Bíró Ernő kecskeméti festőművész akvarelljeiből álló kiállításnak adott otthont a Kereskedelmi és Iparkamara Kecskeméten. Dr. Turai G. Kamil esztéta mutatta be a tárlat anyagát. Ebből az alkalomból beszélgettem az alkotóval.

Ezen a tárlaton kizárólag akvarelleket láthatnak az érdeklődők. Miért döntöttél úgy, hogy csak belőlük állítod össze a kiállítást?

Több olyan jelzést kaptam, amely arra ösztönzött, hogy az elmúlt két év akvarelljeiből egy válogatást mutassak be a kedves érdeklődőknek.

Nagyon sok grafikát is készítesz, mégis az akvarellek állnak a szívedhez legközelebb. Mi az oka ennek? 

Ez nem akvarellszerelem, csak jelenleg nincs annyi és olyan színvonalú grafikám, amit egy kiállítás keretében bemutathatnék. Ez az év az akvarell képeké volt.

Mikorra tervezel egy csak grafikákból álló kiállítást?

Mindig is terveztem, de ez eddig csak elképzelés maradt.

A jelenlegi kiállítás képei az elmúlt 1-2 évben készültek. Említs meg néhány állomást, amerre jártál szépséges országunkban! Az ország mely területei nyújtottak festői témát, ahol ezek a festményeid készültek?

Az elmúlt két évben több alkotótáborban voltam. Ez az év csodás volt, mert 40 napot tölthettem nyári táborokban. Feleségemmel bejártuk a Közép-Dunántúl egy részét. Ezek közül csak Cuha völgyét, Kányavárt, Hévíz környékét és Nemesbüköt említem. Nagy öröm volt számomra, hogy lehetőséget kaptam a Csontváry Nemzetközi Alkotótáborban, a Mátrai Festőnapokon, Lakiteleken a Népfőiskola Alapítvány alkotótáborában és Erdélyben a Mezőbergenyei Nemzetközi Alkotótáborban alkotni.

Mint említetted, több alkotótáborban is részt vettél. Az ez évi táborozás során ki volt az a kortárs festő, aki nagy hatással volt rád, akitől esetleg sokat tanultál?

Én mindig, mindenhol és mindenkitől tanulok, ha van lehetőség az akvarell és grafika titkait ellesni. Több festőművész felkészültségét, rendkívüli tehetségét csodáltam meg, mégis három festőművészt szeretnék megemlíteni: Ritók Lajost, Katona Györgyöt és Tarcsay Bélát.

Mit gondolsz, miért jó alkotótáborokban alkotni?

Mert szabad vagy, mint a madár. Nincs más dolgod, mint kora reggeltől estig rajzolni és festeni. Fantasztikus tehetségekkel és rendkívüli emberekkel találkozol. Nincs TV, nincs újság és nincs politika. Csak a természet csodái és felettük a szabad ég, a napfény, és talán az Isten is közelebb van hozzád.

 

Van olyan alkotótáboros sztorid, amit szívesen elmesélnél az olvasóknak is?

Két éve történt Tiszalökön, a Csontváry Alkotótáborban. A tópartra mentünk ki hárman festeni. A szép táj kedvéért én a kissé lejtős tópartra tettem le a tábori székemet, és elkezdtem festeni. Két festőtársam tőlem olyan 20-30 méterre foglalt helyet.

Festés közben nem figyel az ember semmire. Így történt, hogy a bal kezemből kiesett az ecset, és én utánakaptam. A lendülettől az amúgy is inoga tábori szék felborult, és én szaltót vetve repültem a nádassal, hínárral sűrűn benőtt, bűzös, mocsaras tóba.

Néhány perc múlva nyilallt belém, hogy innen egyedül nem mászok ki. Mielőtt kiálthattam volna segítségért, hallottam meg Almási Zsuzsa csatakiáltását: Anikó! Ernő a tóban! Ha Zsuzsa nem vesz észre, és Varga Anikó nincs olyan jó erőben, most Bíró Ernő nem mondhatná el e történetet. Ma is hálás vagyok tettükért.

Az alkotás öröm, de egyben fárasztó szellemi munka, koncentráció. Hogy lehet az, hogy az alkotó folyamat végére mégis feltöltődik az alkotó?

Reggel 7.00 órától délig, majd ebéd után estig rajzolni, festeni tényleg fárasztó. Az ukrán festők a Csontváry Alkotótáborban még a vacsora utáni esti beszélgetések alatt is rajzoltak. Negyven nap alkotótábor után kissé fáradtan, de élményekben gazdagon, feltöltődve jöttem haza. Ha lenne rá időm, ismét megcsinálnám. Ki érti ezt? Olyan ez, mint a drogfüggőség, csak sokkal egészségesebb.

Örömfestőnek vallod magad. Mit jelent örömfestőnek lenni?

Szabadnak lenni. Részt venni abban a csodában, amelyet a természet közöl veled, és ezt úgy megfesteni, ahogy a lelkedben megfogan.

Éveken keresztül kosárlabdáztál, és ma is figyelemmel kíséred a kecskeméti kosárlabdacsapat munkáját. De a kosárlabda, mint téma nem jelent még meg a festészetedben. Lehetnek még esetleg ilyen témájú festményeid a közeljövőben?

Olyan monumentális történésekre – mint a honfoglalás, Vajk megkoronázása vagy éppen a kosárlabdázás megfestése – még soha nem gondoltam. Ilyenkor jut eszembe Hadnagy Gabriella marosvásárhelyi festőművésznő „Gyökerek” című festménysorozata, amely lenyűgözött, pedig csak a fagyökerekről szólt.

Nagyon nagy szerelmese vagy a fáknak. Kik voltak azok a festők, akiktől ellested, eltanultad a fák ábrázolását?

Fák nélkül nincsen élet, fák nélkül nincsen táj. A legnagyobb mesterem a természet volt. A fák elemi erővel vonzottak. Néztem, rajzoltam, fényképeztem őket. Mindehhez jó alapokat adott a Kertészeti Egyetemen Kárpáti professzor úr, aki a növénytant oktatta.

Kiállításodon kisunokád, Dorka is részt vett. Ő még csak óvodás, de vajon érdekli a festés? Szokott a papával festegetni?

Amikor meglátogat bennünket, szokta mondani: „Papa, kétázunk?!” Ez nála a pasztellfestést jelenti. Ilyenkor előkerül a rajzlap meg a pasztellkréta, és Dorkának még a füle is festékes a nagy igyekezettől.

Reméljük, hogy sikerül megfertőznöd az unokádat is a festés szeretetével, és majd ő is sikeres alkotóvá válik felnőttkorában. Kiállításodhoz szeretettel gratulálok. Kívánom, hogy örvendeztessél meg még bennünket nagyon sokáig szépséges akvarelljeiddel, grafikáiddal. Sok ihletet és jó egészséget kívánok.

 

Almási Zsuzsanna akvarellfestő

(A Montázsmagazin – többek között – Bíró Ernő csodálatos lovasfestményeit is bemutatta már. ITT olvashatunk róla. A szerk.)

 

 

 

Hozzászólások