Ha Libor Zoltánnal személyesen találkozunk, az első pillanatban túl komoly, szigorú embernek látszik. Ám a látszat néha csal, mert a külső – főleg ha kalapját a homlokára húzza – egy melegszívű, családcentrikus, az emberek szociális helyzetére igen érzékeny embert takar, aki imádja feleségét, gyermekét, aki küzd a maga módján a mélyszegénység ellen, és mellesleg még verseket is ír. Hogy még mennyi minden mással is foglalkozik, azt majd ő meséli el önöknek.

 

libor0

 

1974. november 16-án születtem Kecskeméten. Skorpió vagyok tehát, ráadásul az aszcendensem is az. Ez sok mindent meghatároz. Nem vagyok könnyű eset, már gyerekként sem voltam az. A Petőfi Sándor Általános Iskolába, közkeletűbb nevén a Sárga Iskolába jártam, azt követően pedig a Katonába. Jó iskolák voltak, még az én lázadó, non-konformista énemet is elviselték. Tele voltam osztályfőnöki, igazgatói intőkkel. Még az úttörő nyakkendőmet is visszavették nyilvánosan, a Budai Dezső Úttörőcsapat előtt. Azért, mert nem mentem el egy veterán partizánoknak rendezett november 7-i vagy április 4-i emlékműsorra. Pedig az egyik főszereplő lettem volna.

Aztán a Katonában kétszer lett a magatartásjegyem „rossz”. A tanárok – akkoriban még olyan legendák tanítottak ott, mint Szekér Bandi bácsi, Bóka tanár úr vagy Dunszt Frici bácsi – viszont valójában mindig kedveltek a maguk módján. Mert csibész voltam, kéretlenül is közzé tettem a véleményemet, de sosem aljas, tiszteletlen vagy sunyi. Meg aztán szerveztem koncerteket, irodalmi délutánokat, kiállításokat is, amelyek elég népszerűek voltak. Ritka volt az, hogy ne töltsük meg velük a dísztermet, vagy akár az Otthon Mozit. És el lehetett küldeni ilyen-olyan tanulmányi versenyekre is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az érettségi megszerzése után hol tanultál tovább? Meggyőződésből vagy szülői ráhatásra választottad a tanári pályát.

Én már hatodikos koromban eldöntöttem, hogy tanár leszek. Addig állatorvos akartam lenni, de akkor elpusztult az akkori kutyánk mérgezésben. Láttam, hogy szenved, és láttam, hogy nem lehetett megmenteni. Olvasni mindig nagyon szerettem, és szerettem másoknak mesélni az olvasmányaimról. Ráadásul volt egy kitűnő magyartanárunk a Petőfiben, Szolláth Misi bácsi, aki óriási hatással volt rám. Nem volt kérdés az érettségi idején, hogy tanítani akarok. Így kerültem a JATE bölcsészkar magyar szakára. Aztán később felvettem még mellé a szociológiát is, mert érdekelt a társadalom, amelyben élünk.

A diploma megszerzése után tanárként dolgoztál? Egyik írásodban arról olvastam, hogy külföldre készültél munkát vállalni. Mi akadályozott meg ebben?

1999. szeptember 1-től, rögtön a diploma megszerzése után tanítani kezdtem a Lestár Péter Kereskedelmi Szakközépiskolában. Úgy egy évtizedet töltöttem ott el pedagógusként, osztályfőnökként. Jó élmény volt, szerettem. Fiatalként én egy úgynevezett elit gimnáziumba jártam, utána jónevű egyetemre. Különleges volt megtapasztalni egy városszéli, mérsékelten elit jellegű iskola légkörét. Szerintem ez az igazi szakmai kihívás. Ide nem jogász vagy orvos szülők gyerekei jártak. Sokuk csonka családban élt, nehezebb körülmények között. De ha az ember megtalálta velük a hangot – ebben nekem sokat segített a viharos fiatalkorom, az, hogy magam is lázadó, nehezen alkalmazkodó kölyök voltam -, akkor rendkívül értékes fiatalokat ismerhetett meg ott.

