A napokban Kecskeméten a Táncsics Kollégiumban találkozhattak az érdeklődők Csombor Teréz színművésznővel és fiával, Orth Péter színművésszel, akik a Dél-alföldi Régióért Egyesület által támogatott kulturális programon az életükről, a pályafutásukról vallottak a jelenlévőknek. A Montázsmagazinban Csombor Terikét már bemutattuk, róla ITT olvashatnak. Orth Péterrel pedig most beszélgetünk.

 

orth13

 

Kedves Péter! Kérlek, mesélj először a kisgyermekkorodról! Hol töltötted, milyen élmények élnek az emlékezetedben róla?

Nagyon mozgalmas és színes volt. Sokat költöztünk és sokat váltottam iskolát, de talán pont emiatt voltam képes egy zárkózott, magának való gyerekből, akit emiatt kiközösítettek, egy, a társas létformát kereső, talpraesettebb emberré válnom, hisz meg kellett küzdenem a beilleszkedéssel újra, meg újra, és nyitnom kellett, ha nem akartam újra elszenvedni a korábbi sérelmeket. Úgy emlékszem, a legjobbkor költöztünk a különféle városokból vidékre, mert mikor már megnőtt a mozgásigényem, képes voltam az utcát és a focipályát felváltva róni a különböző folyókkal, ahová legtöbbször motorral, vagy kerékpárral jutottunk el, és ahol fákról és hidakról ugráltunk az akkor még átlátszó vízbe. Nagyon kalandos volt.

 

orth1

 

Amikor kilencéves korodban eljátszottad Nyilas Misi szerepét Kecskeméten, az meghatározta, hogy színész leszel?

Nem mondhatnám, hiszen ez után nem sokkal be is fejeződött a gyerekszínészi pályafutásom annak ellenére, hogy lett volna lehetőségem. Nem akartam csinálni tovább, mert – bár a Nyilas Misi érdekes kirándulás volt – életvitelszerűen megterhelőnek tűnt mindig készenlétben állni a szereplésre. Mivel színházban nőttem föl, a világa ismerős volt, és kézenfekvő is, hogy benne legyek, de nem akartam és nem is tudtam még dönteni mellette. Túl közel volt ahhoz, hogy vágyjak rá. Meg akartam ismerni a világot és más utakat is.

 

orth12

 

Amennyire emlékszem, azért csináltam, mert minden alkalmat megragadtam, hogy lóghassak a suliból, és a felnőttek közt szívesebben voltam. Továbbá mindenki olyan lelkes volt, és dicsérgetett, Anyum büszke volt rám, és ezek az energiák jólestek. Talán az is jólesett, hogy a nézők sajnálnak és igazat adnak nekem, mert egyébként meg kell említeni, nagyon sok hasonlóság volt a szerep karaktere és a saját karakterem között. Jó volt a fájdalmaimat kiadni magamból és érezni, hogy figyelnek rám, szimpatizálnak velem és megértenek. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy ez az érzés honnét jön és mitől van.

 

orth11

 

Később, mikor már „kiéltem magam”, és jött az érettségi a gimnáziumban, kezdtem kacérkodni a gondolattal: lehet, hogy mégis a színészet felé kéne mennem. Ez – a teljes tanácstalanság közepette, hogy mi szeretnék lenni – mintegy hirtelen ugrott be, mint lehetőség. Érzetek jöttek és szagok, hogy ott milyen színes volt és fényes. Szó szerint. Meg hogy körülbelül utoljára akkor dicsértek meg valamiben úgy Isten igazából, és ha már a pszichológia és a korlátaink tágítása érdekelt, ez pont jó irány lesz. Amúgy én nem nagyon tudtam gyerekként, hogy mit csinálok jól, csak csináltam. Milyen érdekes, hogy azon dolgozom manapság, hogy visszataláljak valahova oda, amikor még az ember egoja nem ült rá minden egyes mozdulatára, és hagy minket spontánul a mostban létezni, játszani.

 

orth10

 

A Színművészeti Egyetem elvégzése után merre vitt az utad?

A Vígszínházban töltöttem a gyakorlati évemet, és az egyetem után két évig voltam a budapesti Nemzeti Színház tagja. Majd Kecskemétre szerződtem.

Melyek azok a szerepek, amelyek fémjelzik az eddigi színészi pályádat? Melyik a legkedvesebb?

Még az egyetemen játszott Wyspianski műből, „A novemberi éj” -ből a Nagyherceg szerepe, A nyomorultakból Marius szerepe, az Ancónai szerelmesekből Lucréció szerepe, Brecht: Angliai 2. Edward életéből Gaveston szerepe. Mundruczó Kornél rendezte Frankeinstein terben a Fiú szerepe. A legkedvesebbek pedig: az „Egy hosszú nap elutazik az éjszakába” című O’neill műben Jamie szerepe, és Molnár Ferenc Liliomjában Liliom szerepe.

 

orth2

 

Ki a kedvenc színészed? Van példaképed a hírességek között?

Trill Zsolt, László Zsolt, Orosz Ákos, Bogdán Zsolt, Börcsök Enikő, Krisztik Csaba és mellettük Édesanyám az, aki leginkább a példaképem.

Tudom, hogy a színészek nagyon elfoglaltak. Hogyan telik egy napod? Jut időd olvasni, sportolni, moziba menni?

Mikor beindul az évad, bizony van, hogy csak hetente egy vagy még annyi napom sem marad szabadon. Ha marad is, azt is szövegtanulással és/vagy elemzéssel kell töltenem. De a sportra mindig teremtek időt, ha mást nem, egy kis torna formájában nap mint nap. Az olvasással és mozival/filmnézéssel is így vagyok, megtalálom a lehetőséget rájuk.

 

orth7

 

A színészkollégákkal megnézitek egymás darabjait? Beszélgettek róla? Talán jóindulatú kritika is elhangzik a bemutató után?

Ez egy nagyon fontos része a szakmánknak, azt gondolom. Ha készülünk egy darabra, van, hogy a szabadidőnk is arra megy el, hogy ötletelünk, vitatkozunk és elemzünk. Ez nagyon sokat tud előre mozdítani, és ezt a próba sem pótolja. Egy külső szem, aki ismer, sokat tud segíteni. Nézzük egymást és vannak, akikkel őszintén, felesleges illedelmes körök nélkül, hasonló ízlésünknél fogva tudunk segíteni több szem többet lát alapon.

 

orth8

 

Milyen szerepekre vágysz? Milyen egyéb terveid, vágyaid, ambícióid vannak?

Felnőtt férfi szerepekre vágyom, amelyeken keresztül nagy kérdéseket tesz fel a szerző, és akik különlegesek és összetettek, akár különcök, mint amilyenek mi is vagyunk, emberek, a közel sem egyértelmű és egyszerű életünkkel. Továbbá szeretnék sok mindennel kísérletezni. Más alkotó folyamatokban is kipróbálni magamat, más formában is megpróbálni beszélni valamiről. Minél több gondolkodó emberrel találkozni és egy emberként keresni valamit. Egy új formát, nyelvet, mondandót, vagy csak önmagunkat, és átadni másoknak. Alapvetően a színházcsinálás érdekel, tehát azon belül gondolkodom. Azt hiszem, a közlési képességeimet és lehetőségeimet próbálom majd tágítani és szélesíteni.

 

 

A Montázsmagazin szerkesztősége nevében sok sikert kívánok további színészi pályádhoz! Ismerjen és szeressen meg a közönség, leld örömödet a hivatásodban!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások