Vannak olyan történelmi alakok, akiknek pályafutását nehéz észérvekkel megmagyarázni. Ezek közé tartozik Grigorij Raszputyin, a durva, elhanyagolt külsejű szibériai, aki oly nagy hatást gyakorolt az utolsó cári családra. Sokak szerint ennek a hatásnak nagy szerepe volt a Romanov család végzetében.

Születési dátumát sem ismerjük pontosan. Valószínűleg 1870-ben vagy ’71-ben született egy kis szibériai faluban, Pokrovszkojé-ben. (Egyes források szerint július 29-én, tehát most volt a születésnapja.) Fiatal korában vándorló szerzetes volt. Később az őrült pap néven emlegették, de sohasem szentelték fel, meg is házasodott, és három gyermeke született.

Később állítólag látomása volt, ezért zarándokutakra indult, még Jeruzsálembe is eljutott. Úgy tűnik, hogy Szibériában kapcsolatba került a rejtélyes hliszt szektával, amelynek tagjai furcsa szertartásokat és orgiákat rendeztek. 1903-ban érkezett Szentpétervárra, ahol ekkor népszerűek voltak a misztikus tanok. Raszputyint már akkor sokan szent embernek tartották, akinek különleges gyógyító ereje van. A kortársak szerint szemeinek különös varázsa van.

1904-ben nagy esemény történt a cári családban, megszületett Alekszij cárevics, a várva várt trónörökös (korábban a királyi házaspárnak négy leánya született). Az örömöt beárnyékolta, hogy a kisfiú gyógyíthatatlan betegségben, vérzékenységben szenvedett, így állandó életveszélyben volt. Az orvosok tehetetlenek voltak. Ekkor ajánlotta be Raszputyint a cári udvarba a cárnő barátnője, Virubova. Bármilyen furcsa, de a „szent ember” kezelni tudta a trónörökös betegségét. Jelenlétében a vérzés megszűnt, vagy legalábbis mérséklődtek a tünetek. Nyugtató hatása lehetett a kisfiúra, vagy hipnózist alkalmazott. Innentől kezdve a cári család, de különösen Alexandra cárné Raszputyint csodatévőnek tartotta. Biztosan sokan ismerik a Boney M. együttes slágerét, amelynek szövege Raszputyint az orosz cárné szeretőjeként emlegeti. Ennek semmi alapja sem volt, Alexandra mélységesen vallásos nő volt.

Innentől kezdve Raszputyin szinte mindenható volt a cári udvarnál annak ellenére, hogy megjelenése gondozatlan, ápolatlan volt, durva szőrcsuhát viselt. Azt is tudták róla, hogy otthonában orgiákat rendezett, bordélyházakat látogatott, és legendákat meséltek szexuális étvágyáról és az ezzel kapcsolatos perverz szokásairól. Az udvar előkelő hölgyei között is népszerű volt. Csodákat is emlegettek vele kapcsolatban. Egyszer állítólag szülőfalujában tartózkodott, amikor a cárevics rosszul lett. A cárné kétségbeesetten hívta fel Raszputyint, aki telefonon megnyugtatta, hogy a gyermek meg fog gyógyulni. Így is történt, bár sokan nem tartják valóságosnak a történetet.

Sok ellensége is volt egyházi és politikai körökben. Kétszer is megpróbálták megölni, először egy szerzetes 1911-ben, majd a világháború kitörése előtt egy prostituált megsebesítette. Szülőfalujában lábadozott, így a háború kezdetekor nem tartózkodhatott Szentpéterváron. Raszputyin egyébként háborúellenes volt, és többször óva intette a cárt a háborúba való belépéstől.

1914 és 1916 között újra mindenható lett a cári udvarban, beavatkozott a politikába, és a minisztereket is az ő javaslatára nevezték ki. A cári család rossz szellemének tartották, és nagyban hozzájárult a Romanovok, különösen a cárné népszerűtlenné válásához (ennek másik oka Alexandra cárné német származása volt). 1916 decemberében Raszputyin levelet írt a cárhoz, amelyben megjósolta saját közeli meggyilkolását. Azt is hozzátette, hogy halálát hamarosan a cári család és a régi Oroszország pusztulása követi.

Előkelőségek körében

1916. december 16-án egy fiatal arisztokrata, Juszupov herceg (a cár unokahúgának férje) vacsorára hívta Raszputyint. Társaival már előre eltervezték a „szent ember” meggyilkolását. Először ciánnal mérgezett süteményt és bort adtak neki, de valamilyen oknál fogva a méreg nem volt hatással Raszputyinra. Ezután Juszupov lelőtte, de amíg felment az emeletre, az áldozat magához tért és kitámolygott az udvarra. Itt fejbe lőtték, majd az összekötözött tetemet a Néva folyóba dobták. Néhány nap múlva találták meg, és állítólag a boncolás vizet talált a tüdejében, ami azt bizonyította, hogy még akkor is életben volt, amikor a folyóba dobták.

A gyilkosság története meglehetősen zavaros. Juszupov visszaemlékezésein alapul, és több eleme megmagyarázhatatlan. Néhány mai angol kutató szerint a gyilkosságot nem a fiatal orosz arisztokraták követték el, hanem a brit titkosszolgálat. Ezt azzal magyarázzák, hogy Raszputyin rá akarta beszélni a cárt a háborúból való kilépésre.

Raszputyin jóslata viszont bevált. Néhány hónappal a gyilkosság után a forradalom megbuktatta a cárt, majd a bolsevikok megsemmisítették a régi Oroszországot. 1918-ban pedig a cári családot (a házaspárt, a trónörököst és a négy lányt) kegyetlenül lemészárolták.

Weninger Endre

2014. július 30.

Hozzászólások