Aztán véget ért a tanárkodás, és valóban úgy volt, hogy külföldön, Londonban fogok dolgozni. A kiutazásom előtt rendeztem magamnak egy amolyan magányos búcsúestet. Egyedül akartam végigjárni azokat a kocsmákat, helyeket, amelyek fontosak voltak a privát történelmem szempontjából. Nosztalgikus és kissé melodramatikus hangulatban voltam. Aztán amikor már szinte az utolsó fillérem is elfogyott, még beugrottam az Otthon Kávézóba. Suhancos koncert volt. És megismertem a későbbi feleségemet is.

 

hajasreka

 

Hány éve kötöttetek házasságot a művésztanár feleségeddel? Kérlek, mutasd be a családodat, hiszen oly ritkaság ma már, hogy 5-10 év után is szerelemmel beszél valaki a párjáról!

2010. december 3-án házasodtunk össze. A feleségemnek az előző házasságából van egy 11 éves kislánya, Eszter, és egy 9 éves kisfia, Janó. Aztán 2011 augusztusában megszületett Lelle, a közös gyermekünk. A családhoz tartozik még Emma, a magyar vizsla, és Panni, egy cirmos cica, aki most költözött hozzánk.

Réka, a feleségem egészen különleges ember. Amikor megismertem az Otthon Kávézóban, már tudtam, hogy ő az igazi. Onnan tudtam, hogy megfogtam a kezét, és világegyetemek áramlottak akkor végig az ereimen. Ez azóta is így van. Őt könnyű szeretni, mert szép, kedves, okos, humoros, nyitott, kreatív és – szerintem olykor betegesen – jólelkű. Senkiről nem képes, vagy nem hajlandó rosszat feltételezni. Még rólam sem. Ezért vagyunk még együtt. Pedig nem könnyítem meg a dolgát. Nagyon nem.

libor-csalad2

Tudom, hogy hívő ember vagy. Mint ilyenek, talán mi érzékenyebbek vagyunk az emberi sorsok iránt, és megpróbálunk segíteni a rászoruló embereken. Kinek az ötlete volt a Medina Adománybolt létrehozása?

A Medina Adománybolt létrejötte tulajdonképpen egy mese. Olyan történet, amely az igazat mondja, nem csak a valódit. Emberségről, jóságról, bizalomról, felelősségről szól. Olyan értékekről, amelyeket hajlamosak vagyunk kiveszőben lévőknek hinni – lehet, hogy ezt akarják elhitetni velünk némelyek -, pedig nem azok.

Az egész a facebook-on kezdődött. Lám, van jó oldala is a közösségi médiának… Gál Zita egykori újságíró, gyakorló kismama vezetésével és szervezésével létrejött egy olyan virtuális közösség – A kecskeméti mélyszegényekért csoport -, amely ugyan változatos világképű emberekből állt, de összekötötte őket valami: a képtelenség arra, hogy közömbösek maradjanak mások ínsége, nyomorúsága láttán. Nem tudták, de nem is akarták elfojtani magukban a segítőkészséget, az adakozás vágyát.

 

medina0

 

És a csoport csak nőtt, csak nőtt, mígnem több ezresre gyarapodott. Az emberek felajánlották feleslegessé vált ruháikat, bútoraikat, háztartási gépeiket, játékaikat, tartós élelmiszereket azok számára, akiknek ezekre nagy szükségük volt. A kecskeméti mélyszegényekért csoport pedig közvetített a kínálat és a kereslet között. Sok olyan önkéntes csatlakozott, aki azelőtt a szociális szférában dolgozott. Kijártak, kijártunk terepre, hogy felmérjük a szükségleteket. Kiemelt figyelem fordult a szegénységben élő gyerekek felé, mert ők igazán nem tehetnek arról, hová születtek.

