Az érettségi után egyből dolgozni mentem Pestre a Vakok és Mozgássérültek Szent Anna Otthonába. Még 18 éves sem voltam, amikor munkába álltam, hogy önálló lehessek. Az volt a tervem, hogy gyógypedagógusnak tanulok, mert szerettem a vak és gyengén látó gyerekekkel foglalkozni.

De az Úristen másképp tervezte. Megismerkedtem egy fiatal keresztény imacsoporttal Pesten, akikkel 1988 nyarán együtt indítottuk el a Nyolc Boldogság (francia származású) Közösséget egy elhagyott, romokban álló kolostorban. Három alapításban vettem részt a magyarországi közösségben, és 1993-ban elvégeztem egy intenzív képzést a francia anyaházban. Ezután ott is ragadtam, és ötévi franciaországi szolgálat után 1997 októberében önkéntesként vettem részt a manilai misszió létrehozásában egy francia és egy magyar nővérrel együtt. Már 15 éve, hogy a Fülöp-szigeteken élek, és ha Isten is úgy akarja, ott is maradok.

Hogyan lettél szerzetes nővér? Milyen szerzetesrend tagja vagy?

2007-ben három nővértársammal kiváltunk a Nyolc Boldogság Közösségéből, és létrehoztuk a Mária Misszionáriusai nővérközösséget a filippi és ázsiai nehéz sorsú fiatalok és családjaik szolgálatára. Mind a négyen úgy éreztük, hogy erre van hivatásunk. A helyi egyházi és állami vezetőknek egy része is nagyon biztatott bennünket, mert szerintük az a munka és az a karizma, amivel ezt megéljük, nagyon nagy hasznára van az országnak. Egészen új lelkületet és szellemiséget tapasztaltak az általunk segített fiatalok és családjaik szolgálatában.

A Mária Misszionáriusai kolostora nem hatalmas falak közé van zárva, a mi klauzúránk az emberi szív. Ahhoz segítjük hozzá a fiataljainkat és családjaikat, hogy szívükben megtalálják Jézust. Ha elfogadják és megnyílnak Isten felé, ettől emberségesebbé válhatnak és megváltozhatnak.

Az állam pedig azért biztat bennünket, mert olyan mélyen be tudtunk férkőzni az ország igazságszolgáltatásának a rendszerébe, hogy ez szép lassan komoly változásokat hoz. Egy innovatív programot hajtunk végre, ami a tízéves börtönmunkánk alatt több száz fiatalkorú fiú életét változtatta meg. 90 százalékuk soha nem tért vissza a börtönbe.

Milyennek látod a Fülöp-szigeteket 15 év után?

A Fülöp-szigetek Dél-Kelet-Ázsia egyik legnagyobb és legnépesebb katolikus országa. Csaknem 100 millió lakosa van, ennek 80 százaléka katolikus, 5 százaléka muzulmán, a többi pedig mindenféle más keresztény egyház tagja. Sajnos az országot Ázsia második legkorruptabb államának tartják, bár erre az ottaniak nem nagyon büszkék. Ez az állapot arra serkent sok tisztességes filippínót, hogy áldozatok árán, néha még életüket is kockáztatva küzdjenek a jogaikért és az egyenlőségért. Sokakat közülük bérgyilkosokkal lövettek le, de a küzdelem folytatódik.

Egyébként felmérések alapján a világ egyik legmosolygósabb és legboldogabb népének tartják a filippieket. Nekem nagyon nagy kihívást jelentett a hatalmas kulturális különbség, az eltérő gondolkodásmódjuk és a szélsőséges életmódjuk.

Tizenöt év után azt mondhatom, hogy már félig filippínónak érzem magam. Sokszor jól esik, amikor idegen emberek megdicsérnek, amiért olyan jól beszélem a nyelvüket, mintha ott születtem volna.

Hamarosan folytatódik …

Weninger Endréné

Hozzászólások