Mi jut eszünkbe, ha az 1913-as évre gondolunk? Vagy – bár nem éltük át – a Nagy Háború éveinek traumája mindent felülírt a tudatunkban? A világháború kezdete előtti utolsó esztendő vajon felkészülés volt mindarra, ami ezután következett, vagy összegzése a boldog békeidők végső időszakának? Florian Illies 1913 – Az évszázad nyara című nagy sikerű könyve látványos és mozgalmas kultúrtörténeti utazás az 1910-es évek utolsó békés, ám már feszültségektől terhes évének történéseibe.

1913_borito

Évszázados békére készültek ebben az évben, miközben a Balkánon háború dúlt, a feszültségek egyre inkább a felszínre törtek. Hitler és Sztálin is Bécsben tartózkodott ekkoriban, egyikük tájképek festéséből próbált megélni, a másik pedig két letartóztatás között politikai propagandát folytatott.  Akár találkozhattak is a schönbrunni kastély parkjában, ahonnan Ferenc József császár délutánonként kikocsizott. A modernizmusnak több irányzata is virágzott. De vajon mitől műalkotás egy sámlira helyezett biciklikerék? Milyen költő válik egy kórboncnokból? Hová tűnt és miért nem találták meg két éven át a Louvre-ból ellopott Mona Lisát? Hogy került egy macska Freud szalonjába? Miért volt sikertelen Franz Kafka leánykérése?

 

Franz Kafka Prágából írta leveleit szerelmének, levélben kérte meg a kezét is

Franz Kafka Prágából írta leveleit szerelmének, levélben kérte meg a kezét is

 

Coco Chanel, Marcel Proust, Thomas Mann, Egon Schiele, Gertrude Stein, Paul Klee, Hermann Hesse és Rainer Maria Rilke csak néhány azok közül a személyiségek közül, akiknek életébe futó pillantást vethetünk, banális és sorsfordító eseményeknek egyaránt tanúi lehetünk az időutazás során.

A szerző hónapok szerinti tagolásban visz minket végig 1913 legfontosabb mozzanatain, miközben alaposabban megismerhetjük a kor emblematikus vagy akkor még kevéssé ismert, mostanra azonban már világhírre szert tevő művészeinek, íróinak, közszereplőinek életét. Akár egy folytatásos regényben, egyszer elköszönünk tőlük, hogy a következő hónapban újra visszatérjenek, az olvasót arra sarkallva, hogy felvegye az elejtett fonalat.

 

Coco Chanel

Coco Chanel

 

A naplószerű bejegyzések nem egy szemtanú személyes élményei. Az író szubjektív szempontok alapján válogat az év fontos vagy kevésbé jelentős történéseiből, utólagosan megrostálva, átgondolva az eseményeket.
Pillanatképek ezek a ma már a tankönyvekből és az irodalomtörténet lapjairól ismert írók és képzőművészek általában ellentmondásos, nemegyszer tragikusan alakuló életéből. Emberek állnak előttünk, akik nemegyszer kicsinyesek, a drámai nehézségek mellett pedig gyakran ők is a mindennapi élet hétköznapi problémáival küszködnek. Sorstragédiák és önsorsrontó döntések, olykor kiábrándító jellemvonások, tettek és érzések állnak előttünk.

A könyv számos illúziót is lerombol, mégsem bulvár, vagy öncélúan botrányszagú. Finoman, ízléssel, a szenzáció hajhászása nélkül letisztult stílusban, olvasmányosan hozza közelebb a tízes évek elejének elbizakodottan dekadens világát, a társadalom öntudatlan haláltáncát, a modernség megszületését – didaktikus felhang és értékítélet nélkül.

Weninger Nóra

Hozzászólások