Augusztus: Van-ság, egység. Elmélkedések Bátorfi Andrea Csend és tér. Út az áramló élethez c. könyvének fő fejezetei mentén…
Könyv’élkedés = számomra fontos könyvek gondolatai mentén való elmélkedés
CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez – Elmélkedéseim a könyv fő- és alfejezetei mentén
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
- A megvilágosodás a lélek dolga
- A lét van-sága
- A léttudat rózsatermészete
- Vagyok. A megengedésen múlik
- Az elkülönültség megszűnése, az egység értelme
- Léttudat és érzékelés
- Átjárók és belépési pontok
- A kútban rejlő kincs
- GYAKORLATOK:
- Randevú a lélekkel: az érzékelés gyakorlása
- A testérzetek tudatosítása
- Döntéshozatal az átjáró használatáról
……
Sajátélmény
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
- A megvilágosodás a lélek dolga
- A lét van-sága
„Van”-ság gitárkísérettel – Snétberger Ferenc koncertjén (saját grafika)
2022. július 9-én este Snétberger Ferenc gitárkoncertjén ülünk az Óbudai Társaskör kertjében, hűvös rozé-bort kortyolva hagyjuk, hogy átjárjon bennünket a zene hömpölygő áramlása.
A Társaskör kertjének két vadgesztenyefája termőre fordult – állapítjuk meg -, már méretesek a szúrós gömböcskék.
A közelben kistemplom – esti harangszó – indul a koncert, félidőben újrakondul, hiszen Isten dícséretére írt Bach-improvizáció nyűgöz le bennünket a második részben.
Varjak károgása és röpte az égben, egy galamb búg saját ritmust a gitárdallamba.
Felettünk légifolyosó. Csíkhúzó repülők húznak átlókat a Társaskör négyszögletű égterébe. A gépen utazók felülről láthatják ezt az apró harmóniát a Krúdy-negyed szegletében.
A vacsorájából felkerekedő esti fuvallat borzolja hajunkat.
Hová lesznek a hangok, miután hat húron pendültek?!
Belebújnak a ház falába, a kert kavicsaiba, fűszálaiba, a falon futó vadszőlő indáiba, a szemünkön, fülünkön, bőrünk pórusain át bensőnket is megrezegteti, szívritmusunkat beállítja, gondolatainkat kisimítja egy koncertnyi időre.
Magunkba ágyazhatjuk az érzést, hogy békés nyugalmat árasztva magunkból a zajos világot lecsendesítsük?! Ez lehet lelkünk-szellemünk láthatatlan védőpajzsa is, mely megvéd az otromba, durva behatásoktól?! Lepattanhat rólunk a mocsok?!
Vagy feloldódhatunk ebben az érzésben, és bárhová eljuthatunk: az atommag belsejétől az univerzum hatalmasságának megértéséig?!
Snétberger Ferenc gitárművész zenéje, személye és életműve bizonyíték lehet számunkra!
….
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
- A léttudat rózsatermészete
SMOKE, Harvey Keitel, 1995
Nálam a léttudat rózsakibomlása is egy panorámaképen/filmen mutatta meg magát, amelynek napi fel-felidézésével a létemet leíró képsor/filmtekercs egyre részletgazdagabbá válik… A kezdeti kisfelbontású pixel-matrix Mandelbrot-ábraszerűen osztódik tovább kisebbé és kisebbé váló mátrixhálókra, és egyre mélyebbre vezetve az érzekeimet az anyagi világunk legkisebb alkotóelemeinek univerziójába, ahol már nincs más, csak Csend és tér, ahogy Bátorfi Andrea könyvének címe is sugallja.
A léttudat rózsakibomlása folyamata napi fényképezéssel tettenérhető… Mint a Füst című filmben.
“A film főszereplőiről kiderül, hogy mindhárman elvesztettek egy-egy szeretett személyt. Az író a feleségét, a kamaszfiú az apját, a boltos a lányát, akiről addig nem is tudott. Későbbiek során az is kiderül, hogy másként is kötődnek egymáshoz a szereplők. Auggie fotókat készít a boltja előtti életről minden nap, ugyanabban az órában. Ezt a sok egyformának tűnő képet nézik végig az íróval, és a boltos felhívja a figyelmet arra, hogy a fotókat alaposan végignézve rájövünk, hogy a napok egyáltalán nem egyformák. Minden változik és az emberek különbözőek, az időjárás is mindig más.
