1812. szeptember 7. Az orosz és a francia csapatok farkasszemet néznek egymással a borogyinói csatatéren. Napóleon megsemmisítő vereséget akar mérni Oroszországra, győzelme azonban már bukását készíti elő.

I. Sándor cár (1801–1825) a hatalma csúcsán álló Napóleonnal fordult szembe 1810-ben azzal a lépésével, hogy Oroszországot kiléptette az Angliát elszigetelő kontinentális zárlatból. A francia császár ki akarta köszörülni a tekintélyén esett csorbát, ezért két évnyi felkészítés után a kor legnépesebb hadserege, az óvatos becslések szerint is 600 000 főt számláló, a francia mellett német, lengyel, spanyol és olasz katonákat is magába foglaló Grande Armée lépte át az cári Oroszország határát. A védekezésre kényszerülő orosz csapatok azonban nem vállalták a nyílt csatát a korábban diadalt diadalra halmozó francia csapatokkal. Az első összecsapásra csak Szmolenszk közelében került sor, amelyet a támadók nyertek meg.


Az oroszországi hadjárat legjelentősebb csatáját 1812. szeptember 7-én vívták Borogyino falu mellett, ahol a helyőrségi csapatok hátrahagyása és a dezertálások miatt 135 000 főre olvadt francia csapatok kerültek szembe Kutuzov orosz tábornok 150 000 katonájával. Az egész napos, igen véres csata a franciák kétes értékű győzelmével végződött. A 45 000 orosz mellett mintegy 35 000 francia katona is holtan maradt a csatatéren.

Az ütközetet követően Napóleon bevonult Moszkvába, de ott hiába várta Sándor cár békeajánlatát. A franciák kénytelenek voltak október végén megkezdeni a visszavonulást. A folyamatos partizántámadások, járványok és vereségek miatt végül 1812 decemberében alig pár tízezer ember hagyta el élve Oroszországot. Ezt követően Napóleon napjai meg voltak számlálva. Két évvel később ellenfelei már Párizsban ünnepelték diadalukat. 1815-ben Waterloo-nál a francia császár végleg vereséget szenvedett.

 

Schramek László

Hozzászólások