Új ötletek láttak napvilágot. Boronkay Péter paratriatlonista kezdte el azt a mozgalmat, hogy vásároljunk be egy-egy rászoruló családnak. Ugyancsak ő indította be az élményadományozást, amikor moziba vitt olyan gyerekeket, akik még sosem jutottak el oda. Később sor került cirkuszlátogatásra, fagyizásra és kirándulásra is.

A kezdeményezés idővel annyira kinőtte magát, hogy szükségessé vált egy egyesület alapítása és egy adománybolt megnyitása. Ez lett a Védőháló Karitatív Egyesület, illetve az általa működtetett Medina Adománybolt a Csongrádi u. 5. szám alatt. Itt a felajánlott adományokat lehet rendkívül kedvező áron megvásárolni, a bevétel pedig a mélyszegénységben élők támogatására fordítódik.

aukcio-logo0

Úgy tudom, aukciókat is szerveztek, ahová művészbarátaid adják be alkotásaikat, és ezt a pénzt is a szegények megsegítésére fordítjátok.

A JÓ Jótékonysági Aukciót a feleségemmel találtuk ki még 2013-ban. A hátteréhez tudni kell, hogy a feleségem első házasságából született fia autista. Arra gondoltunk, hogy szervezünk egy rendhagyó jótékonysági árverést, amelynek bevételét az Autizmus Centrum javára ajánljuk fel. Elképesztően felemelő élmény volt, hogy mindazok a képzőművész barátaink, ismerőseink, akiket megkerestünk, szó nélkül az ügy mellé álltak, és ingyen ajánlották fel képeiket, fotóikat. 1.2 millió forintot sikerült összekalapozni ily módon. Egy évvel később a mozgássérült sportolóknak rendeztünk hasonlót, akkor 600.000 forint lett a bevétel.

 

Az idén ismét megrendezzük a jótékonysági aukciónkat, ezúttal a már említett Védőháló Karitatív Egyesület javára. Most először a Bozsó Gyűjtemény lesz a helyszín, az időpont pedig 2016. szeptember 30. 18.00 óra. Büszke vagyok arra, hogy támogat bennünket a Koch Borház, a Gábor Audio, a Kovács Képkeretező és a Raster Grafikai Stúdió. Müller Péter Sziámi lesz a védnök, aki egy kis koncertet is ad fiatal kecskeméti zenészekkel. Ugyancsak büszke vagyok a felajánlóinkra is, akiknek rendkívül hálásak vagyunk, mert nélkülük ez a rendezvény sem jöhetett volna létre. Van köztük közismert, „befutott” művész, mint például Wahorn András, Szurcsik József, Ulrich Gábor vagy Orosz István. Vannak emblematikus kecskemétiek, mint Bruncsák András, A. Varga Imre, Bazán Vladimir, Király László György, Öveges László vagy éppen Damó István. És vannak feltörekvő fiatal tehetségeink is, mint Pap Gábor, Németh Ábel vagy Derdák Zoltán Tamás.

 

Szeretném kiemelni, hogy az aukción rendkívül barátságos kikiáltási árak lesznek. Mi nem a Sotheby’s vagy a Christie’s vagyunk. Itt elsődleges cél a jótékonyság, ezért mélyen a valós értékük alatt kínáljuk a műveket, természetesen annak köszönhetően, hogy a művészek hozzájárultak ehhez.

 

ifjusagkutatas

 

Abban biztosak lehetünk, hogy mindenhol ott vagy Kecskemét zsongó életében, ha még csak egy bekukkantásra is, legyen az például KVIZ játék vagy OPEN 2018.

