Érettségi után a Kecskeméti Városi Bíróság telekkönyvi hatóságánál, később átszervezés és továbbképzések után a Kecskeméti Földhivatalnál, végül pedig a Bács-Kiskun Megyei Földhivatalnál dolgoztam, ahonnan néhány éve kerültem nyugdíjba.

Életem legnehezebb időszakaiban az olvasmányaim jelentették azokat a kapaszkodókat, amelyek segítettek a nehézségek leküzdésében. Éjszakákat töltöttem versek olvasásával, ízlelgettem Szabó Lőrinc, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Garai Gábor, Radnóti és Pilinszky csodálatos verseit. S persze könyvtárba járóként nagyon sok jó regényt is elolvastam.

Számomra az olvasás mellett a zene volt mindig az a tudatmódosító létszükséglet, amely leginkább elbűvöl! Hagyom, hogy hasson, hogy átjárja a lelkem, s máris tartalommal tölti meg a tűnő időt, derűt és új színt ad a napomnak! A szép zene körülölel, s úgy tud hatni, hogy közben azt érzem, a csodák birodalmában járok, ahol megtisztul és felemelkedik a lélek.

Mik voltak késztetéseid , motivációid, és mikor kezdtél el írogatni?

Egy alkalommal különlegesen szép zenét hallgattam. Pánsíp szólt. A magányosról. Egyedül voltam. Nagyon. A zene ringatott-repített, rég átélt élményeket csalt elő, eltemetettnek hitt érzéseket. S az érzések lassan-lassan gondolatokká formálódtak bennem, amelyeket leírtam, mert úgy éreztem, le kell írnom. S már nem is voltam annyira magányos. Azóta írogatok.

Mit jelent számodra az írás?

Egyfajta csodaként élem meg, hogy dacolva az időnként rám törő szomorkás szorongással – nyugdíjas koromban, négy unoka boldog nagymamájaként kezdtem el írni. Nem gyakran, csak élmények hatására, s ha valamilyen érzés túlárad bennem.

Hogyan találtál ránk?

2011-ben egy kedves ismerősöm kérésére mentem el az Irodalmi Kávéházba, ahol saját verseinkből is felolvasunk, az utóbbi időben pedig a Bács-Kiskun Megyei Írók, Költők Körébe is szívesen eljárok.

Hol jelentek meg eddig írásaid?

2011-ben a “Tollforgató nyugdíjasok” részére kiírt pályázaton szerepelt egy versem, a közelmúltban pedig az Éden Művészeti Hálózat “Lánglelkű Költők” pályázatára beküldött verseimből egy versem szerepel a döntőbe jutott művek között.

Hogyan került kiadásra a már általam ismert verses köteted?

2012 tavaszán magánkiadásban látott napvilágot első verseimet és két prózai írásomat tartalmazó kis kötetem Szívhang címmel, amelyet elsősorban fiaimnak, unokáimnak és barátaimnak szántam ajándékul, s amelyet dr.Turai G.Kamil esztéta kedves ajánlása és B.Jánosi Gyöngyi festőművész gyönyörű grafikái díszítenek. (….s azóta is írogatok)

Így szokott kezdődni, hogy csak egy könyvet a családnak emlékbe, és amikor jönnek-jönnek a versek, már megállni igen nehéz.

Én azt kérem, hogy írj le mindent, amiről úgy érzed, hogy a lelkednek gyönyörűséget okoz. Kívánok ehhez erőt, egészséget, boldogságot!


Nagy L. Éva


Fohász

Szivárványba szőttem szelíd álmom.
Istenem! Simítsd
arcomra szép emlékek
mosolyát, ültess
szívembe csendes csodát,
lelkembe teljesség varázsát,
hogy léptem ne legyen többé tétova!

Maroknyi világom (Szüleim emlékére)

Lelkembe ültettétek a szeretet virágait.
Rezdületlen álltok világom panoptikumában –
már nem játszotok a földi lét színpadán.

A mindenség sugarából néztek le rám.
Megélt csodákat még megosztok veletek,
de összezárt tenyeremből kiperegnek a homokszemek.

Boldogvers

Tenyérnyi egemet nézem –
ablakomból a horizontot nem láthatom,
de az égboltra felnézve érzem,
hogy csak egy porszem vagyok.

Tenyérnyi egemet bámulom –
ablakomból a napkeltét is láthatom,
és felzeng bennem dala boldogságnak,
bár érzem, milyen kicsi vagyok.

Tenyérnyi egemen az egész világom,
hol lassan már a napnyugta aranya ragyog –
de eltölti szívemet a hála, mert
a hatalmas égbolt szivárványa alatt vagyok!

Karácsony

Tegnap még sárgult faleveleken
nap tündökölt aranyfénnyel,
mára zúzmara lepett be mindent,
angyalok sóhaja a fákon csillogó kristály,
s viaszkönnyet sírnak a gyertyák.

Lehet, hogy ott legbelül mélyen
a lélek is megfagy reggeli dérrel?
Ködben a táj, hópelyhek ha szállnak –
tán a szív is didereg gyémánt-éjjel,
mikor viaszkönnyet sírnak a gyertyák.

De
ha eljő
karácsony este,
betlehemi csillag fényénél,
örömtáncot lejtő gyertya lobogásánál,
Kisjézuska jászolánál felmelegszik lelkünk.

Csodák birodalma
(St.Martin koncert az aggteleki cseppkőbarlangban)

Csodák birodalmában
jártam a hegyek gyomrában
hol óidők
tanúja cseppekből épített
palotát
és felcsendültek
istenáldotta
hangok
égi dallamok
a szent zene zengett
hol megkövültek
tegnapok
és felszálltak
sóhajok
a szaxofon és
pánsíp siratta a
magányost
kit megkönnyeztek
az angyalok
könnyeikből
könnyű pára
kővé válva
megdermedt.

Tűzmadár

Phoenixként fészkeltem
tüzemre fahéj
ágacskákat tettem
fellobbant a láng
én porrá égtem
oda lett illatos
puha meleg fészkem
de íme jött a feltámadás
új életre keltem
pedig nincs örök életem
de hogy túléljem minden
kavargó érzelmem
az összest felnyaláboltam
s versekbe gyömöszöltem

Hozzászólások