A Pierre Boulle regényéből Charlton Heston főszereplésével készült A majmok bolygója című film mára már filmtörténeti klasszikussá vált, az emberi civilizáció összeomlásának motívuma azonban időről időre újra foglalkoztatni kezdi a filmrendezőket. A majmok bolygója – Forradalom az emberiség pusztulásához vezető következő lépcsőfokot vizionálja a 2011-ben bemutatott A majmok bolygója – Lázadás közvetlen folytatásaként.

Az eredeti változat szerint az emberiséget egy atomháború pusztította el (a hidegháború idején, a film készítésekor ezt valós fenyegetésként élték meg az emberek), amely utat nyitott az emberszabású majmok előtt a Föld meghódítására. A széria harmadik, negyedik és ötödik része tovább árnyalta az előtörténetet.

A 2001-ben forgatott újabb feldolgozásban olyan majmok hajtották uralmuk alá bolygónkat, akiken az emberek biológiai kísérleteket végeztek egy űrhajón, ám egy baleset következtében ki tudtak szabadulni.

A korábbiakhoz képest új motívumokkal álltak elő a három évvel ezelőtt bemutatott film, A majmok bolygója – Lázadás készítői. Az emberiség sírját egy az Alzheimer-kór legyőzésével foglalkozó kutatócsoport ássa meg, akik a majmokkal végzett kísérletek során kifejlesztenek egy vírust a súlyos betegség legyőzésére, ez azonban csak a majmok intelligenciáját fejleszti, az embereket viszont elpusztítja. A történet végén egy intelligenssé vált emberszabású majomcsapat egy látványos csatajelenet után megszökik San Franciscóból, és kitör az emberek számára katasztrofális következményeket hozó járvány.

A saga második része (A majmok bolygója – Forradalom ) ötletes felütéssel kezdődik. Az első rész végén a vírus gyors terjedésére vonatkozó térképrajzra térnek vissza, miközben híradórészletek tájékoztatnak az emberi nem kipusztulásáról, a civilizáció felbomlásáról. A történet szerint 500 emberből egy éli túl a vírust (e halálozási arány az emberiség földi létszámát a jelenlegi 7 milliárdról 14 millióra csökkentené).

A túlélők egy San Francisco központjában élő csapata a létfontosságú energiát biztosító vízerőmű helyreállítása kapcsán kerül összetűzésbe a kiszabadult, és igen népesre gyarapodott majomcsapattal. Az előző rész főszereplője, a különlegesen intelligens és az emberek iránt még törékeny bizalmat tápláló majomvezér, Caesar tartja össze a kolóniát. Életük a renden, a szervezettségen és néhány szigorú erkölcsi törvényen alapszik. Béke, család, otthon és jövő – ezek a kulcsfontosságú szavak, melyeket a kezdetleges módon beszélni is képes Caesar a csapat, majd később az emberek előtt is hangoztat. Ahogyan azonban az a történelemből és a hasonló tematikájú filmekből is következik, a jó szándék sajnos a legtöbb esetben nem elég a békés állapot fenntartásához.

   

A majmok és emberek közötti, valamint a majomcsapaton belüli konfliktusok fordulatai innentől kezdve meglehetősen kiszámíthatóakká válnak. Hatalomvágy, féltékenység, az emberek és majmok közötti, súrlódásokkal teli kapcsolat alakulása, az összefogás vagy a széthúzás dilemmája, a pusztítani vágyó, meg nem értésből származó gyűlölet epizódjai egyenesen vezetnek a drámai végkifejlethez: bár mindkét faj képviselői között többségben vannak a békét és a kiszámítható, nyugodt jövőt építeni vágyók, a körülmények és az elvakultak tettei miatt mégis csupán utópisztikus álom lehet a békés egymás mellett élés. A harc elkezdődött, nem lehet megállítani.

Ha a több részből álló történet összefüggéseiben gondolkodunk, kissé ellentmondásos, hogy a filmet záró véres csata után sem állunk közelebb a válaszhoz, hogy az emberszabású majmok miként tudják majd uralmuk alá hajtani az emberiséget. Létszámuk még mindig messze alatta marad a csekély számú emberi túlélőnek, a haditechnikai fejlettségről nem is beszélve. Feltehetően erre a már tervezett következő epizód ad választ, ahol a majmok és az emberiség totális háborúja folyhat le.


A kiszámítható fordulatok között ugyanakkor felvetődik egy komoly morális kérdés, mégpedig a halálbüntetés problémája. A majmok ugyanis azt tanítják, hogy nem ölhetik meg egymást, egyikük mégis tudatosan felrúgja ezt a szabályt, amelyet számos további gaztettel tetéz. A gonosz majmot a film végén megölik, minként azt igazságérzetünk is kívánja. A kérdés nyilván az emberi világban is érvényes: van-e olyan bűncselekmény, amely halálbüntetést érdemel.

A film tehát a jól ismert háborús és kalandfilmekben is megtalálható klisékkel és fordulatokkal dolgozik, mégsem válik ez hátrányára, hiszen valószínűleg nem is volt ennél több a filmkészítők célja. A történet a majmok uralmához vezető következő állomást mutatja be, megpróbál feltárni egy lehetséges magyarázatot. Mivel a következményeket a korábbi filmekből már ismerjük, így nem is számítunk rejtélyes, váratlan eseményekre. Az eredmény pedig egy akciódús, látványos, elgondolkodtató film, melyet a lélektani mozgatórugók bemutatása, emberek és állatok kapcsolatának sajátos vonásai árnyalnak.

Schramek László – Weninger Nóra

2014. július 30.

Hozzászólások