Európában is hittek a kövek gyógyító erejében. Volt olyan eset, hogy megérintették a kővel a beteg testrészt, “átadták” a rosszat és visszatették a Földbe. Német nyelvterületen a termékenységet adó földerőt, amely a kövekben rejtőzött, úgy vitték át a gyümölcsfákra, hogy karácsony éjjel az ágak közé köveket tettek. A módszert az elszáradt fák gyógyításánál is használták. Kontinensünkön Szilveszterkor az asztalokat kövekkel fedték be, hogy az elkövetkezendő évben mindig legyen ennivaló.

Francia asszonyok napfelkelte előtt kimentek a falu szélére és kézen fogva körbe táncoltak egy sziklatömböt. A köveknek adománnyal hódoltak. Hálájukat virággal, pénzzel, szalagokkal, tejjel és kenyérrel fejezték ki. A kelták a középen lyukas köveket a termékenység és a gyógyítás rituáléjában használták. Egyes legendák a köveket személyiségjegyekkel látták el, más kultúrákban pedig kővé vált állatoknak vagy embereknek tartották őket.

Kínában a folyómeder alján talált gyönyörű kövek sárkányokká váltak. Ott a kő – a hegyekhez és a sziklákhoz hasonlóan – a hosszú élet jelképe. A keleti – tengerből kiemelkedő hatalmas kő, vagy szikla az ősi ábrázolásokon a halhatatlanok szigetére utal. Az inaik nagy előszeretettel gyűjtötték a különleges, furcsa köveket. Mai napig is közkedvelt díszítő eleme a kerteknek. Hangszereket, dobokat és zengőköveket készítettek belőlük.  A legenda szerint Nügua a beszakadt égboltot ötszínű kövekkel foldozta be. Ez a mítosz jelenik meg az egyik leghíresebb regényben is, melynek címe: A kő története.  A főhős, Baoyu egy kővel a szájában születik meg, amely Nüguának már nem kellett a munkája során.

Japánban a teaszertartás mesterei honosították meg a kőlámpásokat, akárcsak a tipegő köveket. Hasznos célt szolgáltak e világító eszközök, hiszen este fénnyel árasztották el az utat a teakunyhóig.  A buddhista templomokban főleg gránitból készítették e lámpákat, amelyeket mindig készítőikről neveztek el.
Az égből hulló meteoritok különös tiszteletnek örvendtek egyes népek hitvilágában. A mohamedánok egyik zarándokhelyén fekete Kába-kövek hevernek. A tudomány mai állása szerint ezek is meteoritok. Az ében színű köveket egyes országokban “Allah- Könnyeinek” is nevezik.

A Fekete kő az iszlám szent relikviája. Szaúd-Arábiában a mekkai Nagy Mecset közepén álló ókori, kocka alakú építmény. A tojás alakú és kb. negyven centiméter átmérőjű Fekete kő legendáját először a római Diodorus Siculus i. e. 100 körül írta le. A geológusok szerint egy meteorit darabja, amely légbuborékokat rejt és gyönyörű fekete színét a magas vastartalom okozza. Az iszlám hívők isteni jelnek tekintik, s úgy vélik, Allah földre szállt jobb keze. A muszlimok úgy tartják, hogy a kő az égből hullott a sivatag homokjára, hogy Ádám megtisztulhasson, miután kiűzetett a paradicsomból. S az eredetileg fehér kő csak azután lett fekete, hogy magába szívta az eredendő bűnt.

A rúna szó titkot jelent. Az ősi észak-európai szimbólumokat a II. századtól a középkorig írásjelként használták, amely összesen 24 betűből állt. Később az idők folyamán ez a szám 33-ra duzzadt. A rúnák neve, formája és száma változó. A bölcsesség kövei. (Vigyázat, nem tévesztendő össze a nem létező “Bölcsek kövével”!) Egy germán mítosz szerint Odin rúnák készítésével igyekezett a holtak szellemét szóra bírni egy jövőjét érintő kérdésben. Miközben véste és festette a rejtélyes jeleket a kőlapokra, életre keltett egy felakasztott embert. Úgy vélem, a történet után senki sem kételkedhet a rúnák erejében. Napjainkban a kutatók a majdnem hatezer rúna feliratról azt állítják, hogy egy részük hétköznapi közléseket tartalmaz. Viszont a runológusok megállapították, hogy a gonosz elűzésére egykor a varázslók a szertartásaik során a rúna abc betűit teljes hosszában írták le.

Kőmeditáció: Ha egy kő megtetszik nekünk, akkor vegyük fel és tegyük az aktív kezünkbe, de vigyázzunk, hogy pont beleférjen a tenyerünkbe! Csendesen üljünk le. Hunyjuk be szemünket és összpontosítsunk a kezünkre! Érezzük a követ és idézzük fel képzeletünkben az anyagát, a külsejét, a keménységét. Amikor ez teljes mértékben megtörténik, akkor a kő „beszélni” kezd hozzánk. Lüktetést érzünk minden porcikánkban. Több kővel is kipróbálhatjuk és rájövünk, hogy vannak lassú és gyors vibrációjú kövek, amelyeket különböző mágikus eljárásokhoz használhatunk. Ha ezt megtetted, alkalmazhatod kőjóslásnál is.

A kőjóslás: Főleg eldöntendő kérdéseknél alkalmazzuk. A magas rezgésszámú világos kő: az igen választ jelenti. A sötét árnyalatú, alacsony vibrációjú a nemet mondja ki a jóslás folyamán, és végezetül kell egy közepes rezgésű és szokatlan színű harmadik kő, amelynek a jelentése, a „nincs válasz”.  Amikor ezek megvannak, akkor vegyük a kezünkbe és rázzuk meg, akár a dobókockákat. Gondolatban tegyük fel a kérdést, s ezután dobjuk le a kavicsokat egy lehetőleg sima földterületre. Ha megálltak, akkor a helyzetükből megkapjuk a jóslásunk eredményét. A hozzánk legközelebb elhelyezkedő kő lesz a válasz a feltett kérdésünkre.  Nemet kapunk akkor is, ha mind a három kavics egyenlő távolságra van tőlünk. Ne feledjük, ha befejeztük a faggatást, akkor a köveket védett helyen, egy kis zacskóban kell tartani.

A „beszélő” kövek: Ha tompa élű késsel ütögetjük a magas rezgésű köveket, akkor szinte zenei hangot fognak hallatni, s kitartó ismétléssel transzállapotba kerülhetünk, akár őseink táltosai és a sámánok. Könnyed, ellazult állapotba kerülünk. Pillanatokat és érzéseket élünk át. Holdtöltekor a leghatásosabb ez a szertartás.

Kőkommunikáció: Egy magas rezgésszámú kőre jegyezd fel az üzenetedet krétával vagy faszénnel! Temesd be mélyen a földbe, miközben megjeleníted magad előtt annak a távollévő személynek az arcát, akinek az üzenet szól.

Védőkő: Végy egy kicsiny, magas vibrációjú követ, és tartsd a hatékony kezedben. A legjobb, ha a puszta földön ülve néhány percig halk hangon kántálod az alábbi sorokat, és közben nézed a követ:

„Kő, űzd el a gonoszt.
Űzd el a földről és az égről.
Űzd el a lángokból és a tengerből.
Kő ereje, védelmezz meg.”

Szeli Sára

2013. szeptember 2.

Hozzászólások