A kvízjátékba Gyimesi András barátom hívására keveredtem, aki megkért, hogy legyek a kecskeméti játékmestere a Quiznight.hu csapata által szervezett bajnokságnak, amelyen több mint 800 csapat vesz részt Kárpát-medence szerte. Nem nagyon volt hozzá kedvem, de a kedvéért megtettem. És nem bántam meg, sőt! Izgalmas, feszült, mégis szórakoztató játékban volt részem 25 héten át hétfő esténként, amelyben a sikerhez nem „csak” intelligencia, hanem stratégiai érzék, kockázatvállalás és szerencse is kell. Az már csak ráadás, hogy idén először az egyik kecskeméti csapat nyerte meg a bajnokságot, amelyen eddig kizárólag budapesti csapatoknak sikerült első helyen zárni.

 

open2018

Az OPEN2018 csapata

Az ’OPEN2018 pályázat csapatába – amely pályázat arra vonatkozott, hogy melyik város lehet Európa Ifjúsági Fővárosa 2018-ban – Farkas Gábor, a Csiperó atyja hívott meg. Fantasztikus emberekkel dolgozhattunk azon, hogy sikerre vigyük a város elképzeléseit. Tudni kell, hogy soha magyar város el sem indult ezen a megmérettetésen, mi voltunk az „első fecskék”. Sajnos, a címet nem nyertük el, de az ötös döntőbe be tudtunk kerülni 20 pályázó város közül. Csak ízelítőül pár város azok közül, akiknek ez nem sikerült: Nápoly, Isztambul, Amiens, Bristol, Pozsony, Tbiliszi vagy Coimbra. A pályázati folyamat alatt ismét megtapasztalhattam, amit addig is tudtam: Kecskemét tele van rejtett kincsekkel, értékes emberekkel, és olyan ambiciózus, tehetséges fiatalokkal, akik méltóvá teszik akár egy európai főváros címre is.

Az irodalomhoz nem csak azért kötődsz ezer szállal, mert magyartanár vagy, hanem mert magad is megfogalmazod a gondolataidat prózában és versben egyaránt. Mit jelent számodra az írás?

Az írás kényszeres cselekedet nálam. Azt mondanám: bizonyos dolgok megíródnak általam, rajtam keresztül. Én csak eszköze vagyok ennek a folyamatnak. Majdhogynem elszenvedője, ami persze nem igaz, mert élvezem ezt. Lehet, hogy az igazi elszenvedői az olvasók… Persze, ha olvasókról beszélek, nem tömegekre kell gondolni…

A megíródott szövegek többnyire hagyományos formákat öltenek. Ha líra lesz belőlük, akkor a mai világban talán anakronisztikus módon rímelni törekvő versekké válnak. Szeretem az avíttas formákat, a szonettet, a rondót, a balladát. Valószínűleg azért, mert olvasni is ilyeneket szeretek. Nincs bajom a modern költészettel, egyszerűen csak nem olyan jön ki belőlem.

 

libor-csalad0

A családommal

Mostanában inkább prózai szövegeket írok. Rövideket. Úgy hívom őket, hogy apróza, ami az apró próza összevonása. Tárcák ezek talán leginkább, szövegbe manifesztálódott reflexiók a világra, a világról. Néha a világnak. Bár őszintén szólva, amikor írok, nem nagyon foglalkoztat, hogy lesz-e, aki majd elolvassa. Aztán persze amikor elkészülnek – már amennyire egy szöveg el tud egyáltalán készülni – már örülök a pozitív visszajelzéseknek. Mondom, skorpió vagyok: hiú, önző, aki vágyik az elismerésre.

Sosem küldtem még verset újságba. Gondolom, félek az elutasítástól. Meg nem is tartom őket annyira jóknak. Én még abban a hitben élek, hogy újságban megjelenni rang. A szerzőnek biztos. Jó esetben az újságnak is. Én meg csak dilettáns vagyok, lelkes amatőr.

libor_zoltn_verandaMennyire vagy termékeny író? Gondoltál rá , hogy keress egy kiadót a verseidnek?

A feleségem egyszer keresett nekem egy kiadót. Lett is belőle egy pici verseskötet, amelyet ő illusztrált. Éppen kihoztuk nullára, sikerült rávenni a barátaimat, rokonaimat, ismerőseimet, hogy vegyenek belőle. Szeretem a könyv tapintását, illatát, színét, de nincs rá pénzem, hogy olyan úri huncutságokra áldozzak, mint a szövegeim kiadása.

