Nyaralunk. Egyik este nosztalgiázunk. Fifi testvérem egy hatvanas évekbeli babazsúrról mesél, ahová anyukánk kísérte el, s ahol az ott látott éppen trendi, piros sky-bevonatú ülőgarnitúra elnyerte a tetszését.


El is határozta, hogy azt az ágyat, amit első szerzeményként a családi bútorzatban beszereztek, s amin valószínűleg mi is fogantunk, piros sky-bútorhuzattal látja el. El is indult beszerzőkörútra és 10 méter duplaszéles piros szkájjal tért haza. Majd nekilátott a szabásnak-varrásnak. Elkészült rakott szoknyásan a piros szkáj ágyterítő, a hurka-párnára s még a gombra is került az anyagból.


Aztán ta-da-da-dam…, csillár felkapcsolva, család összetrombitálva… S anyukánk ebben a pillanatban döbbent rá, hogy ez nem is igazán kedvére való. Hiába a megfeszített munka, az eredmény nem az volt, amire számított.
Napokig kerülgette, aztán egy hirtelen mozdulattal visszaállította a régi állapotot, s a gardróbszekrény mélyére suvasztotta a piros szkáj-halmot.

Eltelt egy két hónap, mikor is egy hirtelen ötlettől vezérelve anyukánk a piros szkáj újrahasznosításába fogott. Ettől fogva minden ebből készült. Abban az időben minden fiatal lány valódi bőr kötényruháról, szoknyáról álmodozott, így nekem is lett ebből a piros szkájból mindkettő, de táska, tolltartó, terítő, rátétmintás könyvborító és könyvjelző is készült. Ahová néztünk, mindent az átlényegült szkáj-bútorhuzat fedett és díszített.

Indö szkáj = sky-ban utaztunk az azt követő évtizedekben, míg el nem értük a csillagos eget…


Antalffy Yvette

2014. szeptember 4.

Hozzászólások