„Még ma is hallom a vonatkerék zakatolását…” – 2015. október 31-én a malenkij robot áldozatainak tiszteletére tartottak megemlékezést a Bács-Kiskun megyei Hajóson.

 

hajos1

 

A Hajósi Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Hajósi Barokk Kastély szervezésében megtartott rendezvényen emlékező beszédet mondott Hajagos Csaba,  a Kecskeméti Katona József Múzeum történész munkatársa, aki utalt az 1945. január 9-én, Kiskunhalasról a Szovjetunióba, Krivoj Rog és Dombas területre indított 309 fő civil fogoly máig bizonytalan sorsára.

Hajagos Csaba elmondta, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Kecskeméti Katona József Múzeum együttműködésében elindított oral history projektnek, és az azt kiegészítő, levéltárakat és egyéb közgyűjteményeket, személyes hagyatékokat is érintő kutatásnak talán az egyik legfontosabb eredménye, hogy a Szovjetunió GULAG kényszermunkatáboraiból hazatért, ma még élő tanúk mindegyikével sikerült Hajóson videó-interjút készíteni, amelyek rövidesen nyilvánosan is megtekinthetőek lesznek.

 

hajos

 

A munka jelentőségének szemléltetésére egy ma 92 éves hajósi hölggyel készített interjúból idézett: „Sajnálatos módon nem mindenki bírta egyformán a GULAG kényszermunka gyötrelmeit.– Mondta érzelmeivel küzdve a hajósi hölgy  – …hisz még egy év sem telt el a kényszermunkán töltött időből, amikor a barátnőm beteg lett, hastífuszt kapott, és 3 hetes szenvedés után, a karjaimban hunyt el. Nem volt ott temetés, hiszen nem is volt hova temetni, ugyanis mindenütt csak a sziklák hevertek. De mi el akartuk temetni, és találtunk egy olyan homokosabb helyet, ahová alkalmasnak tűnt a temetés. Hideg volt, fagyos volt a föld, de mi eltemettük. Felöltöztettem, és ráadtuk szeretett piros kabátját, így temettük el. Szomorúak voltunk, de az életnek mennie kellett tovább. Pár napon belül pont ezen a szakaszon dolgoztunk, amikor kerestem a sírhelyet, és ekkor megpillantottam a fagyos föld alól előtűnő kabátját. A piros színét soha nem felejtem el.”

 

hajos2

 

Hajagos Csaba zárógondolataiban kiemelte: 70 év elteltével a közös munka célja nem lehet más, mint hogy a téma szakszerű feltárásával megszüntessék Magyarország kollektív emlékezetében a téma kapcsán kialakult fehér foltokat, ezáltal méltó emléket állítsanak a Szovjetunió területén elhunyt emberek számára.

 

 

 

Szöveg: KKJM közkapcsolat
Fotók: Hirth József

 

 

 

Hozzászólások