Először 2019 novemberében találkoztam személyesen a csodatündérrel. Hajdan Vali egyéniség, aki örömet, jókedvet varázsol maga köré szívet melengető mosolyával, különleges, egyedi stílusával, humorával. Minden rezdülése életigenlés. A színészi hivatást az életben gyakorolja. Az lehet, ami mindig is szeretett volna lenni: szabad, boldog ember.

hajdan vali eloadomuvesz

A Montázsmagazin oldalán pár évvel ezelőtt olvashattunk a művész Budakeszin eltöltött felhőtlen gyermekkoráról, arról a vidám családi légkörről, amely mindig körülvette. Megismerhettük művészi pályafutásának előzményeit, azokat a kezdeti lépéseket, melyekkel az alkotás és egyben az örömszerzés útjára lépett.

Kedves Valika! Már az érettségi után nem sokkal a színház világába cseppentél. Bár felvételt nem nyertél a Színművészeti Főiskolára, vonzott a színház világa. Hamarosan kellékesként dolgoztál a József Attila Színházban. A teátrum világa, az emberek szolgálata irányította lépteid a művészet felé. Odafentről szinte kijelölték számodra az utat: nem lehetsz más, mint örömszerző művész.

Pörgessük vissza kicsit az idő kerekét! Pályafutásod egy önálló esttel indult a Budapesti Kamaraszínházból a jótékonykodás sugallatára.  Mikor is történt mindez? Kérlek, néhány gondolat erejéig elevenítsd föl az indulás éveit!

2010-ben történt ez az emlékezetes eset, ami velem megesett. A Budapesti Kamaraszínházban közönségszervezőként dolgoztam, és egy spontán pillanatban az igazgató úrral való beszélgetés alkalmával ajánlottam magam színpadra lépésre. Magam sem értem, hogy mertem venni ezt a bátorságot, ezért biztos vagyok benne, hogy Isten indította el bennem. Még meglepetést sem okoztam, legalábbis nem volt észrevehető. Szabad utat kaptam, lehetőséget valamire, sokkal többre, mint amit fiatal koromban elképzeltem. Bő két hónap múlva színpadra léptem egyedül, saját önálló előadásommal, általam szervezett közönség elé, amire a jegyeket is én adtam el.

Fiókomban és mobiltelefonomban lévő verseimből válogattam, állítottam össze a FülbeVali c. önálló est anyagát. Megírtam a forgatókönyvét, megterveztem a díszletet, aminek alapjául saját lakásom szolgált, hogy otthon érezzem magam a színpadon. A berendezéshez segítséget kaptam, így legalább a bútorokat nem otthonról szállítottam, de a ruhák, jelmezek, kellékek mind a sajátjaim voltak. Igen, bőrönddel, kosarakkal felpakolva, mint egy málhás ló, így vonultam gyalogosan és a BKV járművein az előadásaimra.

Tehát már az előadás előtt kifárasztottam magam. Úgy éreztem, ez jó a lámpaláz ellen, de azért így is jutott belőle bőven! Aztán a közönség mindig feltöltött engem, én meg a közönséget. Mondhatom, óriási sikerélményeim voltak, az első, a bemutató előadás különösen izgalmas és felemelő volt! Egy lépéssel a Föld felett éreztem magam, Isten és a közönség szeretetében és jelenlétében. A FülbeVali korszakom innen indult. Azt hiszem, sikerült egy jó címet kitalálnom, agyaltam is rajta nem keveset, de megérte.

A családba beköltözött egy művészlélek. Hogyan fogadták? Két fiad is van, miként tudtad összeegyeztetni a hétköznapokat a művészléttel?

Emlékszem, hogy a két fiam és az anyukám sem akart hinni a fülének, amikor meghívtam őket az előadásra, aminek a főszereplője én voltam. Igaz, azt megszokták, hogy a kórussal, ahová évek óta jártam énekelni, sokszor fellépek, de az egész más, mint egyedül a színpadon. Persze jól ismerték azt az oldalamat, hogy mindenre rímelek, mindig verselek, dalolok, de talán nem vettek volna komolyan, ha idő előtt elárulom, hogy színpadra készülök. Úgyhogy így készültem, titokban az első önálló fellépésemre, szóval sikerült meglepnem a családomat ezzel.

