Ifjúkora óta írt verseket, novellákat, nyugdíjasként pedig regényeket is. Versei, novellái az Új Ember és az Üzen a Homok című folyóiratban olvashatóak. Önéletrajzi regényének a címe: Nem sokáig úszik a vízen. A római kort idéző történelmi regénye 2010-ben a Napalapítvány kiadásában jelent meg Égő csillagok a kardok árnyékában címmel.

Két éve Balatonfüredre költözött, de a Baráti körrel soha nem szakította meg a kapcsolatát. Halálának hírét, sajnos, csak a temetése után közölték. Gyula bácsi, nyugodj békében!

Fagymarta halál

Szürke sáros felhők
Fagymarta utak barázdák
Rongyosra mosott ágyneműk
Kiüresült koponyák.

Széjjel vagdalt lelkek
Szégyenben égő homlokok.
Mit hoznak a tavaszi szelek?
Ballangót vagy sárga homokot?

Az őz szemei zöldesen égnek.
Az erdő leheli alvó életét,
De mit csinál, kinek nincs élettere?
Nem látja meg szivárványos egét.

Nagy L. Éva