Japán kutatók részletes vizsgálatnak vetették alá a gepárd izomzatát és izomrostjait. A 3 másodpercen belül 60 mérföld/óra sebességre felgyorsulni képes nagymacska lenyűgöző „technikájának” megismerését a vizsgálatok újabb megfigyelésekkel egészítették ki.

Ez volt az első olyan vizsgálat, amely a gepárd egész testére vonatkozóan feltérképezte az izomrostok eloszlását. A különböző típusú izomrostok eltérő mozgásformák végzésére teszik alkalmassá az állatot.
Összehasonlítva a házimacska és a kutya izomzatával, a kutatócsoport a gepárd hátsó végtagjainak különleges hajtóerejére talált bizonyítékokat.
A leggyorsabb szárazföldi emlős mellső végtagjai sok olyan izomrostot tartalmaznak, amelyek a kismértékű erőkifejtésért, a test megtartásáért és a lassú sétáért felelősek, a hátsó végtagokban viszont dominánsabban vannak jelen a nagyobb erőkifejtést igénylő, éppen ezért rövidebb távon fenntartható, gyors futást elősegítő rostok.
A mellső és a hátsó végtagok funkcionális különbségei a három vizsgált faj közül a gepárd esetében a legszembetűnőbbek. Az erőt a gepárd hátsó lábai fejtik ki, akárcsak egy hátsókerék-meghajtású autónál, bár még ezek a kocsik sem képesek arra a gyorsulásra, mint a hosszú, rugalmas végtagjaival sprintelés közben egy ideig a levegőben futó pettyes nagymacska.

A gyorsulást elősegítő rostok egyébként a gepárd hátgerince mentén végig megtalálhatók, így képes a gerinc gyors, erőteljes megfeszítésére.

 

Forrás: bbc.co.uk

 

Weninger Nóra

2012. szeptember 16.

Hozzászólások