Auggie e fényképek segítségével szemlélteti a körülötte lévő valóságot, ennek mentén tart önvizsgálatot, és érti meg a többiekén keresztül a maga élethelyzetét. Paul Benjamin regényeket ír, tán nem véletlen, hogy a film forgatókönyvének íróját teljes nevén Paul Benjamin Austernek hívják. Neki történetei vannak Auggie fényképeihez, de a rajzolgató Rashid apakereséséhez is.
Hármójuk összeadott művészete adja ki az emberi életek összefonódásának megoldóképletét. Így lesz kerek egésszé ez a szívet melengető film.
A film itt megnézhető.”
……
Ugyanazt a témát figyelve nap-nap után, mutatja meg magát a létünk lényege atomi szintektől a végtelen űrben elfoglalt aprócska pontnak látszó helyéig.
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
- Vagyok. A megengedésen múlik
Ide irodalmi példát idézek Madách Ember tragédiájának vezérfonala az, ahogyan Lucifer Ádámot történelmi időkön át végigvezeti, hogy mi lesz a létbe születése következménye.
Ezután a hamleti kérdés: Lenni vagy nem lenni…? A lélek testté lesz-e? Az anyaggá válás H-He állapota? (a homeopátia scholteni besorlása szerint) Az Ige testté lesz! – Az energia-anyag-információ / Az Ain – Ain Soph – Ain Soph Or / Az Atya-Fiú-Szent Szellem megnyilvánulásai háromszögeiben való folyamatos teremtés.
A minap volt a férjemmel való megismerkedésünk 52. évfordulója. Az egyik fénykép néhány héttel az után készült rólunk. Nézegettem sokat ezt a képet a napokban. Rájöttem, hogy talán ez volt az a pillanat, amikor a fiaink kiválasztottak bennünket a szüleiknek az Égi Váltópályaudvar indulási oldalán.
Apuci, én hol voltam, amikor te kisfiú voltál? – tette fel a kérdést óvodáskorú nagyobbik fiunk a nyolcvanas évek közepén az apjának.
„Sokáig anyád alvásának álma voltál. Azután felébredt, hogy téged megszüljön. A család csírája anyád vágyódásában rejlik. Apám és anyám gyermekre áhítoztak, ezért nemzettek engem. És én anyát és apát kívántam magamnak, ezért nemzettem az éjszakát és a tengert. Gyermekeimnek némelyike a mi igazolásunk, némelyike a mi bánatunk.” (Khalil Gibran: Homok és tajték)
Az „égi váltópályaudvar”
A szó hallatán megjelent a képzeletem határán egy hatalmas váltópályaudvar képe, ahol megtestesülésre váró lelkek sora várakozik. Ki padokon ülve, ki fel-alá sétálgatva a peronokon, ki pedig az égi restiben kávézgatva várja, hogy lent a Földön végre apja és anyja egymásra találjon és ő beleköltözhessen abba az éppen megtermékenyült petesejtbe. Hogy megkezdődhessen a sejtosztódás, és 9 hónap elteltével egy 3-4 kilót nyomó csecsemő nagyságú „bőrborítású szkafanderben” testet öltsön.
A várakorás utolsó pillanatában még megerősítésként a Jóisten a fülükbe súgja, hogy miért is a testetöltés, s részletgazdagon levetítse egy gömbpanoráma vetítővászonra a jövőben megtörténő események halmazát, ahol egyszerre történik minden. Hogy majd álmukban, vagy tudatossá válásuk során egy kis elcsendesedés után fel tudják eleveníteni, és földi létükben időbeliséget adhassanak a leszületés előtt ömlesztve látott történéseknek.
Így teljesen igazzá vált számomra az a tétel, miszerint „a világon már minden megtörtént, és mi csak emlékezünk”.
„Istenem, melyik volt az a szó, amelyet születésem pillanatában a fülembe súgtál? – Első tekintetre Keresztelő János alakjával nem igen tudunk mit kezdeni. Életellenesnek találjuk viselkedését, nem vonz pusztai magánya, zavarnak kemény szavai. Közelebbről vizsgálva életét azonban egyenesen eszményképpé válik”. – Hajnal Róbert atya elmélkedésében olvastam erről.
A Bennünk élő istennők – Héra, a hűséges feleség – témájának feldolgozásakor a saját esküvő meditációmban meg is jelentek a fiaink, mint esküvői tanúk.
ESKÜVŐ
Nyári Napforduló, Szent-Iván! Virágdísz a fejemen, Pitypangok sűrű fonata. Virágszirmokból készült lenge ruhánkon átjár a szél. Sárgarigó tilulu-ja a nászinduló.
