Ifjúkora óta írt verseket, novellákat, nyugdíjasként pedig regényeket is. Versei, novellái az Új Ember és az Üzen a Homok című folyóiratban olvashatóak. Önéletrajzi regényének a címe: Nem sokáig úszik a vízen. A római kort idéző történelmi regénye 2010-ben a Napalapítvány kiadásában jelent meg Égő csillagok a kardok árnyékában címmel.

Két éve Balatonfüredre költözött, de a Baráti körrel soha nem szakította meg a kapcsolatát. Halálának hírét, sajnos, csak a temetése után közölték. Gyula bácsi, nyugodj békében!

Fagymarta halál

Szürke sáros felhők
Fagymarta utak barázdák
Rongyosra mosott ágyneműk
Kiüresült koponyák.

Széjjel vagdalt lelkek
Szégyenben égő homlokok.
Mit hoznak a tavaszi szelek?
Ballangót vagy sárga homokot?

Az őz szemei zöldesen égnek.
Az erdő leheli alvó életét,
De mit csinál, kinek nincs élettere?
Nem látja meg szivárványos egét.

Nagy L. Éva

Hozzászólások