1941-ben Pécsett megbízták a Városi Könyvtár megalakításával, megszervezésével. Később Budapestre költözött, ahol a Széchenyi Könyvtárban dolgozott, majd a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának alkalmazásában állt. Első verseit még diákfejjel írta és kapcsolatba került Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, de sok más neves személyiséggel is barátságot kötött. A Nyugat című folyóirat folyamatosan közölte verseit egészen 1941-ig, a lap megszűnéséig. Más folyóiratokban is jelentek meg versei, mint a Sorsunk, Magyar Csillag, Válasz, Öttorony. Életében több mint negyven kötete jelent meg, halála után pedig életműkiadások és válogatott verseinek kiadványai örvendeztették meg az olvasókat.

Sokszor járt külföldön, eljutott Olaszországba, hosszú távol-keleti utazást tett, Kínában, Görögországban, Angliában és az Egyesült Államokban is járt. Angliában a feleségével többször is felolvasó estet is tartott. Műveit idegen nyelvekre is lefordították, többek között angol és német nyelven is hozzájuthatnak verseihez az olvasók.

1936-ban Baumgarten-díjban részesült, 1970-ben megkapta a Kossuth-díjat, valamint az osztrák állam elismerését. 1989. január 22-én halt meg Budapesten, emléke azonban a verseiben örökké velünk marad. Nagyon sok kisiskolás nő fel az ő vidáman ritmusos, játékos versein. Most álljon itt egy kis ízelítő a műveiből mementóként. Tisztelettel gondolunk Weöres Sándorra, aki ma lenne 100 éves, ha még köztünk volna.

ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.

Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:

bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?

Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat

s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.

Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:

vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,

szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,

mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:

táplálnak, melengetnek valahány világévet

s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,

a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,

társukként megölelnek és megint messze szállnak.

A GALAGONYA

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

magába.

Hogyha a Hold rá

fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

CSIRIBIRI

Csiribiri csiribiri

zabszalma —

négy csillag közt

alszom ma.

Csiribiri csiribiri

bojtorján —

lélek lép a

lajtorján.

Csiribiri csiribiri

szellő-lány

szikrát lobbant,

lángot hány.

Csiribiri csiribiri

fült katlan —

szárnyatlan szállj,

sült kappan!

Csiribiri csiribiri

lágy paplan —

ágyad forró,

lázad van.

Csiribiri csiribiri

zabszalma —

még mellettem

alszol ma.

Weninger Endréné

2013. június 22.

Hozzászólások