Sőt, az előadás folyamán további meglepetések érték őket, különösen, amikor meghallották a fiaim saját hangjukat az egyik jelenetben. Nekem a legnagyobb öröm az volt, hogy másfél órán keresztül rám tudott figyelni a közönség, pedig eredetileg csak 1 óra 10 perces műsort terveztem. Hála Istennek, további fellépéseim alkalmával is ezt tapasztaltam. Ez igazán jó visszajelzés, hogy ne hagyjam el a színpadot.

Ki kell emeljem mérhetetlen Isten- és emberszereteted. Miből táplálkoznak? Vallásos nevelést kaptál otthon?

Nem kaptam szüleimtől vallásos nevelést, de a nagyszüleimtől, akiknél gyakran voltam, megtanultam a „Miatyánkot”, amit alvás előtt mindig közösen mondtunk el. Felnőtt koromban, már anyaként keresztelkedtem, amikor a nagyobbik fiamat kereszteltük. Ő volt 1 éves, én pedig 28. Nem sokkal utána konfirmáltam is, szintén a Budakeszi Református Templomban.

Bár akkor még nem volt megtérésem, de később élő hitre jutottam. Isten szeretete megragadott egy pillanatban, és azóta Ő áll középen mellettem a színpadon és az életben. Ez nagy biztonságérzetet ad számomra, és Jézussal való személyes kapcsolatomnak köszönhetően az emberekhez való hozzáállásom is más lett. Sok minden megváltozott az életemben. A keresztyén élet számomra egy kihívásokkal teli, izgalmas élet. „Attól a naptól fogva vált minden mássá, és lett számomra valami elhívássá..”

Sokoldalú, színes egyéniséged nemcsak prózai és zenés előadásaidban jut kifejezésre, hanem költészetedben is, amely a színes valóságot tárja elénk sok-sok érzelemmel, humorral fűszerezve. Megszületett a „hajdanvali” stílus, ha szabad így fogalmaznom. Mi jellemzi ezt a megnyilatkozási formát, ezt a sajátos kifejezési módot?

hajdan vali eloadomuvesz

Köszönöm szépen ezt a megállapítást. Valóban szokták mondani, hogy olyan valis, hajdanvalis, és van aki FülbeValinak hív a mai napig is. A fülbevalókkal és a színekkel is nagyon jó barátságban vagyok. Szeretem az emberek sokszínűségét, próbálom kizökkenteni őket egykedvűségükből, keresem az összhangot, a harmóniát. Szeretem megszólítani az embereket és megnevettetni is őket, oldani a feszültséget egy őszinte mosoly kíséretében, jókedvvel, humorral fűszerezni a jelenlétem. Az üzenetem nem csak hajdani, van mára szóló és majdani!

A Budapesti Kamaraszínházból indultál, mára már eljutottál az Élet Színpadára. Napjainkban is tart a FülbeVali korszak. „Mindenhol vagy és sehol sem.” Hálás szerep a tiéd, hiszen önmagad alakíthatod, saját írásaid, dalaid adhatod elő a közönség igényétől vezéreltetve. Jól látom? Valóban hálás szerep, küldetés ez?

Igen, valóban hálás szerep jutott nekem. Áldást parancsolt mellém az Úr, és ezt arra használom, hogy másoknak magam is áldás legyek. „Nagykorúvá érett bennem ez a tudat, és hálás vagyok, hogy járhatom ezt az utat. Lámpással a lelkemben haladok előre, feltekintve a mindenkinél korábban kelőre. Köszönöm, hogy rám is fényesen süt le az Égről, és gondoskodik életemben a mindig elégről. Feleslegesen már nem is költekezem, Isten szeretetével töltekezem.”

Hol csíphetjük fülön a FülbeVali előadásokat? Milyen rendezvényeken találkozhatunk veled?

Önálló „FülbeVali” esteken, kiállítás megnyitókon, közönség találkozókon, a legkülönbözőbb helyszíneken, művészeti eseményeken lépek fel. Szeretem a családias helyszíneken való szeretetegyüttlétet, rendhagyó irodalmi rendezvényeket, felolvasó esteket. Ahová jó szívvel hívnak, szeretettel megyek! Havi rendszerességgel a Csak a Nőknek Klubban is fellépek, és a Csak a Nőknek Magazinban megjelennek verseim, valamint a facebookon, ahol szinte naponta van megjelenésem.

