Mindennapi étkezésünkben szüntelen jelen vannak a különböző fűszerek. Miért is? Ízfokozók, élvezetesebbé teszik, amit fogyasztunk. Az anyanyelvünkben is vannak ilyen ”nyelvi fűszerek”: a szólások és közmondások.

kozmondasok

A közmondás rövid és velős, könnyen érthető mondás, mely közönségesen a mindennapi élet valamely tapasztalati vagy gyakorlati szabályát, erkölcsi elveket vagy bölcs szabályokat tartalmaz, mely az irodalomban is megtartja népies formáját. Más szóval: a közmondások olyan szólásmódok, melyek a józan ész alapigazságait, az apák tapasztalatait a népnél örökölt formában, velős szavakban adják át az utókor fiainak, s így szájról-szájra élnek, és közkeletűnek mondhatók. Valamely általános tapasztalaton alapuló igazságnak rövid alakban való kifejezése, és mintegy leszűrődése az ősrégi ismereteknek, melyek évszázadokon keresztül a gyakorlati életben megdönthetetlen igazságnak bizonyultak.

Minden vidéknek, minden tájéknak s csaknem minden falunak voltak és vannak olyan okos emberei, akiknek mondásuk – megtetszvén a népnek – közmondásokká váltak és válnak.

A nagyapa élőszóval átadja azokat unokájának, s ezekhez tartja magát a közember, sőt néha a műveltebb emberek is élnek velük, mivel a közmondások képezik a nép erkölcsi rendszerét, és száz könyvnél is jobban képviselik az emberi észt.

Népről népre, nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra szállnak szellemi örökségképpen. A múlt átadta azokat a jelennek, s a jelen – bővítve, esetleg új ruhába öltöztetve – átadja azokat a jövőnek.

A közmondások fennmaradását az segítette elő, hogy viszonylag függetlenek a kontextustól, azaz igen sokféle helyzetben kerülhetnek elő, sokféle alkalom hívhatja őket életre.

Mára inkább stiláris színező szerepüknek, mintsem gondolati tartalmuknak van jelentősége, mivel a tudományoknak kialakult saját nyelve, amely a hétköznapi életet leíró szókincset, így a közmondások nyelvét is kiszorította. Példák:

• Amit adsz, ne borsold meg! = Ne hánytorgasd fel, ha ajándékot adsz!
• Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el! = Nem kell szerénykedni, ha kínálnak. – Ha bántani akarnak, menj el!
• Kétszer ad, ki gyorsan ad. = A gyorsan nyújtott/kapott segítség a legértékesebb.
• Sziklából nehéz vizet facsarni! = Lehetetlenre vállalkozik.

Bár nagyon gyakran együtt emlegetjük a két fogalmat (“szólások, közmondások”), nem ugyanazt jelentik. Míg a közmondás egy bölcsességet, gondolatot fogalmaz meg huncut módon, addig a szólások nem hordoznak tanító tartalmat magukban. Egyszerűen valakiről vagy valamiről állítanak valamit, általában nem szó szerint megfogalmazva. A szólások állandósult szókapcsolatok, a szólás állandósult jelentéssel bír, tehát a jelentés mindig ugyanaz, melyeket az adott helyzetre mindig együtt használunk.

• Pl.: Bottal ütheti a nyomát = keresheti, úgy sem találja 
• Fején találta a szöget = megvan a megoldás
• Kosarat ad neki = elutasítja
• Kutyába’ se’ veszi = nem nézi semmibe

kozmondasok

Már a Bibliában is van néhány szólás, amit rendszeren használunk, kisajátítottunk a köznyelv számára. Pl.:

• Elmegy Pontiustól Pilátusig = minden lehetőséget megragad
• Utánam az özönvíz = nem érdekel, mi történik ezután
• Várja a szájába a mennyei mannát = nem tesz semmit, mástól várja a megoldást

Igazsághordozó, összetapadó szófordulat, amit egy-egy élethelyzetben – mivel helyzettartalma ismeretlenné kopott – hangulatfestésként, hasonlításként, esetenként éllel, ill. új jelentéstartalom feltételezéssel alkalmaznak.

Minden tájegységnek vannak saját szólásai, közmondásai. Sok kutató összegyűjtötte már ezeket, 700 szólást és közmondást említ a szakirodalom. Ezeket a nyelvi fűszereket megtaláljuk esetenként a népmesékben, a népmondákban is. Mindig alátámasztják a megértést, zamatot adnak a szövegnek.

Használjuk bátran, de helyesen! Pontosítja, színesíti a mondandónkat.

Kidobja a pénzt az ablakon…

Szellemes rajzos magyarázatok gyűjteménye gyerekeknek. Érdemes rákattintani, megmosolyogtat bennünket! 

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Kapcsolódó cikkünk:

Érdekességek a magyar nyelv szókészletéből