2016. december elejétől a kecskeméti Hírös Lovardában, állandó kiállításon láthatók Bíró Ernő kecskeméti festőművész lovakat ábrázoló festményei.

Bíró Ernő festőművész a Hírös Lovardában

Nem is olyan régen örömhírrel fogadott Bíró Ernő festőtársam: – Képzeld Zsuzsa! Nemsokára a kiskőrösi úton lévő Hírös Lovarda fog otthont adni a lovas képeimnek! – A jó hír hallatán elhatároztam, hogy ellátogatok Ernővel a lovardába, hiszen el sem tudtam képzelni, milyen lehet egy kiállítás lovas környezetben, és nem kiállító-teremben.

Elérkezett a nagy nap, amikor a tulajdonos, B. Tóth Ferenc és kedves felesége, Patonai Ildikó körbevezettek bennünket ebben a csodás létesítményben. A falakon pedig a már emlegetett lovas festmények vártak ránk. Örömmel nyugtáztam, hogy Ernő festményei irigylésre méltó otthonra találtak. Hogy mi a története a képek és a helyszín egymásra találásának, arról megkértem Bíró Ernőt, meséljen nekünk.

A festményeid alapján úgy gondoltam, hogy te a táj festője vagy. De a Lovardában látott alkotásaid bebizonyították, hogy más témában is remek dolgokat tudsz festeni. A lovak festése nem egyszerű dolog. Hogyan kerültél a lovak közelébe?

Valóban rabja vagyok a természet csodáinak, így elsősorban a tájak, erdők, ligetek, fák, cserjék, folyók, tavak napfényes gyönyörűségeit festegetem örömmel. A lovakhoz való vonzódásom talán indokolja, hogy a Ló jegyében születtem. Drága öcsémnek, aki ma már nem él közöttünk, a lovak iránti rajongása számomra is kötődést jelentett a lovakhoz, mivel eljártam a díjugrató versenyeire, és az első lovas képeimet neki készítettem.

Milyen tanulmányokat folytattál, mielőtt a festésüket elkezdted?

Hat éve, amikor újra elkezdtem festegetni, feleségem sok lovas könyv, ló anatómia, album megajándékozásával biztatott, hogy újra lovakat rajzoljak. Sokat köszönhetek Makkai József festőművész barátomnak, akinek csodás lovas képeit tanulmányozhattam, kijárva hozzá Kerekegyházára hallgathattam intelmeit. A végső lökést kedves barátom, B. Tóth Ferenc adta azzal, hogy megépítette Kecskeméten a „Hírös Lovarda” gyönyörű épületeit. Az első kő lerakása óta számtalanszor voltam náluk: rajzoltam a lovakat, és több száz fotót készítettem.

A festészetben nagyon fontos a téma és az alkotó közötti pozitív viszony. Mesélj egy kicsit arról, hogy mit érzel, ha lovakat látsz? Szereted őket, vagy rajongsz értük?

A ló számomra a száguldás, a szabadság szimbóluma, és mesébe illő, kecses,
elegáns mozgása lenyűgöz. Meg lehet tanulni lovat rajzolni, festeni, de életet lehelni a képbe csak úgy lehet, ha a szemébe nézel, megsimogatod az orrát, figyeled a mozgását, kapcsolatot teremtesz vele. Hogy szeretem-e őket, nem tudom, de ha ott vagyok, akkor biztos közös nevezőn vagyunk.

A lovak világa nagyon izgalmas. Mennyire vagy otthon ebben a világban? Melyek azok a mozzanatok, amiket szívesen ábrázoltál a festményeiden?

Testvérem a gödöllői versenyistálló lovasa volt, így fiatalon is többször megfordultam a lovas világ berkeiben. Feleségemmel többször voltunk országos díjugrató versenyeken, amelyek légkörét nem csak a lelátókon, de a lovasok között is élvezhettük. Ló portrékon túl a vágta mozzanatait szeretem rajzolni, festeni, amelyben a száguldás, a dinamika a szépséggel párosulva katartikusan hat rám.

Milyen érzés egy ilyen szép helyen viszontlátni a képeidet?

Ma már ezek a képek a Hírös Lovarda és Csárda tulajdonát képezik. Nagy öröm, megtiszteltetés volt számomra, hogy akvarell munkáimat és grafikáimat barátom, B. Tóth Ferenc és kedves felesége az étterem és a folyosók falaira felhelyezték. Köszönet érte.

Milyen terveid vannak a továbbiakban? Maradsz a tájképfestészetnél, vagy szerepel újabb, lovakat ábrázoló sorozat a terveid között?

Az elkövetkező időkre az a tervem, hogy minden nap megéljem azt a csodát, amelyet a természet és az élet tartogat számomra. Örülnék, ha egyre jobb technikával, egyre szebb tájképeket festhetnék, de a lovakhoz sem szeretnék hűtlen maradni.

Nagyon sok új dolgot tudtunk meg rólad. Köszönöm, hogy mindezt a magazin olvasóival is megosztottad. Kívánom, hogy még sok festményeden láthassuk viszont a természet és az élet csodáit. További jó alkotómunkát és jó egészséget kívánok!

 

Almási Zsuzsanna

 

Hozzászólások