Pár fordításomat egyszer elküldtem egy Magyarul Bábelben nevű oldalra. Meglepetésemre az oldal szerkesztője viszonylag hosszú és alapos elemzést küldött nekem róluk. Még nagyobb meglepetésemre többet feltöltött közülük az oldalra, olyan óriások méltatlan társává téve ezzel, mint Babits, Kosztolányi vagy Tóth Árpád.

 

A kecskeméti önkormányzatnál ifjúsági, idősügyi, civil és esélyegyenlőségi referensként dolgozol. Elégedett ember vagy? Nem érzed úgy, hogy ennél többre vagy képes? Nagyanyám szavaival élve benned még van naftalin…

Köszönöm. A helyzet az, hogy nagyon szerettem tanítani. Gyönyörű, felelősségteljes hivatás. A jövőt lehet formálni, fiatal lelkeket, szellemeket lehet megismerni, és ez a tanárt is fiatalon tartja. Csak megélni nem tudtam belőle akkoriban, amikor családot alapítottam. A mostani munkámat is szeretem, mert a város számára hasznos és fontos dolgokkal tudok foglalkozni az önkormányzatnál. A városon a benne élő embereket értem, mert meggyőződésem, hogy a város nem csak infrastruktúra, gazdaság, bevétel és haszon. Több ennél: az emberek. Akik egykor benne éltek, akik most benne élnek, és akik majd ezután fognak benne élni. A maradék energiáimat pedig igyekszem olyan dolgokba fektetni, amiket én is élvezek, és amikről hiszem, hogy mások is élvezhetik. Ilyen az aukciószervezés, a kvíz vagy az amatőr írás is.

 

libor-kutya

Családtagunk: Emma, a magyar vizsla

Milyen álmaid vannak, milyen vágyakat szeretnél valóra váltani?

Most leginkább az foglalkoztat, hogy kezdjünk valamit azzal a páratlan, egyedülálló értékkel, amelyben élünk Kecskeméten: a szecesszióval. Szeretném, ha az általam sokat hallott, de igazán sosem értett és megtapasztalt fogalom, a városmarketing erre épülne. Gondoljunk bele! Kecskeméten adott a szecessziós építészet, iparművészet (kerámiastúdió, zománcműhely), fotómúzeum, képzőművészeti alkotótelep, filmművészet (Otthon Mozi), animáció és irodalom is. Miért nem csinálunk egy szecessziós összművészeti kulturális fesztivált, amely felöleli ezt a sok művészeti ágat, és beemeli a korra jellemző egyéb kulturális területeket is, mint például a divat, a kabaré, a gasztronómia vagy a lélektan?

Ráadásul könnyen nemzetközivé tehetnénk, hiszen a szecesszió a Kárpát-medencében, sőt Európában is jelen volt. Kecskemét polgárias arculata a szecesszió idejében alakult ki. Miért nem aknázzuk ezt ki? Nemrég voltam Normandiában. Ott az impresszionizmusra fel tudnak építeni egy teljes éves programkínálatot. Miért ne tehetnénk meg ugyanezt a szecesszióval, koncertekkel, színházi előadásokkal, irodalmi kávéházakkal, kiállításokkal, konferenciákkal, divatbemutatókkal, mulatói estekkel, táncházakkal, jazz zenével, fotóval, veterán autók és kerékpárok felvonulásával és korabeli ételekkel?

felolvasoest

A Plakátmagány című irodalmi-zenés estemen a kislányommal

Kedves Zoltán, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok neked erőt, egészséget, boldogságot. Legyen erőd, hogy tudj segíteni rászoruló embertársainkon, és írj felüdítő, elgondolkodtató írásokat továbbra is!

Köszönöm az interjút!

 

Ki vagyok én?

