A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán végeztem 1987-ben. A Petőfi Sándor Általános Iskolában nem kisebb örökséget kellett átvennem, mint elismert kollégám, Csáky Lajos által megteremtett és jól felépített rajzoktatást. Ez nagy és megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Időben észrevettem, hogy erre a pályára születni kell. Inkább átengedtem a helyem az arra érdemesebbeknek.

E rövid egy év alatt ismerkedtem meg Szappanos Istvánnal, Bruncsák Andrással, akikkel azóta is együtt alkotunk a művésztelepeken. Így kerültem Zebegénybe, ahol életre szóló indíttatást kaptam. Itt köteleztem el magam a festészet iránt. Szőnyi szellemisége, Jets György festőművész értő korrektúrája, a Dunakanyar lenyűgöző látványa meghatározó volt a festészetemben. Azóta is járok alkotótáborokba, és néhánynak szervezője is vagyok (Bugac, Kecel, Békés).

Kik voltak a művészi fejlődésedben a legfontosabb emberek, akiktől a legtöbbet tanultál?

A főiskolán Hezsó Ferenc és Szathmáry Gyöngyi voltak a tanáraim. A rendszerváltás után merész gondolat volt kizárólag festészettel foglalkozni, abból megélni, családot tervezni. Nagy segítségem volt és a mai napig is az a feleségem, akinek kitartó optimizmusát tudhatom magam mögött.

Rendszeres látogatója vagy az alkotótáboroknak. Miben látod a táborokban való részvétel fontosságát?

Nehéz megmagyarázni, mi az, ami összehozza a művészeket évről évre. Talán az együtt alkotás élménye, a kapcsolatok építése, tájélmények gyűjtése.

Szívesen ábrázolod a természetet. Szeretsz-e kinn festeni a természetben, vagy inkább a műtermi alkotást kedveled?

A szabadban való festés a legmegterhelőbb, szinte az összes érzékszervünkre kiható munka. De lassan már felváltja a fotó utáni munka, ami véleményem szerint nem lebecsülendő, hiszen a végeredmény számít.

A jazz világa is megjelenik alkotásaidon. Honnan ered ez a vonzódás? Mi késztetett arra, hogy zenész embereket ábrázolj?

A jazz zene hasonló improvizatív elemekre épít, mint a festészet. Először a nagykanizsai művésztelepen találkoztam profi zenészekkel, aki közöttünk játszottak. Nagy hatással volt rám a fények, a színek és a zene összhatása. Ez az élmény a mai napig kitart. Azóta számos zenésszel személyes kapcsolatot tartok. A legnagyobb megtiszteltetés számomra Benkó Sándor felkérése volt, aki a Benkó D.B. jelenkori összetételének 7 képből álló megjelenítésére kért fel. Csak jazz témájú kiállításokat csináltam már. A legemlékezetesebb Kiskunfélegyházán volt két éve.

Te magad játszol-e valamilyen hangszeren?

Sajnos, semmilyen hangszeren nem játszom, de rengeteg lemezem, cd-m van. Főleg a progresszív zenét kedvelem a jazz mellett. Ha hangszert kellene választanom, az valószínűleg a zongora lenne.

Mennyire tartod fontosnak, hogy a gyermekeidnek átadd a tudásodat? Vannak-e jelek arra, hogy követni fogják a te művészi pályádat?

Saját gyermekeimet nem kényszerítettem a képzőművészettel való közeli kapcsolatra, de ízlésük kifinomult mind a divat, mind a filmek, mind a festészet területén.

Hol tekinthetjük meg a következő kiállításodat?

A közeljövőben nem tervezek kiállítást, csak olyat, ami valamihez köthető lesz vagy tematikában, vagy stílusban. Kerülni fogom a túlzottan sokszínű képanyagot felvonultató tárlatokat.

Almási Zsuzsanna

2013. november 3.

Hozzászólások