Az életrajzok szerelmeseinek azonnal föltűnhet a kötet, mely forrásokkal alátámasztott, ám könnyű nyelvezettel, könnyed utalásokkal átszőtten jelentkezett. Megejtő az a precizitás, ahogyan a szerző kerüli a bevésődött józsefattilás toposzokat, és elszántan egy őszinte képet igyekszik kirajzolni azokról a mélyen és sokrétűen átszőtt emberi és lelki kapcsolatokról, melyek mögül egy nagy hatású és fájdalmasan rövid életpálya rajzolódik ki.

valachi anna

A halálának pillanatában szinte azonnal kultikussá vált költőalak, József Attila életének rajzát olvashatjuk, mégpedig egy igen érdekes perspektíva mentén – mely a Noran Libro kiadó sorozatát követve jött létre -: a nőkkel való viszonyában.  De vajon szükség van-e még egy életrajzi összefoglalóra, mikor már annyian – József Attila közvetlen környezetéből, az irodalomtörténészek közül, maga a szerző is – megírták a hiteles történeteket? Közelebb visz-e a költészethez, vagy csak egy újabb regényes életrajz válik belőle?

Tény és való: Valachi Anna nagyon keveset idéz József Attilától. Azonban az a néhány sor így talán erőteljesebb. Másrészt, a számtalan visszaemlékezést megnyitó szempont örökös váltása azt a benyomást kelti, hogy itt végre egy valóban közeli kép rajzolódik ki egy emberről, aki életének determinált vonzásaiban, egyéni felelősségű, természetétől hajtott választásaiban és emberekből kiváltott válaszreakciók közepette élte különösen rátermetten a magyar költészet szempontjából mélyen meghatározó, ám egyben az olvasó számára megnyugtatóan esendő életét.

 


Választott kapcsolata a pszichoanalízissel tovább mélyíti a lélektani alaposságú elemzés és értelmezés jogosságát. Egyetlen, ám érthetetlen tény: nem szerepelnek a kötetben képek, melyek ezt a regényes életrajzot még vonzóbbá tehetnék. Ha a könyv célja egy olvasóbarát formátumú, de egyben irodalomtörténeti igényű elemzés létrehozása, mely a költészet iránti érdeklődésből kiindulva a költészet felé terelik az olvasót, anélkül, hogy hamis kultuszt építene vagy kultuszt rombolna, ez komoly hiányosságnak mondható, s egyben sok potenciális olvasót elriaszthat az éppen hogy tág befogadói kör számára megírt, olvasmányos életrajz. Némiképp ellensúlyozzák a bosszantó hiányt a szerző gyakori vizuális ábrázolásai. Így például Szántó Juditról: „Így esett a választása Szántó Juditra, a kislányát egyedül nevelő esernyőgyári munkásnőre” – de mielőtt elhamarkodottan ítélne az olvasó a nő külső megjelenése kapcsán, a szöveg így folytatódik: „a korábbi szépségkirálynőre” […] „Judit valóban szemrevaló és megjelenésére is hiú nő – a kortársak szerint amolyan >hideg szépség< – volt”.

A kötet párkötetért kiált, ahogy a nőkről szóló leírás sem volt teljesen hagyomány nélküli a szerző tollából. Ahogy az Eszterházy Pétertől vett mottó („A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi…”) felsejti: nem kizárólag a nők alakjai körül rajzolhatók meg azok a hálózatok, melyek sajnálatos módon sokszor épp azok hiányaiból építkezve gyakorolták személyiségére legnagyobb hatásukat.

Valachi Anna: „A nő számomra rejtély”, József Attila asszonyai, Noran Libro, 2013.

Szalagyi Csilla

2014. május 22.

Hozzászólások