A Galapagos-szigetek egy 13 nagyobb és 6 kisebb szigetből, valamint 107 sziklából álló vulkanikus szigetcsoport. Az Egyenlítő környékén, Ecuadortól 972 km-re helyezkednek el. Ecuadorhoz tartoznak és 1978-tól a Világörökség részének számítanak.

A szigetcsoportot 1535. március 10-én fedezte fel a spanyol Tomas de Berlanga, Panama püspöke, aki Peruba igyekezett, hogy az ott állomásozó spanyol hódítók közötti vitákat elsimítsa. Hajója azonban a szélcsend miatt elsodródott a partoktól, és egy addig ismeretlen szigeten kötött ki.
A spanyolok előtt valószínűleg jártak már ott dél-amerikaiak. A szigeteken több helyen találtak törött cserepeket. Sírok, szertartásokhoz használt edények és építmények nyomai azonban nem maradtak fenn, vagyis tartósan nem telepedhettek ott meg emberek.

Térképen először 1570-ben ábrázolták a szigeteket. Az ott élő óriásteknősök miatt lett a nevük “Insulae de los Galopegos” (A Teknősök szigete).
A 19. századig a szigetcsoport gyakran kalózoknak szolgált búvóhelyül, akik a Dél-Amerikából Spanyolországba tartó, aranyat és ezüstöt szállító spanyol gályákat rabolták ki. 
A felfedezők után hamarosan a fosztogatók is megérkeztek: a teknősök és a fókák bizonyos fajai a kipusztulás szélére kerültek a nagymértékű vadászat miatt.

1832-ben a szigetcsoportot Ecuador részévé nyilvánították.
1835-ben Charles Darwin is járt itt, aki 5 hét alatt jelentős megfigyeléseket tett: észrevette, hogy több, látszólag különböző fajta madár valójában ugyanahhoz a fajhoz tartozik, ezek azonban az egyes szigeteken eltérő jegyeket mutatnak. Darwin nevét ma az egyik kis sziget, valamint egy biológiai kutatóközpontot viseli.

1959-ben a szigetcsoport területének 97,5 százalékát nemzeti parkká nyilvánították, ezután rövidesen a turizmus is fellendült. A helyi lakosságnak szigorú rendelkezéseket kellett volna betartania, ám ezt nem vették jó néven, olyannyira, hogy az 1990-es és 2000-es években az ellentétek heves összetűzésekhez vezettek, sőt még a nemzeti park munkatársait is túszul ejtették. Az illegális halászat, a növekvő turisztikai érdeklődés és a népességnövekedés továbbra is veszélyeztetik a természetes élőhelyeket, szerencsére azonban ma már komoly erőfeszítéseket tesznek az élővilág védelmében.

A szigetek elsősorban jellegzetes őshonos állataikról híresek: ilyenek a galápagosi óriásteknősök, a tengeri és szárazföldi leguánok vagy a medvefókák, a madarak közül pedig a kéklábú szulák, az albatroszok vagy a Darwin-pintyek.

Weninger Nóra

Hozzászólások