A színház mellett milyen meghatározó színterei vannak életednek? Minek vagy kiknek köszönheted közösségi aktivitásodat, szociális érzékenységedet?

Kezdetekben nem nagyon mertem megszólalni, amit egyébként nem igazán hisz el senki. Hozzá kellett szoktatnom magam a közönséghez. Közönségszervezői tevékenységem ebben sokat segített, és jó érzés látni, hogy jelenlétem feszültségoldó hatású, és szeretnek a társaságomban lenni. Mindig történik valami nem várt, különleges dolog, ahol jelen vagyok, és a jókedvben sincs hiány. A nevetés, a szeretet gyógyír, ez a legnagyobb jó hír. Úgy érzem, ahol vagyok, ott főszerepet ad az élet, legalábbis úgy élem meg, és természetes, hogy mindig a gyengébbet védem meg.

Máig gyakorta mutatod be alkotásaidat összművészeti keretek között. Hogyan kell ezt elképzelnünk?

Sok művész barátom van különböző művészeti ágakban, akiknek az alkotásai megérintenek, és ez kölcsönös. Ezért sokszor hozunk létre olyan művészeti eseményeket, ahol kiegészítve egymás művészetét megmutathatjuk azokat az értékeket és szépségeket, amiket mi annak tartunk. Például a festőművészek kiállításmegnyitók alkalmával sokszor hívnak, hogy színesítsem az amúgy is színes rendezvényeiket, amelyek fergeteges hangulatúvá szoktak nőni. Több alkalommal magam is szerveztem megnyitókat arra alkalmas kulturális helyszíneken. Még romkocsmában is volt rá alkalmam, de főként kávézókban, különböző klubokban.

A Nők a Pályán nevű civil szervezet „NAP” díjjal tüntetett ki. Kérlek, beszélj erről a kitüntető címről! Kik kaphatják meg az elismerést?

A Nők a Pályán Egyesület és a Mi Nők Országos szervezete hozta létre azoknak a hölgyeknek, asszonyoknak a részére, „akik tisztességgel, nagyfokú odafigyeléssel, kitartással, példamutató magatartással, közösségben végzett, önzetlen munkával elismerést vívtak ki embertársaik, közösségük körében”. Megtiszteltetés volt, hogy a NAP Díjra engem is jelöltek, és átvehettem azt 2017-ben. Köszönet illeti a szeretett közönséget, hogy különös figyelemmel kíséri tevékenységemet. „Szeretem a Közönségem, kedves nekem Földön s Égen, ki minden nap itt van vélem, napjaimat Velük élem. Egyszer még a Közönség Kedvence érdem is kijutott a facebookon nékem.”

Megjelent első versesköteted, majd ennek bővített kiadása FülbeVali címmel. Az összegyűjtött verseket követte a Színház az én kálváriám CD. Mi a jövőbeli terved? Készül-e új kötet, CD?

Így szoktam imádkozni: Istenem, csak hiába valóvá ne tegyem, amit tervezel Te nekem, és hiábavalóvá ne legyen, amit tervezel Te velem! Vannak elképzeléseim, de törekszem arra, hogy azt végezzem, amit Isten tervez nekem és velem, s bár költészetem termékeny, és lehetne több kötetem, van egyéb olyan tevékenységem, ami rám bízatott, elég sok mindenben tevékenykedem. Nem esem kétségbe, ha bármilyen váratlan esemény jön közbe, vagy valami nem az általam elképzelt időben teljesül. Miként a gyerekeknek szóló Lilike és barátai c. könyvem is később kerül az Olvasók kezébe a koronavírus miatt.

A 10. éves jubileumi előadásom sem jön idén létre a járvány miatt, de remélem, jövő tavasszal sikerül megtartanom, melyre szeretettel hívlak Téged és minden kedves olvasót is. Készül az új kötetem, melyet családi olvasmánynak szánok, természetesen rímekbe szabottan és illusztrációkkal kiegészítve, hogy a gyermekek vizuális igényeit is kielégítse.

A rajzok készítője Kné HLívia festőművész. Szeretnék egy hangoskönyvet, hogy a látássérült Olvasóim is élvezhessék a verseket, dalokat, valamint egy DVD-vel is szeretném meglepni a kedves Rajongókat.

