21 éve annak, hogy az utolsó szovjet katona elhagyta Magyarországot a záhonyi határátkelőnél.

A szovjet csapatok 1944 őszén érték el az ország területét és súlyos harcok árán elfoglalták országunkat 1945 tavaszáig. A hivatalos történetírás ezt sokáig az ország felszabadításának nevezte, és április 4-ét a legnagyobb nemzeti ünnepünknek nyilvánította. Még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy ez igaz, a szovjetek fölszabadítottak bennünket a német megszállás alól. Valójában erről szó sem volt, Sztálin Magyarországot hadműveleti területként kezelte, a „felszabadítás” az ország katonai megszállását jelentette.

A „felszabadítók” ennek megfelelően viselkedtek. Kifosztották az országot, megerőszakolták a nőket korra való tekintet nélkül, ezreket hurcoltak el kényszermunkára. Hatalomra juttatták a kommunistákat, akik, bár nem rendelkeztek társadalmi támogatottsággal, szovjet típusú diktatúrát valósítottak meg. A Rákosi és a Kádár rendszer Magyarországot gazdasági és erkölcsi züllésbe taszította, aminek hatásait még mindig szenvedjük. 

A keleti blokk felbomlása a ’80-as években kezdődött meg. Az időszak végére a Szovjetunió szétesett, és a szovjet hadsereg megkezdte a korábbi csatlós államok kiürítését. Ez Magyarországon 1991. június 30-ra fejeződött be. Ezt a napot a korábbi április negyedikével szemben valóban az ország felszabadulásának tekinthetjük.

Itt lenne az ideje, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsák.

 

Az országban igazán csak Gödöllőn ünneplik meg a Magyar Szabadság Napját  minden évben, június utolsó szombatján, immár 21 éve. Köszönheti a Duna Televíziónak az, aki véletlenül rákattintott 30-án este 20.30-kor, – mert a Tv-újságok műsorai ezt előre nem jelezték – egy emelkedett hangulatú, Koltay Gábor által rendezett összeállítást láthatott “A szeretet breviáriuma” címmel. Gödöllőn sokan látták, hallották ezt a műsort. Ők azt érezhették ezen az estén, hogy mégiscsak jó magyarnak lenni, bármilyen nehéz is. De össze kell fognunk! Köszönjük Dr. Gémesi György polgármester úr példamutatását, biztatását!

 

 

Weninger Endre

Hozzászólások