A BRG megszűnése után rövid ideig a CALIX-nál, FERAX-nál dolgoztam. Időközben újabb szakmai végzettséget; elektromos és elektronikai gyártmány gépszerelői képesítést szereztem.
Kisebb kihagyások után a DDDK-nál dolgoztam majdnem a cég indításától a bezárásáig. Itt alkalmam volt a számítógépes ismeretekből levizsgáznom. A Kft.-nél végigjártam a szamárlétrát: szalagellenőrként kezdtem, majd laborasszisztens, csoportvezető-helyettes, végül csoportvezetői beosztásban zártam az itt töltött 11 évet.

1984-ben megnősűltem és kisfiam született 1987-ben.

Már a középiskolában írtam verseket, és elkezdtem szénnel rajzolni. 1991-ig pár verset írtam, de ez évtől kezdve sok verset, novellát (Sci-fi), helytörténetet írtam. Több témakörben írtam már; így szakácskönyvet, gyermekek könyvét, történeti kronológiát; e témakörökben gyűjtést is végeztem. Közben elkészítettem a családfánkat is. Adatokat a tulajdonomban levő forrásmunkákból, nagyapám és édesapám írásaiból vettem A helytörténet írásához és a családfa kutatáshoz sok fotót készítettem. Így természet-, város-, temetői fotóim vannak.

Nemrégen az ismerőseim által az Élet a régi Kecskeméten és a Kecskemét múltja és jelene csoport tagja lettem.

Írásaim, képeim eddig nyomtatott formában nem voltak publikálva. Elektronikus formában viszont már megjelent néhány írásom, képem. A honlap készítés is érdekel, leginkább a DDDK megszűnése óta. Mint nyugdíjas több honlapot is indítottam, több témakörben. (Ezoterika, vállalat-történet, helytörténet, vers, fotó…)

Kecskemét, 2012.november 23.

B.Kis János

Elment…

Elment, itt hagyott minket…
Szomorúság önti el szívünket.
Még bízott, reménykedett;
Közben sokat szenvedett.

Lassan beletörődött sorsába,
S csendesen elköltözött… más világba.
Sokáig küzdött, harcolt, tanult,
De végül szerető szíve elcsitult…

Néma csend veszi körül az ágyát,
Gyász leple fedi otthonát…
Már elköltözött, fel az égi honba…
Angyalok vezetik karonfogva…

Angyalok és a Teremtő vigyáznak most már rá,
Mi szeretettel emlékezünk Őrá…
Soha nem feledjük mosolyát,
Kedvességét, bátorságát, küzdeni akarását…

Barátom, munkatársam volt Ő…
Ő és Én is tudtuk… mit hoz a jövő…
Sírva borult keblemre… pár éve…
Már tudta hogy a sorsát a Teremtő kimérte…

Kimérte; rövidre szabta…
Egyedül maradt a kislánya…
Pedig jó ember volt… bízott a Teremtőben…
De végül Ő is megpihen… a temetőben…

Vigyázzanak rád az Angyalok…
Én mindig veled maradok…
Sohse felejtelek el, míg szívem dobog…
Nélküled már sohse leszek boldog.

Most megszólalt a harang;..giling…galang…
Talán Te érted szólalt meg.. az égi hang…
Szavaid, ölelésed, könnyeid szívembe zártam…
Mikor lelkedet, féltésedet felém kitártad.

Ne félj… míg élünk emlékezünk Rád…
Fent az Angyalok vigyáznak Rád…
Nem feledünk Téged, és a családod…
Vigyázunk rájuk… itt lent… meglátod…

Rafael

Fekszem az ágyon,
Szememre nem jön álom;
Álom manót hiába várom,
– Csak fekszem az ágyon.

Hívom, szólítom Rafaelt.
Jött és átölelt.
Mikor szárnyával testemet fedte;
Könnycsepp szökött szemembe.

Gyógyította testemet, lelkemet,
Mikor megfogta kezemet
Lelkem eggyé vált vele,
Mikor megszólalt a szeráfok éneke.

Szeretettel bánt velem;
Közben gyógyított engem.
Amilyen halkan jött, úgy suhant tova,
Mert más is várja, hogy gyógyítsa.

Már könnyebb testem, lelkem;
Felszáradt a könnycseppem.
Köszönöm néked Ráfáel,
Hogy hozzám eljövel!

Ősz van megint

Fújnak már az őszi szelek,
Kergetik a fellegeket…
Sír a madár fent az ágon:
„Szebb is, jobb is volt a nyáron!”
Virág nyílott, a fű zöld volt,
Esti szellő nótát  dúdolt,
Lepke, s madár táncot jártak,
Úgy örültek a világnak!

Hová lett a virágos nyár?
A zőld levél száraz lett már!
A madár is elhallgatott,
Köd vitte el a harmatot;
Táncos lepkék hímes szárnyát,
Vadgalambok búgó táncát,
Elfeledve minden szépet,
Elvitte a zord természet!

Ősz van megint, s jön majd a tél!
Esik a hó, s fütyül a szél,
Virág sem lesz a kalapon,
Csak jégvirág az ablakon;
Nem lesz lepke, sem zöld levél,
Madár helyett a tűz zenél,
Kályha adja a meleget:
Hogy ne fázzatok emberek!

Felszálltam az élet vonatára

(Életrajzi vers)

Felszálltam az élet vonatára,,
Emlékszem minden állomására.
Közben nem volt megállás;
Csak ha itt lesz a végállomás.

Kisgyermekként vittek hintóval.
Repítettek lovas szánkóval,
Hordtam vizet az aratóknak,
Vittem abrakot a lovaknak.

Ettem epret kenyérrel,
S lemostam kút vizével.
Szedtem gyümölcsöt, kosárral.
Játszottam a Rexi kutyámmal.

Mikor az iskolapadba kerültem;
Minden megváltozott körülöttem.
A városban jártam iskolába;
Néha nehéz volt az iskolatáska.

Azért nyaranként a tanyára is kimentem;
A nyaralás ez volt énnékem.
Télen a városban töltöttem a szünidőt,
Itt vártam, köszöntöttem az újesztendőt.

Télen a sportpályán szánkóztam,
Korlátja közé be is csúsztam.
Arcomat a vas jól elintézte,
Orvosom gyógyulásig kezelte.

Második tanyán már könnyebb volt;
Közelebb volt a műút, a bolt.
Legénykorom itt gyorsan eltelt,
Középiskolám vidéken keletelt.

Négy év után katonának vittek;
Két év szolgálat után voltunk kvittek.
Majd jöttek a munkás évek,
Melyek gyorsan elrepülének.

Volt még sok szép emlék;
Róluk sokat mesélhetnék.
Voltam szerelmes, – sokszor,
S egyszer fejbe vert a jó bor…

Kirándultam, láttam szép tájakat,
Kergettem az udvarban a lányokat,
Szerelmes is voltam némelyikbe;
Belehabarodtam egy – két külföldibe…

Kergettem a kocát kismotorral,
Másztam kerítést nagymotorral.
Estem nagyokat kerékpárral,
Sodródtam majdnem vízeséssel, árral.

Most újra kisgyermek vagyok;
Nem sietek, nem rohanok.
Élem a falusi életet,
Elkezdtem a nyugdíjas éveket..

Megint van egy kutyám,
Van kertem, gyümölcsfám…
Lehet, hogy már nem lesz más…
És ez lesz majd a végállomás…

Hozzászólások