Verseid kedvesen dalolnak, a szavak incselkednek, bújócskáznak, játékos egymásba fűzésük az örömet, a boldogságot, a könnyedséget sugallják, miközben elgondolkodtatnak. A megkezdett úton haladsz tovább? Stílusod, versformád változatlan?

Stílusom egy ideje változatlan. Úgy érzem, megtaláltam a hangot, a formát, a stílust, ami hiteles és rám jellemző, felismerhető. Isten vezeti az életem, ez adja az alapot szerzeményeimnek, és az összhangot is ennek köszönhetem. „Ő repíti felém a szót, és én elkapom azt, mint a lasszót. Köszönöm, amit kapok, megtartom, és másnak is adok. Hirdetem, amíg el nem hamvadok, hogy velem van, és én Vele maradok. Lótok, futok, gyakran szaladok, a magam tempójában haladok. De Ő megnyugtat, mikor megfáradok, ha belehalok is, majd feltámadok!”

Legutóbb „Taps a közszolgálatért” – koronavírus monológ a délutánban Bor Art Rom beharangozójában láttalak, hallottalak. Nem hazudtoltad meg önmagad. Ugyanaz a kedves, vidám arc, közvetlen stílus köszöntött rám a képernyőről. Mégis felötlik bennem a kérdés: Egy ilyen örökmozgó, aktív, a közönség igényeit figyelemmel kísérő művész hogyan éli meg a bezártságot?

hajdan vali

Hála Istennek, nagyon jól! Arra törekszem, hogy a körülmények ne negatívan befolyásoljanak, és megtaláljam, milyen hasznos tevékenységet végezzek, amiben feltöltődöm és megújulhatok. Amire korábban nem jutott időm, energiám, most lehetőségem van valami másban kibontakozni. A pörgős életembe egyébként szeretek csendet, békességet vinni. Jól esik egy kicsit lelassulni, ez most a koronavírus időszakában megvalósul. A lakásomból jó lesz újat varázsolni, azzal együtt nekem is megújulni, ami további ötleteknek adhat teret, meglátjuk, Isten mit tervezett.

Színes egyéniség vagy, sokrétű közösségi, kulturális munkát végzel: közönségszervező, de közönségformáló is a tevékenységed. Verseid, dalaid kart karöltve járnak, tanítanak. Hogyan hangzik művészi ars poeticád?

Tanulom és tanítom, ami nem kézzel fogható, sem ésszel fel nem fogható, de szívvel fogható. Hogy mindenki számára érthetően adjam át, és amit hallanak tőlem, sokaknak épülésére legyen, reményt, hitet adjon.

„Káoszban is lehet itt rend, ami nem csak színházi trend! Szegénységben gazdagítani, s az igaz szóra tanítani. Feledtetni a közönységet, s nevettetni a Közönséget! De nem sületlenséggel etetni, és a szeretetet sem tettetni. A hiteltelent futni hagyni, a sikereken túl is, adni! A szavak erejével hatni, ébresztő kell, nem altatni! Megőrizve a magyar nyelv szépségét, mellőzve annak merészségét. Így láttatni dicsőségét, szavatolni minőségét!”

S végezetül mit üzensz hálás közönségednek?

Adjunk mindenkinek kellő tiszteletet, szeretetből többet, mint egy kis szeletet, tartsunk Isten tiszteletet! Hallgassunk egy belső tiszta hangra, a szeretetre építsünk, s ne a haragra! Úgy szép lesz majd az út is, csak figyeljünk a START-ra, és bölcsen érkezünk meg majd a túlsó partra!

Szép és megszívlelendő üzenet! Kedves Valika! Szeretettel kívánok további sikeres alkotómunkát a Montázsmagazin szerkesztősége nevében! Még sok derű, boldogság, a közönségtől kapott mosoly kísérje életed, s a föntről kijelölt úton mindig gondja legyen rád az Úrnak!

Nagyon szépen köszönöm! Ennél szebbet én sem kívánhatnék magamnak. Legyen a Te életedben is sok öröm és áldás, tudván, ha van belátásunk, mindig lesz kilátásunk! S mosolyokban meglátni majd, napfényben a virág kihajt!

