Szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján a népmese napját ünnepeljük. A meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. Szeretnénk felhívni a figyelmet az olvasás fontosságára, a magyar kultúra kincseinek megőrzésére és a hagyományok ápolására.

nepmese

Benedek Elek, a nagy meseíró

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” (Magyar Olvasástársaság 2005.)

A névadó

Benedek Elek, a Székelyföld szülötte 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Kisbaconban. Első iskoláit is itt járta, később azonban már Székelyudvarhelyen készült egyetemi tanulmányaira. A kollégiumban kötött életre szóló barátságot a kultúrával, nyelveket tanul, lelkes tagja az önképző köröknek. Érettségi után Budapestre költözött, ahol bölcsész szakon tanult. Tanárnak készült, de lelke mélyén írói babérokra tört. Ő az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő.

A meseíró

A világról alkotott értékrendje, gondolatvilága az 1894-ben megjelent Testamentum és hat levél című irodalmi végrendeletében olvasható. Jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek, „Csudalámpa” összefoglaló címmel, melyekben 37 nép 120 meséjét mutatja be.

“Benedek Elek nagyszerű felismerése, hogy abban a pillanatban, amikor a népmeséket a gyermekek számára, egyszer s mindenkorra írásban rögzített formában akarjuk közvetíteni, akkor mégis ezt a tulajdonképpen nem is létező tökéletes szöveget kell létrehozni. Nem elég tehát összegyűjteni, nem elég tehát (esetleg) kiegészíteni a begyűjtött szövegeket, hanem meg kell alkotni azt az odáig sohasem létezett, tökéletes népmeseváltozatot, amelyhez képest (utólag a kész felől visszanézve) a begyűjtött meseszövegek kevésbé tökéletes változatokká válnak.” /Bárdos József/

Kik győzedelmeskednek a mesében? (Azok, akiket a nép szeret, akiket becsül.) Kik járnak pórul? (Azok, akiket a nép nem szeret, akiket megvet.) A nép legkedvesebb meséi kikről szólnak? (Ellenfeleikről, pártfogóikról.)
Ez a mese legfőbb tanítása.

Népmese feldolgozások

Az összegyűjtött népmeséket gyakran átírták különböző szerzők, hogy aktualizálják, vagy a több verzióban fennmaradt meséket egységesítsék. Ezen “javítások” néha nehezítették a mese eredetének kutatását. Ilyen munkákat végeztek a Grimm fivérek, Arany László, Benedek Elek, Illyés Gyula. Ezen meseátíratok – habár ismert szerzőhöz köthetőek – mégsem tekinthetők egészen műmesének, mert az eredeti tartalom és mondanivaló zöme megmaradt.

A legtöbb kisgyermek az élőszavas mesélést szereti a legjobban. Ez a mesélőnek is élmény: tükörként olvashatja le a szöveg hatását a hallgatók arcáról.

A mese igazi bájital

… vallja a wmn.hu cikke, amelyet Bajzáth Mária, a paloznaki Meseközpont szakmai vezetője írt. A népmesék hét nagyon fontos jellemzőjéről írt, amelyek közül mi most azt emeljük ki, amely arra irányul, hogy a mese segíti a valóság értelmezését.

“A mese tulajdonképpen a gyermek szemével nézett világ. Ebbe a sajátos gondolkodásba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli. Én is ismerek olyan szülőt, aki a mesék félelmetesebb részeit átkölti a gyermeke védelme érdekében. A gyermek szimbolikus úton dolgozza fel a mesét, belső képek formájában. A sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyire a gyermek el tudja viselni. Tilos átkölteni a mesét!” (Kádár Annamária meseterapeuta)

nepmese

Tanácsok szülőknek, nagyszülőknek

Figyeljék meg, a gyermek észre sem fogja venni, hogy nem úgy hangsúlyoz Ön, ahogy a tankönyv szerint kellene. Neki sokkal fontosabb, hogy az a néhány perc csak az övé, csak rá szánjuk, hogy NEKI mesét olvassunk vagy mondjunk élőszóban, szabadon. Ha az ölünkbe ültetjük, és együtt lapozzuk a könyvet, s ő választja ki az aznapi mesét, az is szép zárása a napnak. Még az is lehet, hogy ő is bekapcsolódik, és közösen szövődik tovább a mese szála.

Hol volt, hol nem volt….A ma esti mesélést ki ne hagyják!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Korábbi cikkünk Benedek Elekről

 

Hozzászólások