A meghívó Lakitelekre, a Népfőiskolára invitálta  a vendégeket ünnepelni. 2012. június 29-én pénteken 10.00 órakor kezdődött a baráti találkozó a Népfőiskola Széchenyi Termében. A meghívottak között elsősorban olyanok voltak, akik rendszeresen publikáltak az immár húszéves folyóiratban, vagy sokat tettek a fennmaradásáért, működéséért.

Az Irodalom és Társadalom-élettani folyóirat születésnapi vendégeit Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke köszöntötte, a programot Dr. Laczkó András főszerkesztő vezette. Sajnálatos, hogy a lap kiadója, tulajdonosa, Maczó János nem tudott részt venni a találkozón a betegsége miatt.

Cs. Varga István egyetemi professzor, irodalomtörténész (ELTE) az előadásában először a népi irodalmat méltatta, és utalt a „Magyar Jövő” című lap létrejöttére: hitvallásból keletkezett. Rendkívül fontos, amit képvisel a folyóirat, hiszen a népi irodalom ösvénnyé szűkült. Pedig igazság és tisztesség jellemzi. Rámutatott a régi magyar iskolarendszer értékeire, és kiemelte: Klébelsberg Kuno nevét nemcsak emlegetni kell, hanem érezni is.

A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének titkára, Nagy L. Éva három magyarsággal kapcsolatos verset olvasott fel, egyet a sajátjaiból, a másik kettőt két barát tollából. Kovács István József, a Baráti Kör elnöke néhány mondatban kiemelte a kultúra és a nemzeti tudat és identitás szerepét az életünkben. Tollas Tibor emigráns költőhöz írott episztoláját osztotta meg a résztvevőkkel.

Lezsák Sándor a hely szellemiségéről mesélt, és ő is megemlítette Tollas Tibor költő nevét, aki az emigrációban is olyan sokat tett a többi külföldre szakadt honfitársáért és a magyarság megmaradásáért. Beszélt a Népfőiskola megalakulásáról, a sok nehézségről, akadályról, melyet sok esetben talán csak Isten kegyelmével sikerült legyőzniük. Elmondta, milyen szakkollégiumokat szerveznek jelenleg, és felsorolt jó néhány mostanában szervezett vagy szerveződő programot. Később örömmel mutatta meg a Szent István kápolna előtti szoborparkot. Legfőbb gondolata az volt, hogy legyünk büszkék nemzeti kincseinkre, nagyjainkra. Hatványozottan.

 

A beszédek, előadások, versmondások között a Szentendréről érkezett, Európában is híres Kecskés Együttes zenélt. A kb. 30 évvel ezelőtt alakult zenész csapat régi hangszereken, régi dallamokat játszott, a magyar történelem zivataros századaira jellemző zenei feldolgozásokat szólaltatott meg. Zenéjük nemes hangzású, lelkesítő volt. Érdemes megismerkedni velük: www.kecskesegyuttes.hu

 

A program további részében hallottunk arról, hogy minden magyarnak, de különösen az íróknak, költőknek nagy felelősségük van a kulturális háttér megteremtésében. Ha mi megteremtjük és megbecsüljük, akkor a külföld is fogékony lesz az értékeinkre. Csak meg kell találnunk a megfelelő embereket hozzá. Említésre került a Nap Alapítvány szolgáló, hétköznapi munkája, amellyel a könyvkiadást segítette. „Magyarország egy zsenitemető!” – hallhattuk. Tegyünk érte, hogy kiemelkedően jó képességű embertársaink ne külföldön kamatoztassák a tudásukat, vagy ne pusztuljanak el a „magyar ugar”-ban!

 

A magyar haza jövőjéért való aggodalom szólalt meg azokban a versekben, amelyeket Benkő Irén és Weninger Endréné tolmácsolt. Végül gyönyörű festménybemutatót láttunk, a képek alkotóját, egy pedagógusnőt a magyarság történelme ihlette, és virágokkal fejezte ki a mondanivalóját.

 

Összességében szép, tartalmas, emelkedett hangulatú program részesei voltak a meghívottak.

 

 

 

 

Weninger Endréné

Hozzászólások