Karrierjét Luchino Visconti, Roberto Rossellini és Vittorio de Sica  mellett rendezőasszisztensként kezdte. Tapasztalatait először színházi rendezőként kamatoztatta: operarendezései a milánói Scalában, a párizsi Operában és a londoni Covent Gardenben új szemléletet, frissességet, mozgalmasságot hoztak.

A komolyzenei műfaj egész pályáján végigkísérte: olyan énekes sztárokkal dolgozott együtt, mint Maria Callas, Tito Gobbi, Joan Sutherland, Placido Domingo, Jelena Obrazcova, Teresa Stratas és Katia Ricciarelli.
Maria Callas-hoz a szakmai kapcsolat mellett barátság is fűzte, az énekesnőhöz kapcsolódó emlékeiről 2002-ben filmet is forgatott Mindörökké Callas címmel.

                                                                                      

A makrancos hölgytől Jane Eyre-ig

Az operák mellett Shakespeare drámáinak színpadra állítása és a modern ember számára érthetővé tétele állt érdeklődése középpontjában. A színházi előadások után első jelentős sikerét a filmvásznon szintén egy Shakespeare-adaptációval aratta. A hisztériás feleség megszelídítését elmesélő A makrancos hölgy (1967) főszerepeit Richard Burton és Elizabeth Taylor alakította. Zajos közönségsikert váltott ki, ahogyan egy évvel később a mára már klasszikussá vált Rómeó és Júlia feldolgozás is (1968). A szerelmesek szerepére két teljesen ismeretlen tinédzser színészt választott, akik hitelesen adták vissza Shakespeare legismertebb tragikus hőseinek karakterét.

                                                       

A Napfivér, Holdnővér Szent Ferenc életéről szól. Zeffirelli tolmácsolásában a 13. századi szent alakja emberközelivé, érthetővé, szerethetővé válik. A megható elemeket sem nélkülöző történet betétdalai talán még azok számára is ismerősek, akik nem látták a filmet.

A tévésorozatként és mozifilmként egyaránt elkészített A názáreti Jézus az eddigi legmonumentálisabb feldolgozása Jézus életének. Az evangélium által elbeszélt események, csodák és tanítások rendkívül részletes tablója. Ma is rendszeresen adják a világ számos tévécsatornáján.

A bajnok, a Végtelen szerelem és Az ifjú Toscanini már kevésbé arattak sikert, jóllehet elsőrangú színészek (Faye Dunaway, Jon Voigt, Elizabeth Taylor) közreműködtek bennük.

A kilencvenes években ismét sokrétű a témaválasztása: a Hamlet (1990) egyik érdekessége volt, hogy a főszerepre az akkor még elsősorban „akcióhősként” ismert Mel Gibsont kérte fel.
Az Egy apáca szerelmének rezignált története nem kapott nagyobb visszhangot, annál népszerűbb volt azonban a Jane Eyre újabb feldolgozása (1996), illetve a Tea Mussolinivel című, önéletrajzi elemeket is felvonultató, az Olaszországban élő angol közösség életét mély lélekábrázolással bemutató film (1999).

2004 novemberében az Egyesült Királyságban tiszteletbeli lovagi címmel tüntették ki.

A Napfivér, Holdnővér leghíresebb dala

Rómeó és Júlia (betétdal a báli jelenetből)

Weninger Nóra

2013. február 12.

Hozzászólások