A balkáni helyzet robbanásveszélyes volt, erősödött a szerb nacionalizmus. Szerbiában megalakult az Egyesülés vagy Halál nevű szervezet, amelynek célja valamennyi szerb egyesítése volt az államon belül. A mozgalom legnagyobb ellenfele a Monarchia volt, ahol jelentős szerb kisebbség élt. A szerb titkosszolgálat fiatalokat képzett ki merényletek elkövetésére.

A trónörökös egy hadgyakorlat megtekintésére érkezett, amit a szerbek ellenük irányuló provokációnak tartottak. Az időpont kiválasztása is rossz volt, hiszen június 28. a szerbek számára gyásznap. 1389-ben, ezen a napon döntő vereséget szenvedtek a törököktől a rigómezei (Koszovó) csatában, melynek eredményeként Szerbia hosszú évekre elvesztette függetlenségét.

A trónörököst a titkosszolgálat is figyelmeztette a helyzet veszélyeire. Volt információjuk arról, hogy szerb merénylők érkeztek Szarajevóba. A trónörökös ellen két merényletet követtek el. Először egy fiatal szerb, Cabrinovic bombát dobott az autókra, de csak a trónörökös segédtisztje sérült meg. Ám ez is végzetesnek bizonyult. Úgy gondolták, hogy a tervezett merénylet meghiúsult, és ezután már lazán kezelték a biztonsági előírásokat.

A trónörökös programja megváltozott: elhatározta, hogy meglátogatja a kórházban fekvő sebesült szárnysegédet. Az útvonal megváltozásáról azonban a gépkocsi vezetőjét elfelejtették értesíteni. A katonai kormányzó az utolsó pillanatban utasította az irányváltoztatásra, ami gyors fékezésre, gyakorlatilag megállásra kényszerítette a gépkocsioszlopot. A trónörökös könnyű célpont lett a néhány méterre várakozó Gavrilo Princip számára. A lövések halálosan megsebesítették Ferenc Ferdinándot és a feleségét. A merénylőt a helyszínen elfogták.

Azóta is folyik a vita arról, hogy a merénylet nélkül kitört volna-e az első világháború. Az ortodox történetírók szerint ez csak idő kérdése volt. Mások szerint viszont a történelemben nagy szerepet játszik a véletlen. Én velük értek egyet. Gavrilo Princip merénylete nélkül ez a háború nem tört volna ki. A fegyverkezési verseny olyan stádiumban volt, hogy a nagyhatalmak nem kockáztattak volna meg egy világégést egy-két éven belül.

Mi lett a sorsa a merénylőnek? Egy ismeretlen szerb diák világtörténelmi szereplővé vált. Még nem volt húsz éves, így a Monarchia törvényei szerint nem lehetett halálra ítélni. De nem érte meg a háború végét, 1918-ban meghalt a börtönben tuberkulózisban és csontritkulásban. A szerbek nemzeti hősként tartják számon. Hogy miért, azt talán ők sem tudják megmagyarázni.

A világháború után létrejött ugyan a szerb nacionalisták álma, a délszláv állam (Jugoszlávia), de ez nem bizonyult életképesnek. Mostanra már szétesett, és helyén sok új államalakulat jött létre (Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Montenegro, Macedónia és Koszovó).


Weninger Endre

2013. július 2.

Hozzászólások