1831 nagy lehetőséget hozott életében. Meghívást kapott a Beagle hadihajó felfedező útjára mint fizetés nélküli természettudós. A kétévesre tervezett hajóút öt évig tartott, melynek során Darwin geológiai kutatása mellett behatóan tanulmányozta az élővilágot.

Nevét igazán ismertté az evolúció elméletének kidolgozása tette. 1859-ben jelent meg A fajok eredete című könyve, amelyben kifejtette, hogy a természetben a természetes kiválasztódás elve érvényesül. Szerinte az erősebb, a környezethez jobban alkalmazkodó egyedeknek nagyobb az esélye a fennmaradásra, mint a többinek.

Később ezt az elméletet kiterjesztette az emberiség fejlődésére is (Az ember származása). A darwinizmus nagy siker volt a tudományos világban, de az egyházak sokáig élesen kritizálták, mert szerintük nem egyeztethető össze a Teremtés könyvének szó szerinti értelmezésével. Az 1950-es években a teológusok megállapították, hogy az evolúció nem mond ellent a Bibliának, de a lélek mindenképpen Isten adománya.

Darwin elméletéből fejlődött ki a szociáldarwinizmus, amely szerint a természetes kiválasztódás a történelemben is érvényesül. Ennek során az erősebb népek fennmaradnak, a gyengébbek pusztulásra vannak ítélve. Veszélyes nézet, amely a felsőbbrendű ember fogalmához vezetett.

Az evolúció elméletéhez a biológusok ragaszkodnak, de napjainkban már olyan nézetek is megjelentek, hogy túlhaladott, különösen az ember fejlődésével kapcsolatban.

Élete utolsó éveiben Darwin már csak botanikával foglalkozott. 1882-ben halt meg, a Westminster apátságban temették el.


Weninger Endre

Hozzászólások