100 cikk + 1 interjú – Farkas Ferencné Pásztor Ilona újságírónk 100. cikkét jelentettük meg a Montázsmagazinban. Köszönet érte! ITT olvasható a novemberi néphagyományokról szóló írás. Ica 2017 óta küld cikkeket a Montázsmagazin számára, és több kecskeméti rendezvényünkön is részt vett. Ebben az interjúban őt mutatjuk be az olvasóknak.

100 cikk

Kedves Ica! A köszöneté az első szó. Hálásak vagyunk neked tartalmas, precíz, hangulatos cikkeidért. 100 cikk! Nagyon értékes munkát végzel a Montázsmagazin számára. Milyen témákat dolgoztál fel írásaidban?

Én köszönöm a lehetőséget, hiszen minden cikkel magam is gyarapodok ismeretekben, vagy a passzív tudásomat aktivizálom.
Természetesen minden cikkíró egy kicsit önmagát adja a munkáiban. Én is. Szeretném közvetíteni a magyar kultúrát, bővíteni az olvasók ismereteit a programokra invitáló olvasnivalókkal, az évfordulókhoz kapcsolódó írásokkal.

A néprajz is a kedvencem, így gyakran találkozhatnak ilyen részletekkel, hivatkozásokkal, akik olvassák a Montázst. A gasztronómia is érdekel, s ilyen témák kidolgozásában is örömömet lelem. A tematikus cikkek (pl.: Legendás helyek Budapesten v. a most éppen folyó hónapsoroló) is, remélem, sok olvasót vonzzanak a képernyőhöz.

Cikkeidben magasra teszed a mércét, hatalmas tudásanyagot közvetítesz általuk. Jó olvasni őket. Ennek magyarázata abban (is) rejlik, hogy magyar szakos tanár voltál nyugdíjazásodig. Hol tanítottál?

Pályakezdő éveimben a munkahelyet még nem én választottam, – minket még „elhelyeztek”. Pár év kitérő után a nyugdíjazásomig, 32 évig Alsózsolcán, /Borsodban/ szolgáltam. Mindig érdekelt a nyelvművelés, az anyanyelvtanítás módszertana, a játékpedagógia. Mindemellett a szabadidőmben sokat olvasok, lehetőleg klasszikus irodalmat, de a modern magyar irodalom is helyet kap az olvasólámpámnál.

Meggyőződésem, hogy a szókincs, a memória folyamatos karbantartása megvalósul az olvasás által. Jelenleg Frei Tamás, „a száguldó riporter” egyik könyve vár Egy riporter dossziéja címmel, vele utazom körbe a földgolyót esténként…

Alsózsolca, Református templom – Antalfi-Farkas Erzsébet fotója (budapesti kiállításon is látható volt)

Szeretném, ha visszaemlékeznél a gyermekkorodra. Mit emelnél ki belőle? Milyen hatások értek? Hogyan fogalmazódott meg benned az, hogy tanár leszel? Szüleid buzdítása is benne volt a választásodban?

Miskolc közelében van a szülőfalum, Alsózsolca, ahol családunk több generáción keresztül élt. (Ma már kisváros.) Mi összetartó család voltunk, szilárd, jó követelményekkel, kicsit puritán református befolyással. Az iskolai életemet több példaképpé vált tanár kísérte. Talán akkor fogalmazódott meg bennem a pályaválasztás ilyen irányultsága. Édesapám korán meghalt. Csonka, de erősen szerető családban nevelkedtem, ami segített a nehéz helyzetekkel való megküzdésben.

Édesanyám, húgom és én olyan „hármas fonatot” képeztünk, hogy a szálak egymást támogatták. Ez a családi összetartás megmaradt az ő halála után is. Így történt meg, hogy 5 évvel ezelőtt – elhagyva a szeretett családi fészket – Budapestre költöztünk. Vonzott, hogy közelebb legyünk a lányom családjához, lássuk felnőni 2 kislány-unokánkat, s a testvérem is elérhető távolságban legyen.

Mesélj kezdő tanár korodról, kérlek! Mit élveztél a tanításban? Hogyan győzted le a nehézségeket, ha voltak, és mit adott neked a tanári pálya?

Lelkes, szinte minden feladatot elvállaló nevelő voltam. A tanítványokkal bensőséges kapcsolatot alakítottam ki, érdekelt a sorsuk, többekről ma is van információm. Életformám az iskolai élet lüktetéséhez igazodott. Szakkört vezettem, színdarabot tanítottam, vetélkedőket szerveztem, nyáron sok évig táboroztam. Nem voltak kudarcaim. A legnehezebb területen, a halmozottan hátrányos tanulók körében is feltaláltam magam, mert az empátia működött.

Mivel „diplomahalmozó” vagyok, a korábbi magyar-orosz-pedagógia szak mellé elvégeztem a drámapedagógia és a közoktatási szakértő szakot. 46 évesen diplomáztam. Mindkét területen akadt feladatom a napi iskolai kötelességeken túl. Az oktatási intézmények pedagógiai programjának értékelése számos iskola működésére engedett rálátást szakértőként.

A drámajáték, a játékpedagógia pedig még a kezdetekben új módszernek számított vidéken. Így az Apáczai Kiadó felkérésére bemutató tanítások sorozata fűződik a nevemhez, ahol ezt e módszert népszerűsítettem. Nem csak a saját régiónkban, hanem jártam pl.: a Pest megyei Ürömben és Kiskunfélegyházán is. „Magánarchívumomban” rengeteg műsor, forgatókönyv, vers, óravázlat várja, hogy „leporoljam.” Előfordul, hogy régi kollégák, egykori tanítványok hozzám fordulnak, s örömmel „kisegítem” őket.