 

Hajdan Vali versei

Lélek-dallam mára

Víg élet hip-hip hurrája,
kecsegtet partitúrája!
Ígéretnek dallamára,
legyen lélekdal a mára!
Számíthatunk irgalmára,
sőt, mi több, a bizalmára!
Fájdalmak férfiújára,
(Nem e világ figurája! )
Ingyen van a balzsam ára,
leáshatunk alapjára!
Ne másnak a kisujjára,
lépjünk inkább hit útjára!

Isten Egén

Volt bizony, bizonytalan is,
volt izmos, izomtalan is!
Önkritikám volt is, van is,
mosószerem most is Vanish!
Álmélkodom azóta is,
mért volt az a nóta hamis?
Ami Te fütyültél nekem,
nem lehetett az énekem.
Kottáját persze ismerem,
tán még dúdolni is merem!
Inkább méláztam Istenen,
tanultam abból is, Te nem?!
Ezen nagyon meglepődtél,
mást daloltál, belejöttél!
Akartad, hogy rám Te
így hass,
mind szebb tartalommal izgass,
hogy még jobbat, szebbet írhass,
de, a dallam, szöveg
is fals!
Sajátod volt e szerzemény,
fel is csillant benne remény!
Mégsem zárult jól e regény,
nem kettőnké a nyeremény.
Hiába volt benne erény,
sok hiba is, benne, serény!
Hordozott Ő a tenyerén,
éltetett minket, kenyerén.
Nem lehetünk már Te,
meg én
egymással, csak Isten
egén!

Gondolatot ültetek

Megnyugtat, hogy erőt gyűjthetek,
van kiért, miért örülhetek.

Legyőzhetem nyáron a telet,
Veled éljem meg, hogyha lehet!

S mikor elmúltak fáradt, gyűrt hetek,
én megpihenni Melléd ülhetek!

Gri-maszk

Sok bajban s nyomorúságban lelve magunkat,
rajtunk múlik, hogyan dolgozzuk fel a múltat.
Keressük az utat megmenekülésünkre,
kérjünk reménysugarat sötétségeinkre!
Ruhánkat, – mire azt hittük eddig, tiszta volt,
fény felé tartva, vegyük észre:
jé, itt a folt!
S ki világosságra hozza a foltjainkat,
bízzuk Rá ezentúl is titkolt gondjainkat!
Fedezzük fel a gyógyírt betegségeinkre,
hozzon világosságot takart bűneinkre!
Keressük s találjuk meg arra
a választ,
hogy ne emésszen el egészen
a bánat.
Időt nem sajnálva emésszük meg mi azt,
ne féljünk attól, mi életünkben megriaszt.
Engedjünk csepegtetni lelkünkbe vigaszt,
ne hagyjuk csak úgy elcsepegni a viaszt.
Meglátjátok, legyőzzük mi azt a pimaszt,
ha közeledik, vágjunk hozzá egy nagy grimaszt!
Ahogy jött, majd el is tűnik, mint a klimax,
de, a fontos:
legyen rajtam s Rajtad is maszk!

Vonaton

Itt ülök a vonaton,
hétfőn és nem szombaton!
Kedvem, mitől oly atom?
Éppen azt boncolgatom!
Előttem a Balaton,
szálkás halnál jobb a ton!
Lábaim nem lógatom,
rímekkel noszogatom!
Éppen hozzám szólt a Tom,
versem később folytatom!

Úton

Hogyha pénzben állsz bokáig,
tudod, hogy nem tart sokáig!
Setétségből kis homályig,
szerénységtől nagy pofáig,
okoskodástól csodáig,
ceruzától tollvonásig,
kis lopástól naplopásig,
kis lakástól, nagy hodályig,
cefrétől a muskotályig,
cammogástól futkosásig,
ragyogástól megrogyásig,
megrovástól megvonásig,
tünettől az elvonásig,
az utolsó felvonásig,
hegymenettől út poráig,
ittléttől az Ott honáig,
ekétől a boronáig,
eltarthat bizony sokáig!
Hosszú ám az út odáig,
Kukoritól Kotkodáig,
hátha még eljutsz Kodályig,
Ördögtől Jézus nyomáig!

 

Orosz Margit költő

 

Korábbi interjúnk Hajdan Valival:

Hajdan Vali előadóművész, költő mesevilágában

 

 

Hozzászólások