A Katona József Emlékházban Amiért a harang szól címmel előadást tartottak a 200 évvel ezelőtti nagy kecskeméti tűzvész emlékére. Az előadó: Ádám András amatőr történetkutató, a háziasszony Székelyné Kőrösi Ilona főmuzeológus, történész volt.

A történelem folyamán a tűz hol barát, hol ellenség volt. A XVIII-XIX. század küszöbén három nagy tűzvész volt Kecskeméten, ezek közül a legnagyobb az 1819-es volt, amelyet Jókai Mór regényeiben, Mátyási József versben, valamint a Kecskeméti Lapok a tudósításaiban is megörökített. A tűz a mai Kápolna utca végén keletkezett, és a város túlsó feléig, a Dankó utcáig terjedt.

A keletkezéséről nincsenek egyértelmű adatok, szándékosságra utaló jeleket nem fedeztek fel. A tűz kiterjedése 450 négyszögöl volt, a város területének 14%-át tette ki a leégett terület. A helyreállítás költsége 517 000 akkori forintra rúgott. Az arányok érzékeltetése végett: egy kőműves abban az időben tízórás munkanappal egy forintot keresett. A tűzvész fénye Jászberényig, Pestig is látszott.

A tűz okai között szerepelt a nagy zsúfoltság, a zegzugos beépítés, a szalmatetők volta. A tűznek három személy esett áldozatul. A korabeli dokumentumok részletesen leírják az anyagiakban esett károkat: a lakóépületeken kívül szárazmalmok, kaszárnyák, templomok, gabonatárolók, kocsiszínek estek a tűz martalékául. A jószágállományban esett kárról nem maradt feljegyzés. A város vezetése döntést hozott a megelőző tevékenységekről: ritkítani kell a beépítést, tűzőrséget hoztak létre, éjszakai őrjáratokat alakítottak, tűzinspektorokat alkalmaztak, a városrendezésről döntöttek, tűzvédelmi határozatokat hoztak, a szárazmalmokat kitelepítették a város szélére A szabályokat megszegőket pénzbírsággal sújtották, vagy testi fenyítést, börtönbüntetést alkalmaztak.

A kárfelmérés azonnal megkezdődött. Az újjáépítés – részben közadakozásból – hamarosan elkezdődött: pénzadományokat, építőanyagot, ruhaneműket, élelmiszert ajánlottak fel. A vármegye segítsége is számottevő volt, háromévi adókedvezményt adott a városnak. Védekezésül vízipuskát, lajtos kocsikat, bőrvödröket, csáklyákat szereztek be. A tűzvész emlékére, mint a világ sok pontján, harangszó figyelmeztet minden évben, könyörgő istentisztelettel emlékeznek meg róla.

Az előadó tetemes mennyiségű képi anyaggal fűszerezte a témát, sok képet, rajzot, térképet tárt a hallgatóság elé. A program végén Székelyné Kőrösi Ilona beszélt a ház további terveiről. A későbbiekben is érdekes témák várhatóak.

 

Szitásné Nagy Ágnes

A fotókat B. Kiss János készítette

 

 

Hozzászólások