várromok, az erődök és a csodálatos mediterrán kerttel szegélyezett apátság maradványai azonban kárpótolnak ezért a kis kellemetlenségért.

Szent Hilarion várában akár egy romantikus regény is játszódhatna. Szerelmi történetekről keveset tudunk, véres leszámolás azonban állítólag tényleg történt a falai között, jobban mondva a meredek hegycsúcson: a vár ura ledobatta két testőrét az egyik toronyból, mivel merénylet kitervelésével gyanúsította őket.

                                              

                                                                       Szent Hilarion vára

Sziklás hegyen magasodik, szűk ösvények, kis termek, meredek lépcsők, rejtett udvarok várnak felfedezésre. A kilátás lélegzetelállító.
A legenda úgy tartja, hogy Hilarion, a Szentföldről menekült szerzetes sírja fölé építettek a bizánciak egy kolostort és templomot. A Lusignanok a 12. században bevették, ettől kezdve a velenceiek érkezéséig katonai támaszpontként és nyári rezidenciaként használták a kibővített épületeket. Később elhanyagolták, pusztulásnak indult. Ma turistalátványosság, alatta azonban szigorúan őrzött katonai bázis működik, ahová tilos a belépés.  

A partvidék mentén sziklás hegyormokon áll Buffavento és Kantara gótikus vára is. Érdemes legalább az egyiket felkeresni, hiszen vadregényes környezetük, romjaikban is impozáns arányaik felelevenítik Ciprus középkori történelmét.

A lustaság fája

A bellapaiszi Ágoston-rendi apátság talán az egyik leglátványosabb emlék a sziget történelméből. Kitűnő kilátás nyílik a tengerre, bájos kis település veszi körül, lélegzetelállító színekben pompázik mediterrán kertje.

                                            

                                                               Az apátság falai Bellapaiszban

A Jeruzsálem 1187-es elfoglalása után Palesztinából menekült szerzetesek alapították a kolostort „Abbaye de la Paix” (A béke apátsága) néven. Ennek későbbi eltorzult változata a Bellapais elnevezés. A ma is látható falak és termek kicsit később, a 13. század második felében épültek. Sajnos a későbbi századokban köveinek egy részét elhordták, csak egyes részei maradtak meg jó állapotban. A refektóriumot például ma is használják különböző rendezvényekre. A kerengő csaknem teljesen épen megmaradt, és a templom is megőrizte eredeti hangulatát.

Az ötvenes években Bellapais hírneves lakója volt az író Lawrence Durrell (Gerald Durrell bátyja). Ciprusi éveiről, a helyiek életmódjáról, az angol uralom utolsó időszakáról fest képet Ciprus keserű citromai (Bitter lemons of Cyprus) című önéletrajzi regényében. A görögök és törökök közötti békés világ már rég letűnt, ma is megnézhetjük azonban az apátság melletti kis büfé asztalai fölé magasodó „lustaság fáját”, melyet Durrell számtalanszor említ könyvében.

                                           

                                                             A felejthetetlen mediterrán kert

További képek: (Kykkos-kolostor, Chapelle Royale falfestményei, Tetős Szent Miklós kolostor, Szent Hilarion vára és a környék látképe, Bellapais apátsága)

{gallery}Ciprus2{/gallery}

Weninger Nóra

2013. március 6.

Hozzászólások