Szonett

Kőszikla vagy, szavam kalapács, elmém véső
Emléked formálom, amíg nem késő
Legyél kemény szobor, vagy rideg, fehér márvány
Élő anyag helyett tükörtiszta ásvány
Ajkad rubintból lesz, kőszénből a szemed
Szíved szürke gránit, alabástrom kezed
Így leszel szűz szobor, cél nélküli forma

Körülötted hódolók bókolnak majd sorra
Így szublimálom kővé vágyaimat
Hideg érccé hűtöm lázas álmaimat
Helyükbe majd a tiszta szeretet lép
Soha el nem érhető közelség
Szűzi szemtanúja leszek a szépségnek
Hódoló őrzője a szeplőtelenségnek
Mert nem birtokol, hódít és sosem szerez
Az, ki tartózkodón, tiszta szívvel szeret.

Nehéz, világos, balzsamos

Nehéz, világos, balzsamos ködben élek
Szavam csak széthulló penész
Nagy homályos, titkos tükörbe nézek
Hogy miként lesz a részekből egész.

A mindenség csendjét hallgatom
Szemem néha mennyekbe réved
Imádság rebben ajkamon
Isten nélkül élni már félek.

Néha csillagok közt ülök
A magasban sem szédülök
Csak csodálom az Úr szavát

Máskor tengerfenéken vagyok
Ellepnek a lágy habok
Várom a nyugalmas halált.

Álom, emlék

Mint szántóvető, ha festett Krisztus-arcot
Láthatott a gótikus homályban
És úgy elmerült a reszketeg csodában
Hogy szíve elfeledett mindenféle harcot

Úgy nézlek én Téged, törékeny álmot
Holdsugár szemedben megfürdik a szemem
Angyalok serege van ilyenkor velem
Ha rád pillantok, asszonyok közt áldott

Isten

A világ egy könyv, melyet
Isten keze írt tele
Ha tudja olvasni szemed
Találkozni fogsz vele.

Beleírta magát minden kis
Fűszálba, kavicsba, virágba
Átitatja a Mindent is
A változva Egyetlen világa.

Istent lehel a természet
A test, a szellem és a lélek
Róla beszél az enyészet
Őt dicséri az Élet.

Mely olyan, mint egy folyó
Egyszerre forrás, ár és torkolat
A tarka létezést átfogó
Időtlen isteni gondolat.

Fazekas Sándor: Új klasszicizmus felé­­ – régi, hűs verandán
(Részlet)

Versválság van: az ember ritkán érzi úgy, hogy valami újszerűvel, egyedivel találkozik a piacon. Nagyon ritkán. Ezért különösen nagy öröm számomra Libor Zoltán Veranda című kötete. Ennek a kis könyvnek ugyanis nem célja falrengető, szétberhelt logikájú irodalomelméleti irányzatok, vagy iszonyatosan nehezen hozzáférhető, obskurus tartalmak propagálása. Mondhatni: mi sem áll távolabb tőle. Komponensei tisztán láthatóak, s az elegy valahogyan mégis sajátos és újszerű. Noha első kötetről van szó, hangja teljesen nyugodt, letisztult, rímelése nagy formai műgondról tanúskodik.

Hozzászólások