A süllyedő város

A város múltja dicső, jelene és még inkább a jövője egyre kérdésesebb. Az 1950-es évek elején még 200 000 körül volt lakosainak száma, mára azonban 60 000 alá csökkent. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy ma könnyebb egy karneváli maszkot venni Velencében, mint egy liter tejet. Az óváros egyre inkább szabadtéri múzeummá válik, ha sikerül megmenteni az elsüllyedéstől.

A problémák az I. világháború utáni iparosítással kezdődtek. A szárazföldi Mestrébe telepített gyárak hatalmas mennyiségű szennyező anyagot eresztettek a lagúnák közé, amely tönkretette a partvidék növényvilágát. Ez oda vezethet, hogy semmi nem tudja megtartani a talajt a tengermosta partokon.
A fejlesztésekkel együtt járt egy 900 méter széles és 18 méter mély hajózási útvonal kijelölése, hogy a szállítási körülményeket jobbá tegyék. A hatalmas hajóforgalom, a megélénkülő tengeráramlás és a növényzet pusztulása következtében évente hatalmas mennyiségű hordalékanyag hagyja el a lagúnák világát.

A tudósok szerint a fentebbiek miatt az elkövetkező 50 évben Velence 15 cm-t fog süllyedni. A folyamatot gyorsítja, hogy a környező területeken nagy mennyiségű édesvizet pumpálnak ki a földből ivóvíznek és az ipar számára, valamint jelentős mennyiségű földgázt is kitermelnek. Tegyük ehhez hozzá, hogy a város már az elmúlt 100 évben is hozzávetőleg 23–30 cm-t süllyedt.

A globális felmelegedés a világtenger szintjének emelkedéséhez fog vezetni, ami tovább súlyosbítja Velence problémáit. Az olasz kormány ezért elhatározta, hogy egy zsiliprendszerrel szabályozza a város védelmét, amelynek kiépítése 5–7 milliárd euróba kerül. A vélemények azonban megoszlanak arról, hogy ez használ-e. Kérdéses továbbá, hogy az egyre magasabb vízállás miatt a városból a szennyvíz miként távozik, mert azt eddig az áramlatok a nyílt tengerre mosták.

A jövő tehát egyre kiszámíthatatlanabb.

Schramek László

Hozzászólások