A Hegytetőn a HétTölgyKatedrális oltára előtt fogadok Hűséget Páromnak szavak nélkül. Tanúja Eskünknek e Hét Bölcs Tölgy, melyből a katedrális áll. A Násznép a Fává Változott Karneváli Menet, melyben már benne vannak megfigyelőként születendő utódaink (a gyerekek, unokák, déd- és ükunokák). Akik nem a karneváli menetben vannak, azok a Hétbolygóról figyelik az eseményeket.
A Nap sugarai fénypászmákkal világítanak meg bennünket.
A szertartás alatt csak egymás szemébe nézünk. Ott látjuk meg egymás szemében a közös jövőt. Látjuk a tiszta utat és a buktatókat is, amik próbatételei lesznek életünknek.
Ennek tudatában kezünkkel megformázott semleges energiagömbjeinket egyesítjük.
Egymásba olvadó jin és jang. Melynek megdöbbentő most már a súlya.
Kitöltjük egymás hiányzó részét. És ennek következtében hő- és fényjelenség mellett Aranyeső hull. Az Aranyesőcseppek gyöngyszemekként hullnak és bukfenceznek a friss fűszálak között.
Ettől a pillanattól kezdve egy magasabb Energiaszintre kerültünk.
És minőségileg is más lesz ez az energia.
A Feltételnélküli Szeretet a neve ennek az Energiának.
Ha ez az energia egy kis sérülést is szenved, apró rés keletkezik az energiagömbön. És lassan arany-gyöngyszemenként szétgurul a Kapcsolat.
Ha egy-két aranygyöngy elgurul, azt könnyű megkeresni és visszavinni, de ha már sok elvész, akkor a gömb lassan ellaposodik, és már csak egy bizonyos szemszögből látszik egésznek. Visszaesik egy előző energia dimenzióba, a sivár síkvilágba. Nap- és Holdfogyatkozás váltogatja egymást életünkben. De a harmonikus ritmus elveszett. Kizökkentünk.
Innen csak egy Újjászületés hozhatja meg a magasabb dimenzióban való egyesülés reményét.
Az újjászületés előtt viszont végig kell járnunk a megpróbáltatások tizennégy stációját, melynek a végén megsemmisülünk. Feladjuk anyagi vágyainkat, és az ürességet éljük meg.
És amikor már teljes a sötétség, akkor egy pillanatnyi derengésből felragyoghat a Fény.
Ehhez mindegyikünknek oda kell illeszteni önmagát kijavítottan, most már hibátlanul a Közös Beavatódásba és megerősíthetjük elveszettnek vélt ESKÜNKET. (2003.)
Megidéződött tehát a 48 éve elmaradt templomi esküvő képe. Ami aztán a 32. házassági évfordulón teljesedett be, úgy hogy a saját fiaink voltak a tanúink Dobogókőn a jezsuiták rendházának kis kápolnájában, ami az én tudatomban az a bizonyos HétTölgyKatedrális azóta is..
……..
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
- Az elkülönültség megszűnése, az egység értelme
- Léttudat és érzékelés
„Nem szűkítheted le világodat, nem egyszerűsítheted lelkedet, egyre többet és többet fogadsz be a világból kínok közt táguló lelkedbe, míg végül magadba nem fogadod az egész világot, hogy egyszer talán célba érj és pihenhess. Ezt az utat járta Buddha és minden ember, ki tudatosan, ki ösztönösen, és addig jutott, amíg merészkedett. Minden születés elszakadás a Mindenségtől, elhatárolódás, elkülönülés Istentől, gyötrelmes megújhodás.
És akkor térsz vissza a Mindenségbe, akkor szűnik meg a gyötrelmes egyénné válás, akkor válik az ember Istenné, amikor annyira kitágítja a lelkét, hogy át tudja ölelni a Mindenséget.” (Hermann Hesse: A pusztai farkas)
…….
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
- Átjárók és belépési pontok
- A kútban rejlő kincs
- GYAKORLATOK:
- Randevú a lélekkel: az érzékelés gyakorlása
- A testérzetek tudatosítása
- Döntéshozatal az átjáró használatáról
Megtestesülés
Íme az ige testté lett (János evangéliuma) – A fotó: St. Martin in the Fields templom kapujában – London
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
… Most már vízszintesen fogtam a kezembe Gyermekemet.
- Háromhónapos magzat, fiúgyermek (ezt a múltkor nem is vettem észre).
