A szegfűszeg az indonéziai Maluku-szigeteken (egykori Fűszer-szigetek) őshonos örökzöld fa virágának szárított bimbója, mely a 18. századig nem is termett más vidéken. Halálbüntetéssel sújtották azt, aki ki akarta csempészni őshazájából. Ma is a trópusi éghajlatú területeken termesztik: elsősorban Afrikában, Zanzibáron, Madagaszkáron, Srí Lankán, Pakisztánban és Indiában.


A trópusi meleg- és vízigényes növény 15 méter magasra is megnő. Halványlilás-rózsaszínű virágai a hajtások csúcsain nyílnak. Akkor szedik le őket, amikor elérték a 1,5-2 centiméteres hosszúságot. Zsenge virágbimbóit pálmalevélbe csomagolják, addig szárítják, amíg meg nem sötétednek. Szögre emlékeztető alakjuk miatt kapták a szegfűszeg nevet. Úgy tartják, hogy a legöregebb (350-400 éves), szegfűszeget termő fa a Maluku-szigetcsoporthoz tartozó Ternate szigetén található.

A Kr. e. 3. században a Han dinasztiabeli kínai uralkodók megkövetelték az eléjük járulóktól, hogy leheletük frissen tartása érdekében szegfűszeget rágcsáljanak. A kínai szövegekben a szegfűszeg a „nyelv fűszereként” szerepel.

Arab közvetítéssel jutott el az ókori római konyhaművészet alapanyagai közé. A középkorban is arab tengerészek és kereskedők foglalkoztak a szegfűszeg értékesítésével. A drága és illatos fűszer még az Ezeregyéjszaka meséiben is szerepel, ahol Szindbád, a tengerész is kereskedett vele. A késő középkorban Európában tartósításra, ízesítésre és köretekhez használták fel.


A Holland Kelet-Indiai Társaság a 17. században megszerezte a portugáloktól az ellenőrzést a keleti fűszerkereskedelem felett. Kettő kivételével az összes szigetről kiirtották a szegfűszegfákat,  hogy ezzel hiányt teremtsenek és fenntarthassák a magas árakat. 1770-ben egy francia férfi facsemetéket csempészett Mauritius és Bourbon szigetére, majd később Zanzibárra is vittek belőle, megalapozva a későbbi széles körű termesztést.

Az ázsiai, afrikai és közel-keleti konyha kedvelt fűszere. A mexikói konyha gyakran használja köménymaggal és fahéjjal együtt. Mártások, páclevek, paradicsomos és boros ételek, lekvárok, sütemények, alkoholos italok (például forralt bor), teák ízesítéséhez egyaránt kiválóan alkalmas. Előszeretettel adják hozzá fűszerkeverékekhez, mint például a marokkói ras el hanout, az észak-indiai garam masala, a kínai ötfűszer-keverék vagy a francia Quatre-Épices (4 fűszer, a fekete bors, a szerecsendió, a szegfűszeg és a szárított gyömbér keveréke).

A szegfűszegfa virágai

Járványok idején megelőző hatást tulajdonítottak neki, a pestises betegekhez látogató velencei orvosok például szegfűszeget is tettek a maszkjukban lévő fűszerkeverékbe.

A szárított rügy nagyjából 20%-át kitevő eugenol olaj baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságai következtében a szegfűszeget fertőtlenítőszerként, fájdalomcsillapítóként, emésztésserkentőként használják, segít az alkoholról és a dohányzásról való leszokásnál is. A szájban lévő baktériumokra is hat, ezért nemcsak a lehelet frissítésére alkalmas, hanem fogfájás esetén is alkalmazzák a fájdalom enyhítésére, sőt szegfűszeg-koncentrátumot tartalmazó fogkrémeket is készítenek. Némely kutatások szerint koleszterin-csökkentő hatással is bír, sőt szívbetegségek gyógyítására és cukorbetegség ellen is használható, bár ezeket az elméleteket még további kísérleteknek kell megerősíteniük.

Hajó szegfűszegből kirakva (Tropenmuseum, Amszterdam)

A narancsba szurkált szegfűszeg amellett, hogy hangulatos és illatos dísz, a rovarok távoltartására is szolgál, mint ahogy szúnyogriasztó hatása van az összevágott citrom húsába szurkált szegfűszegnek is.

Indonéziában a virágot a „kretek” nevű cigaretta illatosítására használják, mely sokáig népszerű volt Európában és az Egyesült Államokban is, utóbbiban azonban 2009-ben betiltották.

A szegfűszeg elveszítheti erejét, ha nem figyelünk a tárolására. A benne lévő olajok egy ideig tartósítják, különösen, ha nem őrölten, hanem egészben tesszük el. Fontos, hogy légmentesen zárt, nem hideg, nedvességtől védett helyen tároljuk, különben megromolhat. A szegfűszegre is igaz, hogy nem célszerű túl sokat használni belőle egyszerre az ízesítésnél, mivel erőteljes aromája akkor túlságosan is uralja az étel ízvilágát.

Weninger Nóra

2014. január 1.

Hozzászólások