Dr. Farkas Gábor építész grafikai életmű kiállításáról

A kecskeméti Hírös Agórában 2023. szeptember 9-én nyílt meg dr. Farkas Gábor építész grafikai életmű kiállítása Örömvonalak ’80 címmel. Az Ybl-díjas építész életében már a kezdetek óta jelen van a grafika, és most, 80. születésnapja felé közeledve meglepte magát/meglepték őt egy olyan grafikai kiállítással, amely átöleli egész életművét. Farkas Gábor Hattyúdalnak nevezte ezt a szép lehetőséget.

A Montázsmagazin 2019. május 25-én élő beszélgetős műsorában, az egyik Montázs esten örömmel mutatta be Farkas Gábor kecskeméti, de országosan ismert építészt és családját. Beszámolót ITT olvashatunk az eseményről.

Most dr. Farkas Gábor építész-grafikussal beszélgetünk arról, hogyan lett kedvenc műfaja – az építészet mellett – a grafika.

Kedves Gábor! Nagyon sok barát és ismerős jött el az életmű kiállítására, és ünnepelt együtt, köszöntötte születésnapja alkalmából is. Építészkollégái méltatták életútját és a kiállítást. Kik voltak ők? Milyen érzés volt részt venni ezen a nagyszerű eseményen?

A köszöntőt Turi Attila Kossuth- és Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke fogalmazta meg, azonban közéleti elfoglaltsága miatt felkérte Horváth Zoltán Ybl- és Pro Architectura–díjas építészt, hogy ismertesse a látogató közönséggel az üdvözlést.
Köszöntőként értékelhetők a „háziasszonyi” teendőket is magára vállaló Barta Dóra Harangozó Gyula-díjas táncművész méltató mondatai is.
A megnyitó szerepét nagy örömömre régi barátom, Koczor György Ybl-díjas építész vállalta.
A kellemes délelőtt hangulatossá tételéért köszönettel tartozom kecskeméti kötődésű Kossuth-díjas barátaimnak, Piros Ildikónak és Csík Jánosnak.

Életpályájának állomásai közben hogyan született a grafika élménye? Mikor nyúlt a ceruzához, hogy rajzoljon? Vajon felüdülést jelentett, kikapcsolódást, kihívást, pihenést a mindennapokban?

A szegedi Építőipari Technikumban, harmadéves koromban kezdődött a tudatos rajzolgatás, amikor tanáraim kérésére demonstrációs tablókat készítettem.
Az egyetemi tanulmányok során öt féléven keresztül ismerkedtünk a grafikával, festészettel, akt és portré rajzolással, belső terek és utcaképek rajzolásával, valamint formázással. Ebben az időben az egyetemi újságban jelentek meg grafikáim és írásaim.
Végzésem után a pályakezdés, a családalapítás és a szakmai egzisztencia megteremtése sok időt és erőt kívánt, és így – becslésem szerint – húsz évig nem rajzoltam „örömvonalakat”. A kérdésben megjelölt érzéseket részletezés nélkül úgy jellemezném, hogy örömmel rajzoltam.

Farkas Gábor vállalta, hogy a Hírös Agórában minden szerdán 17.00 órakor tárlatvezetést tart, amíg a kiállítás nyitva lesz (szeptember 24.). Javaslom, tartsunk most mi is egy képzeletbeli rövid bemutatást, amelyben Gábor pár szóval mesél a műveiről. Ez kedvcsináló lehet azok számára, akik még nem látták a kiállítást.

Úgy gondolom, hogy rövid, átfogó bemutatást a több mint 100 képről szinte lehetetlen elmondani. Kérésére próbálkozom, de nagyon hiányos lesz! Az építészethez, közelebbről a tervezéshez szorosan kapcsolódó képek a tervezés közbeni vázlatok és a tervezés befejezése után rajzolt összegző, karakteres részleteket tartalmazó tablók alkotják a kiállítás „derékhadát”.

A műszaki rokonságú képek mellett megjelennek az útirajzok, a rajzos levelek, az egyedinek nevezhető grafikai megjelenésű „krokik” is. Néhány kép közös produkcióban készült művész- és építész-barátaimmal. Bemutatásra került néhány speciális faktúrával „festett” kép is, amelyek nem tartoznak szorosan a grafikai műfajhoz.

Gábor családjában mindenki kötődik valamilyen módon a művészetekhez. Elárulná, hogy ki „miben utazik”, mivel foglalkozik? Bizonyára érdekes a lista.

A kérdésében már megjelent az a tény, hogy a családban jó néhányan kötődünk a művészethez.
Feleségem, Edit építész végzettségű. Nem tervezői vonalú rövid életszakasz után művészeti galériát (E-galéria) alapított, és örömét lelte a minőségi művészeti alkotások népszerűsítésében. Galériája átadása után művészeti alkototótáborokban teljesítette ki „szunnyadó” tehetségét, és azóta is folyamatosan festeget. Kiállításokon is bemutatkozott.

Idősebb leányom, Edina a tanári pályát elhagyva átvette édesanyja galériáját, majd férjével Tihanyban újabbat alapított Balaton Galéria névvel.

Nóri leányom az egyetemen rajz szakon végzett, azonban vonzódott a belsőépítészet iránt. Kiegészítő stúdiumok után elkötelezte magát a lakberendezés irányában. Eddigi tevékenysége során lakóépületek, éttermek, szállodák és középületek belső kialakításában igazolta ez irányú tehetségét. Időnként nosztalgiázik tanult eredeti „mestersége” felé, és festeget.

Legidősebb unokám, Enikő öt éve építészként diplomázott, jelenleg Barcelonában él és alkot. Természetesen ő is rajzol örömvonalakat, és akvarelleket fest, folytatva a családi hagyományt.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve az építész Gábornak és a grafikus Gábornak? Mert célokat mindig érdemes kitűzni, hiszen azok éltetnek bennünket. Az alkotó még nem pihenhet…

Nagyívű és hosszú időre előrenéző terveim nincsenek egyik alkotói területen sem. A nagy volumenű tervezői feladatokat kerülni fogom, a grafikai ihletek vagy jönnek vagy nem, mivel időszerű, hogy a koromnak megfelelő életritmusban és kellemes kikapcsolódásban is teljenek napjaim. Becslésem szerint négy évtizede elveszítettem a kikapcsolódási képességemet, amelyet szeretnék visszanyerni.

Köszönöm szépen a beszélgetést! További sikeres alkotói tevékenységet és jól megérdemelt pihenést kívánok! Szerezze vissza a kikapcsolódási képességét, és legyen általa sok boldog pillanat részese!

 

Weninger Erzsébet