- Látszik rajta a burok, a primitívcsík is látszik (gerinc kezdemény). (Amikor az első űrrepülések alkalmából felvittek kísérlet céljából tojásokat és elkezdték kikeltetni őket a súlytalanság állapotában, azt tapasztalták, hogy a tojásokban levő kiscsirkéknél nem alakult ki a primitív csík. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gerinc kialakulásához a földi gravitációra van szükség.)
- Látszik a kész embergyerek
- Látszik a köldökzsinór, mely a burokhoz kapcsolódik.
- A burok gyökérszerűen kapcsolódik a placentához
- A placenta olyan, mint egy viharfelhő. (Első gyerekem születésekor a János Kórházban a bába megmutatta nekem Marci fiam placentáját. Meglepő látvány volt. Két ujj vastagságú erekkel, májszerű állaggal. Átmenet a magzat és énközöttem.)
- Ott, ahol a legnehezebb a felhő, mintha villámok törnének elő belőle.
- Kozmosz – villámok – energia – fagyökere – köldökzsinór – burok – embergyerek majd visszafelé embergyerek – burok – köldökzsinór – fagyökere – energia – villámok – kozmosz.
- A burok, mint szkafander a kozmoszbeli utazáshoz.
- Gravitáció. Szabadesés. Lebegés. Zuhanás.
- Felhő fölül feltűnő fény, alul a fekete mélység.
ÍME, A MEGTESTESÜLÉS!
……..
AUGUSZTUS: VAN-SÁG, EGYSÉG
Ha én szín lennék, milyen szín lennék? – hangzott a kérdés egy művészeti foglalkozáson majd húsz évvel ezelőtt.
Milyen lenne a formám? Milyen lenne engem megtapintani? Milyen lenne az ízem? Milyen lenne az illatom? Milyen lenne a hangom? Hol nőnék legszívesebben? Mi lenne a nevem?
Akkor AZ ÉN LILA KETTŐSHARANGJA voltam és vagyok most is. A mostani állapothoz már haiku is társult…
lilaszínharang
zúgja ma Világunkba
Istennek rendjét
Az eredeti leírás így hangzik
Az átmenet színe a metamorfózisé. A bábállapot színe, miközben a lárvából lepke lesz. Itt lesz a káoszból rend és a rendből káosz.
Mert ugyan kezdetben kék voltam, de az utóbbi időben vörös is keveredett hozzá.
Tiszta kettősség, két eltérő és egymást kioltó jelenség.
Ha veszem ezt a két festéket és összekeverem, a palettán LILA lesz belőle.
(Ha jól belegondolok, valahogy mindig beleválasztottam ebbe a színbe. Van egy-két tárgy az életemben, ami csak „úgy” lett LILA.
A REZGÉS vagyok maga, a nagy üres terek kitöltője. Kitöltök minden rést és sarkot, hogy lekerekítsem azt. Majd, ha elérek 760-800 billió rezgést másodpercenként, megtestesülök, és 430-390 nm hosszúságú hullámokból álló BUBORÉK állagú HARANGGÁ válok, amit ha nem kellő hozzáértéssel érintenek meg, elpattan és eltűnik.
Ha a tér megfelelő, akkor hangom mindig az arra éhezőnek megfelelő, a csengettyűtől a harangzúgásig terjed a gyenge szellő 10 dB-jétől, a kazánkovácsolás 120 dB-jéig.
Efölött már fájok (itt már jön a fájdalom küszöb), dominánssá válik a vörös, és kis piros fájdalom-göböcskék formájában kiülök a harangnyelvre és várom, hogy akkorára nőjenek egy nagy gömbbé összeolvadva, hogy lecsöppenhessek a földre, és elmúljon ez a rémisztő érzés, mely egyben megtestesülésem tanúbizonysága is. (A fájdalom jelzi azt, hogy itt élünk a Földön.) Ebben néha segítségemre van a kék víz az esőből, vagy a folyókból, mely hamarabb átsegít e megpróbáltatáson. Csorgó vízként bemossa őket a földbe, amint a villámhárító a villámot leföldeli.
Ha sokáig gyűlnek a fájdalom-göböcskék a harangnyelv végén, a buborék fala megvastagszik, és víz gyűlik össze benne, és egészen a földig ér. (Vízhólyag) Addig él e vastag burok, míg az utolsó göböcske is lecsusszan e csúszdán. Majd a buborék fala kiszárad, kicserepesedik, és korpa formájában lehull a földre, termékennyé téve azt. (A por a környezetünkben javarészt saját elhalt bőrsejtjeinkből áll.)
A harang formájában benne van nőiségem és férfiségem is egyben. A rezgésem kiadja mindkét formát. Attól függően, hogy honnan nézem.
