Nagy utat tettél meg addig, míg ismertté váltál csodálatos munkáiddal országszerte, sőt sok külföldi országban is.

Kislány koromban mindenfajta művészeti ág érdekelt, ügyes voltam rajzból, jó kézügyességem volt, de a tánc teljesen elbűvölt, különösen a klasszikus balett, míg meg nem betegedtem, és a gerincsérvem miatt abba kellett hagynom a táncot. Nagyon magam alatt voltam, és kerestem azt az életformát, tevékenységet, amiben még teljes emberként kibontakoztathatom a képességeimet.

Hogy jutottál el végül is a csipkekészítéshez?

Mindig szerettem kézimunkázni, így elkezdtem hímezgetni: kalocsai, matyó hímzést, valamint keresztszemest, gobelint és mindenfélét. Mindig törekedtem a tökéletes színvilág alkalmazására, amelyet szakkönyvekből igyekeztem elsajátítani. Egyszer a Népi Iparművészeti Múzeum egyik vitrinjében megpillantottam egy csipkepárnát orsókkal. Amikor megláttam, azonnal megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy én azt meg akarom tanulni. Mármint a csipkeverést. Első látásra beleszerettem.

Mi minden szükséges a csipkeveréshez? Hogyan kapcsolódik a „verés” szó a csipkekészítéshez?

Kell hozzá egy csipkepárna, ami fűrészporral van jó keményre tömve, aztán nagyon sok gombostű és a csipkeverő orsók, vagy verőkék (innen a név: amikor egymáshoz verődnek a pálcák, különleges, ritmusos hangot adnak, és erről nevezték el vert csipkének). Szükséges még hozzá a precízen, szépen megszerkesztett mintarajz. Az orsókra feltekert fonalakat a kirajzolt minta szerint vezetjük, és a gombostűkkel rögzítjük. És kell még hozzá nagy adag türelem, pontosság, koncentrálás. Csend és rend kívül és belül, magunkban is.

Hogyan tanultad meg ötvenéves fejjel ennek a bonyolult kézimunkának a csínját-bínját? Volt-e segítőd, tanítód?

A három alapverést Font Irénke mutatta meg, de tulajdonképpen egyedül tanultam meg csipkézni. Találtam leírásokat a Fürge Ujjak c. újságokban, annak a leírásait követve próbálkoztam magam rájönni a módjára. Később elmentem csipketáborokba, onnan is lestem el ezt-azt, mivel nem magyarázta el senki. Az utóbbi években már annyi tudást szereztem, hogy magam is oktattam. Tagja vagyok a Magyar Csipkekészítők Egyesületének. Egy nevet azért említenék, akinek hálával tartozom a segítségéért: Erdei Lilláét, aki ma a budapesti Iparművészeti Múzeum textil osztályának osztályvezető helyettese.

Vannak-e zsűrizett termékeid? Hiszen olyan csodálatosan szép munkáid vannak! Kaptál-e elismerést értük?

Korábban nem volt célom, hogy zsűriztessem a munkáimat. Nem is akartam riválisként szerepelni a régebbi csipkekészítők mellett. Később úgy döntöttem, hogy mégis zsűriztetem a csipkéimet. Pillanatnyilag 10 A-kategóriás és 2 B-kategóriás „alkotásom” van. Persze sok más, zsűrizetlen tárgy is, amelyeket barátoknak, családtagoknak készítettem ajándékba.

Ha ezek a kézimunkák a legjobb kategóriába kerültek, bizonyára kiállításokra is vitted őket.

Valóban. 2004-ben Prágában a csornai menyecskekendőm aratott sikert, 2006-ban Athénban a móga csipkével díszített kötényemet csodálták meg, 2008-ban Hollandiában egy különleges, fekete selyemszálból készített táskát állítottam ki sikerrel, végül 2010-ben Japánban egy fehér tüllcsipkékkel díszített menyasszonyi ruhát csodálhattak meg a kiállítás látogatói. Ez tényleg egy finom darab, még meg is akarta venni egy fiatalember a menyasszonyának.

És nem adtad? Egyáltalán eladó-e valamelyik darabod?

Még soha nem adtam el egyetlen munkámat sem. Olyan egyediek, annyi munkám és szeretetem, időm van bennük, hogy egyrészt nem szívesen válnék meg tőlük, másrészt megfizethetetlen az eszmei értékük.

Magyarországon láthatjuk-e a munkáidat valahol? Hol gyönyörködhetünk bennük?

Első önálló kiállításom a Kecskeméti Katona József Színházban 2010. december 3-án, a következő Budapesten az Asszonyszövetség Székházában volt. Most pedig egy nagy eseményre készülődünk Kecskeméten: Nemzetközi Vert Csipke Fesztivált rendezünk 2012 augusztusának utolsó hetében, a Hírös Hét fesztivál keretében, ahová 14 ország csipkekészítőit várjuk. Itt az én munkáimból is kiállítunk majd.

Hogyan tovább? Mi lesz, ha a te generációd belefárad, lesz-e utánpótlás? Sokan foglalkoznak ma Magyarországon csipkézéssel?

Ma Magyarországon kb. 180 vert csipke készítő van, de többségük az idősebb generációhoz tartozik. Én szívesen tanítanám a fiatalokat, hogy továbbvigyék azt a tudást, amit én magamnak fölhalmoztam, megszereztem. A Ward Mária Leánygimnáziumban van is egy szakköröm, ahol a lányok lelkesen foglalkoznak a vert csipke készítéssel. Jó lenne fiatal pedagógusokat is bevonni és megtanítani, akik aztán tovább taníthatnák a csipkeverés fortélyait. Várjuk a jelentkezésüket!

Weninger Endréné                                                                   

Hozzászólások