Svájc kicsit másképp II. – Épített örökség, kultúra és történelem

Az előző írásomban utaltam arra, hogy Svájc észak-keleti régióját nem lepik el a bel- és külföldi turisták. Azt tapasztaltuk, hogy a meglátogatott városokban, Sankt Gallenben és Appencellben sok idős ember sétálgatott, ráérősen kávézgatott, illetve fiatal párok nézelődtek kisbabájukat tologatva.

A Boden-tó partja pedig leginkább a kerékpáros turizmust vonzza, hiszen remekül körül lehet tekerni a tavat, amelyen három ország osztozik. Pedig kulturális és építészeti remekekben ez a terület is igen gazdag.

Svájcban az első számú célpont Sankt Gallenben található, az UNESCO Világörökség listáján szereplő bencés kolostoregyüttes a világhírű több, mint ezeréves könyvtárával. Nekünk, magyaroknak is van némi közünk a kolostorhoz, hiszen a múzeum egyik ismertető tábláján a következő áll:

926
Verheerung des Klosters
Ungarische Reiterhorden
ermorden die
Relusin Wiborada
magyarul

926
A kolostor elpusztítása
Magyar lovashordák megölték
Wiborada apátnőt

De ki is volt Wiborada apátnő? Mielőtt rátérnék erre a történetre, először vessünk egy pillantást az évszámra: 926. Vagyis ekkor már 300 éve állt azon a helyen egy kolostor. 613-ban alapították, és Szent Gál (Sankt Gallus) ír hittérítőről nevezték el. Később a kolostor körül kialakult város és a kanton is felvette a szent nevét, és lett Sankt Gallen.

Gallus a mai Írország területéről indult el a szárazföldre Szent Kolumbánnal, és hosszú hittérítő útja után ért el a mai Sankt Gallen területére. Egy barlangban húzta meg magát, imádkozott azért, hogy a vadon lakható legyen az emberek számára. Egy legenda szerint megszelídített egy medvét, akinek megparancsolta, hogy kerülje a lakhelye környékét, a szomszédos hegyekben keressen táplálékot. Ezután egyre többen érkeztek hozzá, akik aztán letelepedtek, és lassan benépesedett a mai Sankt Gallen.

A bencés barátok a kolostor alapítása után könyvtárat létesítettek, ami már akkor messze földön ismert volt. 926-ban Wiborada apátnő, aki híres volt látnoki képességéről, megjósolta, hogy egy harcos nép elfoglalja a kolostort. Így az akkori apát összepakoltatta a kolostor kódexeit, és elszállíttatta egy közeli erődítésbe, oda, ahol a barátok is meghúzódtak a támadás elől. Amikor a magyarok megérkeztek, már nem találták meg a kincseket, csak egy félkegyelmű barátot, akinek az életét meghagyták, és az agg apátnőt. Őt viszont két baltacsapással megölték.

Később Szent Wiborada lett a könyvtárak védőszentje. A történelemkönyvben is szerepel a magyarok kalandozásának ez a fejezete, hiszen egy krónikás megírta a történetet, ami a könyvtár kódexei között megtalálható. Kevésbé ismert, hogy az említett eseményt megörökítő Ekkehard tollából származó kolostorkrónika mellett a 9–10. századi magyar történelem más, igen értékes forrásait is őrzik Sankt Gallenben.

Természetesen a mai kolostoregyüttes már egyáltalán nem hasonlít a kora középkori épületekhez. Temploma és könyvtára a barokk stílus minden jellegzetességét magán viseli, mozgalmas freskók, szobrok díszítik az épületeket. (Érdekesség, hogy az európai bencés kolostorok jelentős részét a IX. század idejéből származó Sankt Gallen-i kolostortervben megalkotott minták alapján építették.)

Svájc Államszövetség államformája szövetségi köztársaság, melyet 20 kanton és 6 félkanton alkot.

Ezek közül érdekesen alakul a két Appencell félkanton elhelyezkedése (Appenzell Ausserrhoden – székhelye Herisau és Appenzell Innerrhoden – székhelye Appenzell). Ezek ugyanis beékelődtek Sankt Gallen kantonba.

Mi a különlegesen festett házairól, színes, kifejező cégéreiről, finom sajtjairól és gyógynövényeiről nevezetes Appenzellbe látogattunk. Bár a település kantonszékhely, ennek ellenére egy hangulatos, néhány utcás faluban sétáltunk. Hogy miért festették ilyen színesre a házaikat? Az egyik elmélet szerint a tavaszi, nyári egyhangú zöldet, télen pedig a fehér látványát ellensúlyozták ezzel.

Engem mindig megfog egy-egy hangulatos városkép, gyönyörű, szépen megtervezett épületek sora. Azonban ritkán találkozom olyan településsel, ahol eredetiben maradtak meg a középkori házak.

Mivel budapesti vonatunk csak délben indult a határvárosból, Buchsból, így volt még időnk egy olyan városrész megtekintésére, ami Európában is egyedülálló. Az állomástól nem túl messze található Werdenberg várát veszi körül egy olyan településegyüttes, ahol a középkorból megmaradt házak között sétálhatunk. Ezek az épületek alul kőből épültek, a felső szintek pedig fából készültek. És ami érdekes, ma is lakják az épületeket, sőt anyagi támogatást kapnak azok, akik vállalják, hogy beköltöznek ebbe a műemlék városrészbe.

 

A Svájcról szóló cikksorozat következő részében főleg a férfi olvasóknak kedvezek, hiszen rejtett bunkereket keresünk fel, és egy haszongépjármű múzeumba is ellátogatunk.

 

Korompai Mónika

Fotók: A Szerző

Kapcsolódó cikkünk a szerzőtől:

Svájc kicsit másképp – A természet csodái