Ha túllépem a lilaság rezgésszámát, már észre sem veszel. Akkor számodra eltűnök, és csak akkor jövök elő, ha rám hangolódsz, és közelítesz az én hullámhosszom felé. Én ezt már messziről megérzem és eléd sietek. A hetedik hullámomra felültetve kihozlak az én partomra, mely a mi partunk is lehet, ha te is akarod.
Ha akarom, kehelyformámba keserédes sűrű ital kerülhet, mely nem hagyja kiszáradni e hártya falát, melynek illata hol orgonáé, hol ibolyáé, hol meg levenduláé.
Ha becsukod a szemed, akkor szemhéjadon belül sárgának fogsz látni.
Álló harang vagyok, mely minden rezgést észlel a légy szárnyától az üvöltő szirénáig. Álltamban az a feladatom, hogy a csendest felerősítsem, s a hangost lecsillapítsam, és ebből az erősítésből és gyengítésből a legszebbet hozzam ki, úgy, hogy magam LILASÁGOMBAN állva maradjak. (Legfőbb jótéteményem, hogy az epilepsziás rohamokat jelenlétemmel szelídítem.)
Az anyagi minőségek partján mindig ott vagyok. (Ott, ahol a víz a homokkal összeér, vagy a víz az éggel találkozik.)
Ez adja életterem. Ha e három halmazállapot nincs egyensúlyban, akkor torzulások jönnek létre rajtam, és én már nem vagyok se lila, se harang, se keserédes ízű, se édes virágillatú. Minden szétesik, és én szétpattanok.
Engem erősítő, szinten tartó hullámhosszon és közegben pedig sokáig tudom betölteni legfőbb feladatom.
(Egyébként a régi időkben, amikor még nem volt telefon, számítógép és internet, akkor a vihart a templomok harangjaival jelezték előre, és ezáltal, hogy megszólalt a harang, úgy vélték, hogy az ereje is kisebb lesz, mire odaér.
De a napfogyatkozások ideje alatt is végig harangoztak, hogy a következmények ne legyenek olyan nagyok. Szóval a harangnak közvetítő szerepe van a feszültségek oldásában.)
……
Kép: Bátorfi Andrea via Midjourney
Mióta kezembe vettem a nyomdából frissen éppen akkor kikerült könyvet, úgy nézek rá, mint egy spirituális fejlődéstörténet tematikus útinaplójára, amelynek – egy-két év kihagyással ugyan -, de szemlélője, sőt résztvevője is lehettem/lehetek. Így a következő elmélkedéseimben egy-egy témához hozzáteszem Bátorfi Andrea foglalkozásainak gyakorlatai által létrejött felismeréseimnek és azok lenyomatának néhány részletét.
Itt ér össze ez a történet az én Önemlékezés gyakorlataimmal
CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez – Elmélkedéseim a könyv fő fejezetei mentén tehát havi rendszerességgel hét hónapon át…
TUDAT, TUDATOSSÁG – JÚNIUS
ÉBREDÉSEM TÖRTÉNETE – JÚLIUS
VAN-SÁG, EGYSÉG – AUGUSZTUS
ENERGIA, IDŐ, SZABADSÁG – A TUDATOSSÁG SZINTJEI – SZEPTEMBER
VÉGES ÉS VÉGTELEN TÁNCA – OKTÓBER
TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG – NOVEMBER
VÁLASZOK A CSEND TERÉBŐL – DECEMBER
…..
Az alábbi linken további információ érhető el a Bátorfi Andrea: CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez c. könyvéről. ITT meg is vásárolható.
Korábbi cikkeink Bátorfi Andreával:
Önemlékezés gyakorlataim 13.1: Könyv’élkedés a Csend és tér mentén – Július
Önemlékezés gyakorlataim 13.0: Könyv’élkedés a Csend és tér mentén – Június
CSEND és TÉR 1.2 – A könyvbemutató után a beszélgetés folytatódik…
CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez 1.1 – Könyvbemutató
ART&FLOW – CSEND ÉS TÉR – beszélgetés Bátorfi Andreával 1.0
Jelzőtűz vándoroknak – Interjú Bátorfi Andreával
Korábbi Önemlékezés gyakorlataim
Antalffy Yvette
…….
„Az önemlékezésre tett ismételt erőfeszítések a tudatosság magasabb állapotaihoz és az emberiség univerzumban elfoglalt helyének teljesen új megértéséhez vezetnek. Ez a személyes belső küzdelem azért, hogy az ember tanúja legyen saját életének, az a folyamat, amelynek során létrehozza lelkét.” (Robert Earl Burton)