100 cikk

A férjed is pedagógus, ugyanazon a pályán tevékenykedtetek. Kérlek, mutasd be őt is! Miben segítettétek egymást a mindennapi munkában?

A pedagóguspálya, az ilyen irányú munka mindkettőnk szívügye volt, – ma is érdekel minket. Így kezdetektől hamar közös témát találtunk. Több mint 49 éve házasodtunk össze. Egy lányunk született, ő házas, 2 bájos, okos kislány édesanyja. A férjem, Farkas Ferenc tanító+történelem szakos tanár. Sok évig dolgozott az oktatásvezetésben: először tanulmányi felügyelőként, később intézményvezetőként.

A helytörténet az ő szívügye, ilyen témában kutat, s számos cikk őrzi az eredményeket országos /Honismeret/ és regionális /Szülőföldünk/ lapokban. Ha jól számolom, 8 könyv szerzője. Ezek nagyrészt település-történetek. A helytörténettel engem is „megfertőzött”, így anyaggyűjtésben tudok és szeretek neki segíteni.

Kutatók, alkotók vagytok mindketten. Milyen könyveknek, kiadványoknak vagy Te a szerzője? Milyen témában és hol jelentek meg a nevedhez köthető munkák?

Rendszeresen publikáltam anyanyelv-módszertani cikkeket a Tanítás-Tanulás folyóiratban. Társszerzője vagyok a „Bibliából jöttem…” játékos könyvnek (Parakletos Kiadó), majd ugyanitt önálló játékgyűjtemény látott napvilágot 3 éve: „Csakis a játék kedvéért” címmel. Az a megtiszteltetés ért az elmúlt évben, hogy a Református Pedagógiai Intézet 30 játékomat beválasztotta a játéktárába.

A hitoktatók honlapján (Kate-Téka) is megtalálható több óravázlatom, ami bibliai témájú. A Harmat Kiadó Cikcakk nevű gyermekújságának külső munkatársa voltam egészen a lap megszűnéséig, – aminek gazdasági okai voltak. Az utóbbi 3 évben a sátoraljaújhelyi Kazinczy Nyelvmúzeum évkönyvében folytatásokban „Borsodi tájszók” címmel dolgozatom kapott helyet.

3 éve vagyok a Montázsmagazin újságírója, tagja egy jó csapatnak. Szeretem ennek az online újságnak a szellemiségét, sokszínűségét, értékteremtő törekvéseivel azonosulni tudok.

100 cikk

A 2018-as antológia bemutatón Kecskeméten

A munkás évtizedek alatt bizonyára elismerésekben, kitüntetésekben is részesültetek…

Az emberek megbecsülése, a felénk sugárzó szeretet és érdeklődés a legnagyobb jutalom. Hála Istennek, ez folyamatos a mai napig. Mindkettőnknek van Kiváló munkáért kitüntetése a pedagógus munkáért, s a szülőföld, Alsózsolca, is megtisztelt minket egy-egy „Alsózsolca Közszolgálatáért” emlékgyűrűvel. Az „Óhaza” tiszteletadásának, ragaszkodásának fontos jele, hogy minden nagyobb társadalmi eseményre meghívnak, s ha nincs Covid-időszak, el is megyünk.

Lélekben, álmunkban sokszor járunk „otthon”, de nagyon jó „itthon” is. Ha a teljes család összeül, mindannyian együtt vagyunk, közösen játszunk, eszünk, beszélgetünk, emlékeket idézünk, örökzöld sztorikat elevenítünk föl. Egyéni színezetű családi rituálék ezek, melyek a mi családunk összetartozását, sajátos identitását erősítik.

Hogyan telnek a nyugdíjas évek, a mindennapok? Mi tölti ki szabadidőtöket?

Most két részre oszlik ez a válasz: Vírus előtti és jelenlegi, vírusos, karanténos időszakra. Mikor 5 éve a fővárosba költöztünk, rengeteg kulturális programon vettünk részt. Kiállítások, író-olvasó találkozók, kirándulások, színházi előadások tarkították napjainkat.

Mindamellett legfontosabb és legélvezetesebb feladat az unokákkal való elfoglaltság volt/ és maradt. Élveztük a színes fővárosi kínálatot, ha csak tehettük, éltünk az alkalommal. A Márai Sándor Könyvtárból kölcsönözzük az olvasnivalót, bár a lakásban jelentős számú saját kötet áll a polcokon.

Pihenés a hétvégi telken

Van egy hétvégi telkünk, ott könnyű fizikai munkával a vidéki életérzés is pótolható volt. A „fővárosba szakadt” ismerősöknek, rokonoknak, volt tanítványoknak se’ szeri, se’ száma. Velük is találkozgattunk, míg ezt semmi nem korlátozta. A tágabb családdal a Balaton mellett is múlattuk az időt nyaranta. Most ezek emléknek számítanak már.

A jelenlegi időszakban minden visszafogottabb, a kulturális programok sétákra korlátozódtak. Szabályokat betartva, óvatosabban élünk. Az olvasás, – most inkább a saját könyvekkel előtérben, – és a gasztronómia több időt lefoglal, de az unokákkal való játékok nem hagyják feledésbe menni, hogy a nagyi drámatanár…

Kedves Ica! Köszönjük mind a 100 cikk megírását, és várjuk a következő százat is! Hálásak vagyunk írásaidért! Jó egészséget, derűt és szeretetteljes családi együttléteket kívánok nektek!

 

Weninger Erzsébet

 

Hozzászólások