A Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely amatőr versíró pályázatot hirdetett Kecskeméten és környékén élők számára. A 6 szó amatőr versíró pályázat eredményeként a felnőtt egyéni kategóriában Bábel Antónia Tavasz című verse 3. helyezést ért el. A Montázsmagazin ezúttal őt és a versét mutatja be az Íróklub rovatában.

Kedves Antónia! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hány éves vagy? Hol élsz? A felnőtt kategóriában versenyeztél, de vajon diákként, vagy már van foglalkozásod is?

babel antonia

’82-ben születtem, így a negyedik x-szel barátkozom, hiszen másfél év múlva betöltöm a negyvenet. Óvónőként dolgozom, de jelenleg itthon vagyok második kislányunkkal. Dabason élünk, pontosabban Dabas mellett, Dabasi-szőlőkben.

Mikor toppant be hozzád a versírás? Hogyan kezdődött és folytatódott az irodalomhoz való vonzódásod?

Már kisgyerekként is írtam verseket, gyúrtam a rímeket. Azokat az írásaimat édesanyám őrzi a fiókjában. Mindig is írogattam szülinapi köszöntőket, egyéb rímfaragványokat barátoknak, kollégáknak vagy éppen ifjú házasok köszöntőit a férjemnek, aki vőfélyként is tevékenykedik. De sokáig nem fordult meg a fejemben, hogy ezzel komolyabban foglalkozzak.

A szüleim mindig is könyvforgatók voltak, rengeteg könyvünk van a szülői házban. Nyaranta a nagymamámnál, a nagybátyám szobájában bevettem magam egy sarokba, és faltam a régi könyveket. Ilyenkor együtt lovagoltam Old Shatterhand-del, Winnetou-val és a többi indiánnal, de együtt éreztem az Édes mostoha kis főszereplőjével is. Szépen lassan nekem is sok könyvem lett, amelyek mára elfoglalnak egy egész szobát.

A húszas éveim derekán belefogtam egy ifjúsági regénybe, amit sosem fejeztem be. Aztán arra gondoltam, talán kisebb történetekkel, mesékkel kellene foglalkoznom. Néhány éve azonban elkezdtem tudatosabban művelni a versírást is. 2017 eleje óta jelennek meg az írásaim a Dabasi Újság gyerekrovatában.

Bábel Antónia Az év gyermekversírója az Irodalmi Rádió pályázatán

Ez év októberében jelent meg első ifjúsági regényem Galádka rémtettei címmel, amely egy humoros, könnyed olvasmány. Aztán 2018 nyarán látott napvilágot második gyerekkönyvem, a Babmanó és Borsótündér, amelyből a gyerekek megismerhetik a vegyszermentes kertészkedés néhány fortélyát, bizonyos gyógynövények hatásait. Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy a legtöbb szereplőjét szőlősi emberekről mintáztam.

 

Az elmúlt években sok megmérettetésen vettem részt helyezést elérve. Számomra az egyik legmegtisztelőbb az Irodalmi Rádió kiírásán, a tavalyi évben elnyert Az év gyermekversírója cím.

Segít valaki neked kiigazodni a versírás terén? Van mentorod?

Kapui Ágota költőnő volt, aki felfigyelt rám nagyjából tíz évvel ezelőtt. Az ő ösztönzésére kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Azonban 2018-ban, a Babmanó és Borsótündér bemutatója után négy nappal elhunyt autóbalesetben.

Tragikus halála óriási veszteség volt számomra. Sokáig úgy éreztem, nem tudok papírra vetni egy valamire való sort sem. De aztán idővel visszatért az ihlet. Tudom, hogy megfeddne érte, ha föladnám, amiért olyan sokat dolgoztam.

A kis család

Milyen célod van a versekkel? Mit szeretnél kifejezni általuk? Hogyan választasz témát?

Általában gyerekeknek írok verset. A felnőtt érzelmeim inkább prózai formában öltenek testet, de ha mégis versként, azok annyira mélyek, hogy legtöbbször nem tárom őket a nagyközönség elé.

Nagyon kedvelem az állatos verseket, hiszen az állatokra sokkal könnyebb „ráhúzni” olyan emberi tulajdonságokat, amik esetleg egy ember esetén bántóak lennének, vagy éppen egyáltalán nem humorosak. Szeretek a gyerekverseimben összehozni olyan dolgokat, amik a valóságban nem tartoznak össze. Vagy túlzó módon megjeleníteni bizonyos tulajdonságokat.

 

Írtam már például világjáró fogkeféről, púpját elhagyó tevéről vagy éppen a fél világot elnyelő óriáskígyóról. Ennek ellenére úgy érzem, a műveimre leginkább a klasszikus a legjellemzőbb szó. Szeretem a békebeli hangulatot és a humort. Enélkül – úgy gondolom –, kár gyerekeknek írni.

babel antonia

Antónia és kislányai

A kötött versformákat kedveled inkább vagy a szabadverset?

Változó, de leginkább nagyon odafigyelek a szótagszámokra és a ritmusra. A nagyapó csizmája szabadvers. Próbáltam meghatározott keretek közé formálni, de elvesztette az „ízét”, így megmaradt az eredeti formában. Ez az egyik legkorábbi, általam nagyon szeretett művem. Szintén harmadik helyezést kapott egy versenyen.