Azt hiszed, hős vagy, lehúztál negyven évet
Vagy éppen ezért szánandó áldozat
Tekinteted a múlt kútjába réved
Vagy vágyad vetít jövődbe lángokat
Veled vagy nélküled, történni fog az élet
Talán lesz, ki majd bánja hiányodat
Mikor porhüvelyed már régen semmivé lett
És szemed sem pásztáz már kacér kislányokat.

De amíg még itt vagy, csak csendben tedd a dolgod
Úgysincs sokkal különb, amit még tehetnél
Becsületeden semmi se hagyjon foltot
Többet ér az holmi hamis érdemeknél
Más viselt dolgába ne üsd bele az orrod
Sohase sündörögj mohó érdekeknél
Legyen mesterműved magad formálta sorsod
Apa, ember, férfi, lehetsz-e több ezeknél?

Emeld fel a szegényt, a gazdagot ne vesd meg
Szíved álljon nyitva a segélykérő előtt
Becsüld meg az erényt, a hibákat nevesd meg
Gyengeséged legyen az egyetlen erőd
A szomjasnak adj inni, az éhezőt etesd meg
Szavad legyen szilárd, biztonságos erőd
Illetéktelenül a titkokat ne lesd meg
Az alázat legyen hűséges szeretőd.

És ha utad végén számon kér majd az Isten
Talentumaidat vedd elő szerényen
„Te jól tudod, Uram, nekem semmim sincsen
Tőled kaptam mindent, életem és vérem
Hogy milyen sáfár voltam a reám bízott kincsen
Majd bölcsen megítéled, én csak azt remélem
Mindent, mi tőlem telt, a földön végbevittem
Szolgád próbáltam lenni, tán nem hoztam rád szégyent.”

 

Jézus herceg balladája

Fáradt, öreg koldus a templomnál ácsorog
Szakadt kalapjában krajcárok hevernek
Szívében egykor volt boldog karácsonyok
Szembogara mélyén rejtőzik a gyermek
Mint apró üvegharmat, csillan a sok emlék
Mézeskalács illat, akolmeleg percek
Mikor még szeretett, mikor még szerették
Áldd meg a világot, édes Jézus herceg!

Sötét kültelkeken rogyadozó tanyák
Vigasztalan nézik a távoli csillagok
Ahogy vézna, koravén, csendben tűrő anyák
Gyermeket csitítnak: „Ne sírj már, itt vagyok!”
Hallgatag férfiak ökölbe rándult kézzel
Ülnek a konyhában, asztalit vedelnek
Birkóznak tehetetlen a szenvedéssel
Áldd meg a világot, édes Jézus herceg!

Magányos aggastyán panelfalak között
Ereje végét ronda kórság szívja
Gyerek, unoka messzire költözött
Nem csörren a telefon, senki föl sem hívja
Csendben vacsorázik, megnézi a tévét
Az utolsó évek gyötrelmesen telnek
Mint a megváltását, várja már a végét
Áldd meg a világot, édes Jézus herceg!

Koldusok, szegények, magukra maradt aggok
Higgyétek el mind, ő a vég s a kezdet
Visszhangozzák bennünk a lélekharangok
Áldd meg a világot, édes Jézus herceg!

 

Tükör

Magamat. Magamtól. Kardélre. Hánytam.
Darabjaimból kirakhatsz egy torzót
A teljesség lustán lapít a hiányban
A bölcsővel ringatták velem a koporsót.

Csak annyi vigasztal, hogy lesz ez még rosszabb
Mikor majd nyál csorog a skótkockás plédre
Mindenem elromlik, amim elromolhat
Az ápolónő pépeset tesz elém ebédre.

Addig meg maradok egyhelyben a sárban
Torz tükörképemet nézem a pohárban
Melyből vidáman mérgező alkoholt kortyolok

Megy tovább az útján a gyarló földi praxis
A szeretet pedig, a folyton késő taxis
Utasát keresve vak ködben kódorog.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások