Hivatás

Gyermekkorától erősen élt benne a természet iránti érdeklődés és az állatok szeretete. Vallásossága az igazságtalanságok és a rabszolgaság elleni küzdelemhez, erős természettudományos érdeklődése pedig a tudomány és a hit közötti kapcsolat kutatásához vezette el.
A glasgow-i főiskolán teológiát és ógörögöt tanult. 1834-ben kezébe akadt egy felhívás kínai missziók létrehozására. Felvételét kérte a Londoni Misszionárius Társaságba. Orvosi tanulmányokat is folytatott és misszionáriusi képzésen vett részt.
Kínában szeretett volna dolgozni, de az 1839 szeptemberében kitört ópiumháború miatt nem volt tanácsos a térségbe utazni. 1840-ben egy Dél-Afrikából hazatérő misszionárius hatására érdeklődése Afrika felé fordult, ahová 1841 júliusában sikeresen eljutott.

Afrikában

Missziós állomást szervezett, afrikai nyelvek filológiai elemzését végezte. Egy oroszlán súlyosan megmarta, mely kis híján az életébe került. Sérüléséből felépült, karja azonban részlegesen megbénult, és egész életében viselte a nyomát.

Egy Afrikában élő skót misszionárius lányát vette el, aki hűségesen kitartott mellette, követte felfedezőútjain is. 6 gyermekük született.

Livingstone volt az első európai, aki megpillantotta a brit uralkodónő tiszteletére elnevezett Viktória-vízesést, amit a helyiek „Mosi-oa-Tunya”-t (robajló füst) néven ismertek. Átszelte Afrikát az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig. Ez óriási teljesítmény volt, mivel az európai ember általában nem viselte el a kontinens belsejében előforduló járványokat.
Livingstone szót értett a helyi törzsek vezetőivel. A szokások, hiedelmek megértése, elfogadása sokat segített neki a kapcsolatfelvételben. A kereszténység terjesztését nem erővel akarta megvalósítani, így nagyobb sikerrel is járt.

Felfedezések

Földrajzi felfedezései két fontos csomóponthoz kapcsolódnak. A kontinens belsejébe vezető országút megtalálásához a kulcsot a Zambézi folyó hajózhatóvá tételében látta. Expedíciójához Nagy- Britanniában próbált meg segítséget szerezni, amit korábbi úti beszámolójának sikere után hamarosan el is ért. 1858-tól ő vezette a brit kormány által támogatott Zambézi-expedíciót. Célul tűzte ki, hogy a Zambézin keresztül utat talál és feltárja Délkelet-Afrika természeti erőforrásait. 1864-ben azonban sikertelenség miatt véget vetettek az akciónak. Ezek után Livingstone-nak nehezére esett pénzügyi támogatást szereznie újabb kutatások elindításához, holott az expedíció gazdag leletekkel látta el a tudományos gyűjteményeket.
Livingstone másik fő célja a Nílus forrásának felkutatása volt. Ezúttal Zanzibárból indult útnak. Mivel nem teljesen jó nyomon járt, a Nílus helyett a Kongó felső folyását találta meg.

Kiemelten fontos felfedezései közé tartozik viszont a Viktória-vízesésen kívül a Ngami-tó, a Malawi-tó vagy a Bangweulu-tó. Részletesen leírta a Tanganyika-tavat, a Mweru-tavat és számos folyó teljes szakaszát. Felfedezéseiért Livingstone megkapta a Királyi Földrajzi Társaság aranyérmét, és a társaság felvette tagjai sorába.

David Livingstone-t malária és vérhas következtében Zambiában érte a halál 1873. május 1-jén. Szívét egy fa alá temették. Ezen a helyen ma emlékmű áll. Testét szolgái Angliába vitték, ahol végül a Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra.

Életművének hatása

Levelei, könyvei és naplói hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény a rabszolgaság intézménye ellen forduljon. Elősegítette az általa bejárt afrikai területeken a kereskedelem, az oktatás és az egészségügy fejlődését. Több faj neve őrzi Livingstone emlékét, például egyes halfajok vagy a Livingstone-repülőkutya elnevezése.

„Kereszténység, kereskedelem és civilizáció” –ez volt David Livingstone mottója, mely ma a Viktória-vízesésnél álló szobrának talapzatán is olvasható.



Weninger Nóra

Hozzászólások