Milyen érdeklődési köröd van még? Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Szeretek kísérletezni a mentes ételekkel. Glutén-, tej- és cukormentesen főzök. A családban többen élnek valamilyen ételérzékenységgel. Jómagam is, ezért számomra nagy boldogság, amikor örömet tudok szerezni másnak egy finom, de mentes süteménnyel. Számomra a sütés-főzés művészet. A férjem azt szokta mondani, ez a szeretetnyelvem.

Gyerekkorom óta varrogatok. Magamtól tanultam meg használni a varrógépet néhány törött tű árán. A család női tagjai varrással foglalkoztak, így megfigyelés útján is sokat szívtam magamba. Egyszer, egy őszi, influenzás időszakban átvarrtam az egyik ujjam. Az ügyeleten egy lázas beteget vártak, így nagy derültséget okozott, amikor felemeltem a középső ujjam, mutatva, hogy ebből kellene kiszedni a tűt.

Szívesen bíbelődök régi bútorokkal, felújítok, barkácsolok ezt-azt, ha időm engedi. Amint a lányok nagyobbak lesznek, pótolom az elmaradt kirándulásokat. Terveink között szerepel a hegymászás, túrázás.

 

A szabadidőmben igyekszem minél több karitatív tevékenységet folytatni. Van egy fantasztikus anyukákból álló kis csapatunk, csatlakoztunk velük az országos kezdeményezésekhez, amelyekkel az SMA-beteg vagy daganatos gyerekeket támogatták. Szerveztünk sütinapokat, jótékonysági délutánt, összegyűjtöttünk közel 400 kg-nyi kupakot. Karitász tag vagyok, de a gyerekek miatt az utóbbi években sajnos nem tudtam tevékenyen részt venni a csapat munkájában.

Mennyi verset írtál már? Megjelent már köteted? Vagy tervezed? 

Pontosan nem tudom. Sok félkész vers hever papíron, füzetekben, dobozokban. Igyekszem a készeket mielőbb gépre vinni, hogy ne vesszenek el. Szeptember elején jelenik/jelent meg A három szarka című könyvecském, a Vidám versek sorozat első köteteként. Mérete és betűkészlete gyerekbarát. Minden oldala színes, varázslatos képekkel. A kecskemétiek számára ismerős lehet az illusztrátor neve, Nagy-Bán Kitti. Talán egyszer majd lesz egy nagyobb kötet is.

A Tavasz című versed hangulata hol bús, hol vidám. Mégis pozitív kicsengése van a végén. Van mögötte egy saját történet, érzés, vagy az adott 6 szó segítségével így sikerült megoldanod?

Nagyon nehéz, fájdalmas élmény ihlette a Tavasz című verset. 2019 tavaszán született a második gyermekünk, aki ötnapos korában életmentő szívműtéten esett át, majd a műtét következtében fellépő sajnálatos szövődmény miatt elvesztette a bal lábát térd alatt. Hat hét kórházi tartózkodás után térhettünk haza, akácvirágzás után. Nagyon vártam, hogy a házunk melletti akácerdő illatát érezhessem, de ez elmaradt. Apróságnak tűnhet, de abban a helyzetben minden más értelmet nyer.

babel antonia

A családdal a kalocsai könyvbemutatón

Decemberben újra műtötték Janka szívét, ezúttal mellkasi nyitással, hétórás műtét keretén belül. Életünk legnehezebb időszaka volt. Erről szól ez a vers. A végén lévő pozitív kicsengésnek szintén van jelentősége: a sikeres műtét után elhatároztam, hogy csodát csinálok abból a pokolból, és egy mesekönyvvel hálálom meg a budapesti Gyermekszív Központnak és a Jankát szállító mentőalapítványnak Janka életét.

 

A Janka útja idén, 2020 nyarán jelent meg hálából az egészségügyi dolgozók, segítségnyújtásként a sorstársaink felé. S talán azért, hogy magunknak is segítsen feldolgozni az eseményeket. Gábor Emese képzőművész gyönyörű illusztrációi díszítik. Bevételének nagy része – kettő-, illetve egymillió forint – a Szívbeteg Gyermekek Védelmében Alapítványé és a Peter Cerny Alapítványé.

Jelenleg kizárólag az ebből a célból létrehozott webshopban kapható a többi könyvem mellett. Illetve személyesen könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon.

Kedves Antónia! Köszönöm az interjút, gratulálok a 3. helyezéshez és további sikereket kívánok a versírás terén! Jó egészséget az egész családnak!

Köszönöm szépen, én is minden jót kívánok önöknek és a Montázsmagazin olvasóinak!

 

Bábel Antónia: Tavasz

Tavaszi csend ül a fákon,
Bimbódzik a remény.
Akác illat száll a szélben,
Egyenesen felém.
Játszik, mint egy apró gyermek,
Huncut – hallom –, kacag.
Melengeti fagyott lelkem,
Mint a földet a Nap.
Szeretnék vele repülni,
De törött szárnyam fáj,
Soká gyógyul meg egészen,
Ha meg, egyáltalán…
Nem marasztalom a bút, hisz
Tücskök muzsikálnak!
Elültetem szívem magját,
Nyíljon a világnak!

 

Weninger Erzsébet

 

A sorozatban megjelent korábbi cikkünk:

Merész Imre a Vajdaságban élő papájával skype-on írt verset

 

 

Hozzászólások