A különféle regionális specialitások mellett az osztrák étlapokon számtalan olyan fogást is találhatunk, amelyek az egykori monarchia különböző országaiból származnak. Gyakran megesik, hogy még maguk az osztrákok sem igazán tudják, honnan is származik kedvenc ételük.

Bécsi szelet (Fotó: Österreich Werbung/Wolfgang Schardt)

Számos receptet és ételt tartunk tipikusan osztráknak, az országra jellemzőnek – pedig a megfelelő interkulturális hatások nélkül soha nem jöhettek volna létre. Az osztrák emberek kifejezetten mesterei annak, hogy a különböző kulturális befolyásokat egy tányéron prezentálják. Az osztrák étlapra úgy is tekinthetünk, mint egy körutazásra Európa kultúrtörténelmében, egy képzeletbeli utazásra a múltba.

Vegyük például a híres bécsi szeletet. Ez az étel eredetileg nem Bécsből származik, hanem Velencéből. Az olasz szakácsok már a XVI. században készítettek kenyérmorzsába forgatott sült húst, sőt Konstantinápoly zsidó lakossága valószínűleg még ennél is korábban. A legenda szerint a bécsi szelet 1857-ben érkezett meg Ausztriába, az osztrák Radetzky tábornagynak köszönhetően. Ezt követően a császári időkben úgy tökéletesítették tovább az ételt, hogy az lett belőle, amit ma bécsi szeletként ismerünk.

osztrak_konyha

Tafelspitz (Fotó: Österreich Werbung/Wolfgang Schardt)

A híres Tafelspitz, a marhafartő és a belőle készülő leves is rendkívül izgalmas történettel büszkélkedhet. A hús főzése (sütés helyett) ősrégi ételkészítési eljárás. De az, hogy csak és kizárólag marhahúst főzzenek, az már osztrák találmány, mégpedig a XV. századból. A bécsiek ehhez akkoriban a magyar hízó ökör húsát szerették a leginkább. Az ezen állatok hátsó combjából megfelelő technikával kivágott darabot hívták a húst körülvevő vékony zsírrétegnek is köszönhetően Tafelspitznek.

A fiákergulyás a híres bécsi kocsisok csillapíthatatlan étvágyáról kapta a nevét. A marhahúsból készülő ragura „díszítésként” kolbász és tükörtojás is kerül, a ragu szaftjából pedig nem hiányozhat az édesnemes pirospaprika, amelyből a legjobb minőségű Magyarországról származik. A XIX. században még maga a legendás szakács, Auguste Escoffier is Szegedről vitetett magának paprikát Franciaországba.

osztrak_konyha

Esterházy-rostélyos (Fotó: Österreich Werbung/Wolfgang Schardt)

Az ízletes Esterházy-rostélyos a híres nemesi családról, az Esterházyakról kapta a nevét, akik amellett, hogy a művészet nagy támogatói és sikeres politikusok voltak, igazi ínyenceknek is számítottak. Az Esterházy-torta vagy -szelet mind a mai napig a híres dinasztiára emlékeztet, akiknek Magyarországon, illetve a mai Burgenlandban volt a székhelyük.

Korábbi cikkünk az osztrák gasztronómiáról

Forrás: Osztrák Idegenforgalmi Hivatal

Fotók: Wolfgang Schardt

 

Hozzászólások