Interjú Tegze Judittal az OORI-beli kiállítása okán.

– Festészet és számítógép. Hogyan függ össze ez a látszólag két világ a te életedben?

– Autodidakta művész vagyok. Az egész úgy kezdődött, hogy kislány koromban is már képzőművész szerettem volna lenni, de abban az időben a szüleim szemében ez nem tűnt biztos kenyérkereső foglalkozásnak. Tehát a „Kisképző” helyett egy erős gimnázium olasz szakos osztályába írattak be, miközben én szívem szerint inkább angolt tanultam volna. Így már az első héten a sarkamra álltam és átkértem magam a reálszakos osztályba az angol miatt, s itt végül is a matematika és fizika világában teljesedtem ki; ennek folyományaként egyenes volt az utam a Műegyetem Építőmérnöki karára. Egyetemistaként pasztellel rajzolgattam, de leginkább a magam örömére.

Kutatómérnökként kezdtem dolgozni, s időközben doktoráltam is. Egy komoly betegség azonban kettétörte a műszaki karrieremet. Ebből az állapotból, igaz nagy sokára, de látszólag tünetmentesen felépültem.
Ekkor jött a házasság és két gyermekem is született. A második gyermek születése után nem sokkal viszont kiújult a korábbi kór és ennek következtében már nem voltam nyolc órában munkára fogható munkatárs. Így leszázalékolva bár, de végig dolgoztam tisztességgel az életemet.

– Több évtizedes szünet után kezdtél el újra festeni.

– Ezúttal már elsősorban olajfestékkel. Fark László, mozgássérült grafikusművész-tanárom segítségével pedig elsajátítottam egyéb technikákat is, mint például a rézkarc, a linómetszés, vagy a tűzzománc. Főleg természet után, tájképet, csendéletet és portrét festettem. Volt selyemfestős korszakom is.
2004 körül pedig a számítógép-grafika világára találtam rá. Fark László inspirált ekkor is. Azt mondta, hogy próbáljam ki a modell nélküli alkotást, egyszerűen fantáziából rajzoljak. Előbb ecsettel-ceruzával, majd egy alkalommal két festékpaca beszkennelésével a számítógépet is csatarendbe állítva indult el intuitív korszakom.

Tegze Judit: Csőrében a fény

Azóta már több önálló és csoportos kiállításra való anyag is összegyűlt számítógép-grafikáidból.

– Az önálló kiállításaim közül az egyik, a számítógép egerének útját végigkísérő Egérút című a Greguss Galériában, a másik pedig Digitális Átállás néven a XII. kerületi Önkormányzat folyosógalériáján volt látható.
Egy éve többedmagammal a Nemzeti Galériában az Újrafestett valóság kiállításon szerepeltem, mely azóta ország- és világjáró körútra indult. A nyár folyamán pedig Fark Lászlóval együtt az Újságíró Szövetségben állítottunk ki Elektrománia címmel.

Az OORI Galériában 2007-2010 között minden évben volt önálló kiállításom, 2009-ben pedig a Ritka Szépségek Gyűjteményének részeként szerepelt válogatás a munkáimból. Honlapomon megtalálható a korábbi, más műfajú kiállításaim jegyzéke is.

Tegze Judit 2010-ben a Lengyel Intézet nemzetközi pályázatára készített Chopin & Liszt című alkotása az UNESCO párizsi székházában megrendezett egyik hangverseny meghívóját, programfüzetét illusztrálta. A Greguss Kör tagjaként pedig a Hétpöttylakó Zinzua nevű parányi, különös fantáziaállatkájával felnőtt kategóriában megnyerte az egyesület országosan meghirdetett képzőművészeti pályázatát.

– Nem maradtál hűtlen a régi szakmádhoz sem.

– Jelenleg óraadó tanárként statikát és szilárdságtant tanítok a Corvinus Egyetem tájépítészeti karán. Bár a bennem munkálkodó kutatómérnök kísérletező szelleme sarkallta a különböző művészeti technikákkal való próbálkozásaimat, diákjaim nem sejtik, hogy képzőművészettel is foglalkozom.

 

Tegze Judit: Selyemmadár

– Mostanság pedig a számítógép klaviatúrája és képernyője közötti térből különös madarak kelnek szárnyra fantáziád és kreativitásod révén. E madarak a szabadság, a felemelkedés szimbólumai.

– Olyannyira, hogy az egyik madárkám kontúrjait egy hídszerkezet összekötései között fedeztem fel és onnan szabadítottam ki egy-két billentyűkombináció beütésével; egy másik madárkára pedig a lányom esküvői ruhájának redőiben leltem és virtuális ecsetvonásokkal biztattam szárnyalásra.

Tegze Judit virtuális térből szárnyra kelő madarai az OORI Galériában 2013. november 9. – 2014. január 10. között tekinthetők meg – Budapest XII. kerület, Szanatórium utca 19. – a főépület aulájában.

Tegze Judit honlapja

Fotók: Antalffy Yvette, Tegze Judit

Antalffy Yvette

2013. november 5.

Hozzászólások