Kedves Barátok, Ismerősök, Művészetkedvelők! Túl vagyunk a kecskeméti Szigma (J)összművészeti Együttlét felén. A számokban itt tartunk:
– egy megnyitó, mintegy 120 vendéggel,
– 3 workshop, mintegy 40 vendéggel,
– 3 koncert, mintegy 100 vendéggel,
– egy színházi előadás, mintegy 25 vendéggel,
– egy hétköznap 14.00-20.00 óra között megtekinthető kiállítás, mintegy napi 15-20 látogatóval.

Mindösszesen közel 400 embert sikerült rábírnunk arra, hogy feladva a virtuális tér kényelmét, személyesen jelenjen meg és vegyen részt a programjainkon, eseményeinken. Ehhez a kiváló kulturális kínálaton kívül természetesen hozzájárul az is, hogy a helyi sajtó érdeklődik irántunk, hírt ad rólunk, kedvel bennünket. Köszönet ezért a támogatásért. 

Lelkület és szellemiség. Azt hiszem, ez a siker titka. Mert eddig ez egy sikertörténet, még akkor is, ha a 400 ember nem vetekedhet mondjuk egy tanévzáró fesztivál vagy egy barackpálinka ünnep látogatottságával. Azt azonban bizonyítja, hogy van egy réteg, amely fogékony a kortárs kultúra, a helyi értékek iránt. Mi őket, magunkat céloztuk, célozzuk meg.

Vissza a lelkületre, a szellemiségre. Talán nem túlzok, ha azt mondom, sikerült elérnünk, hogy az Együttlét közösséget teremtsen. A kultúra, az alkotás által. Közösséget teremtett a kiállító és fellépő művészek között. Együtt muzsikált az ötvenes veterán dzsessz gitáros és a húszas csellista. Együtt állít ki a finom lelkű háromgyerekes anyuka, és az agglegény street artist. Egy koncerten játszanak a nemzetközileg elismert zenészek, és a pályát most kezdő tizenéves srácok. És ez jó. Intergenerációs az együttlét, így mondják maiul.

De közösséget teremtett a rendezvény a látogatók között is. Az akadémikustól a helyi művészlegendákig, az alpolgármestertől a főorvosig, a helyi politika képviselőitől a tevékeny civilekig, a volt APEH elnöktől a volt MTV alelnökig, a gyerekektől a nagymamákig, a tanároktól a diákokig mindenki megtalálható a 400 eddigi vendégünk között. És ezek az emberek beszélgetnek egymással, fröccsöznek egymással, kötetlenül jól érzik magukat egymással nálunk pártállástól és világnézettől függetlenül (ahogy mondani szokták). És ez jó.

Jó az is, hogy a mi Együttlétünkben nincs pénz. Nincs mögötte milliós büdzsé. A kiállítók pénzt adtak azért, hogy kiállíthassanak. A fellépők zérógázsiért tolják. Viszont szívből, örömmel. A támogatóink is szívből, örömmel támogatnak minket. Van, aki a terembérletben segít. Van, aki a hangosításban és a borkészlet frissítésében. Van, aki süteményt ad, vagy sajtot. Van, aki plakátot tervez, és van, aki plakátot nyom. Van, aki babzsákokat ad, más meg sörpadokat. És ez is jó.

Nyilván nem sértődnénk meg, ha nekünk is lenne némi materiális hátterünk. De annyi akad, amivel végig tudunk tolni 2 hetet, ingyenes eseményekkel és vendéglátással (na jó, fröccsel meg ásványvízzel). És ha belegondoltok, ez nem kevés. 2 hét programokkal, kultúrával, jó emberekkel. Kreativitással és szabadsággal. Hidakkal falak helyett. És ez is jó.

Az is jó, hogy még egy hét van belőle. Vannak még lapjaink, amiket nem játszottunk ki. Ugye, továbbra is szerettek minket, és jöttök? Mert nélkületek nem az igazi…

 

 Libor Zoltán

 

 

Hozzászólások