,,A költő erős képzeletű ember, ki maga is megindul, megijed azoktól a képzeletbeli alakoktól, melyeket alkotott.” (Denis Diderot)

A Baráti Kör vezetője, amelynek Mónika is tagja, csak annyit mondott: a legígéretesebb tagja a Körnek. Ismerjük meg őt!

holler12

1972. december 21-én születtem Várpalotán. Édesanyám és édesapám örömére már a karácsonyi ünnepek alatt otthon is voltam. Egy francia cirkuszi artistanő után kaptam a Mónika nevet, bár más közös nincs bennünk, hisz én iszonyatosan szédülős vagyok. 9 hónapos korom óta megyek és beszélek, és ez a családom szerint máig tart. ’74 tavaszán született egy húgom, ’77-ben leköltöztünk Ősibe, ahol a 3 generáció együtt élt. Nagyszüleim, szüleim és mi, lányok. Gyermekkorunk nyugodtan, szépen tellett. Nem voltunk gazdagok, de nem is szenvedtünk hiányt semmiben. Egyszerűen az embernek a lehetőségeihez kell mérnie az igényeit. Ha elérhető dolgokra vágysz, nem leszel boldogtalan. Az általános iskolát Ősiben végeztem el. Nem voltam túl jó tanuló.

holler2

Gyermekként sok ember nem szeret olvasni. Én sem szerettem. Riasztóak a nehezen emészthető, vastag kötelező olvasmányok. Ma már van úgy, hogy 3 könyvet olvasok egyszerre, a hangulatomhoz igazítva. Mindenevő vagyok. Imádom a „Kis herceg”-et, az „Alkimistá”-t, de a romantikus, kissé bolondos regényeket is szívesen veszem a kezembe.

Milyen végzettséged van? Mi a polgári foglalkozásod?

A nyolcadik osztály befejezése után elvégeztem a „sütő” szakmát, vagyis pék lettem. Ebben a korban senki nem tudja igazán, mi akar lenni, és én erre vettem az irányt, bár később bebizonyosodott, hogy nem egészen ez a megfelelő útvonal számomra. Egy kenyérgyárban kezdtem el dolgozni, miközben megismertem a páromat, házasság lett belőle, majd jöttek a fiúk.

holler10

Egyszer meg is kérdezte valaki: Róluk miért nem készült még vers?! Nem tudom, talán annyira életem, napjaim részei, hogy olyan természetes nekem jelenlétük, akár a levegő, amiről csak akkor veszünk igazán tudomást, ha megfosztanak bennünket tőle. Így ezután ezt „sürgősen elvégzendő” teendőim közé helyeztem, hamarosan pótolni fogom. Ahogy a gyermekek cseperedtek, én elkezdtem újra dolgozni. Egy nagyáruházban, ahol ténylegesen rádöbbentem, hogy rossz szakmát választottam, hisz szeretek és tudok is emberekkel foglalkozni.

holler3

Akkor lehetőségem adódott, hogy az Ősi könyvtárban dolgozzam, ahol mind az emberek, mind a könyvek közelsége adott volt. Sajnálatomra ez 6 év után megszűnt, de ahogy a mondás is mondja, ha bezárul előtted egy ajtó, egy másik ki fog nyílni, csak az alkalmat, a lehetőséget észre kell venni, élni kell vele. Felnőtt fejjel, munka, család mellett leérettségiztem. Nagyon, de nagyon élveztem, hogy újra az iskolapadban ülhetek. Fantasztikus volt a 3 év és ezt tanáraim is tanúsíthatják!

holler4

2010-ben indultam a képviselőválasztáson községünkben, és bejutottam. 2014-ben újra, így már ötödik éve képviselőként is tevékenykedem. Ebben az időszakban nyílt ki az a bizonyos új ajtó. Egyik volt gimis osztálytársamtól kaptam egy sms-üzenetet 2011. április 26-án: „Szia! Nem akarsz velem dolgozni a kastélyban? Nincs táppénz, nincs szabadság, nincsenek szabadnapok, de az ország egyik legszebb helyén dolgozhatnál! Holnapra meg kellene mondanod! Kata” Azt hiszem, ennek senki sem tudott volna ellenállni, így 28-án felmondtam a nagyáruházban, ahol 10 évig dolgoztam hétvégente, és május 1-jén kezdtem a szomszéd községben lévő csodálatos Nádasdy-kastélyban, ahol azóta is dolgozom. Tárlatvezető és pénztáros munkakörben vagyok, tehát abszolút azt csinálom, amit szeretek!

holler5

Nádasdy kastély (Trendifoto.hu)

Kb. 8 éve írok rendszeresen cikkeket a helyi újságunkban, így jött mentorom és kedves barátom, Ősi Kovács Imre inspiráló ötlete, hogy verseket kellene írnom. Régebben már írtam, de akkor nem volt, aki ösztökéljen, így ez akkor abbamaradt.

Kik a kedvenceid a ma élő költők közül?

Ma élő kedvenc költőim Lovag Bornemisza Attila, Kanizsa József, kiket személyesen is ismerek és próbáltak/próbálnak terelgetni a versírás szabályai között. Nem mindig sikerrel, mert minden költőnek megvannak a maga sajátosságai, rá jellemző stílusa, amitől nem tud, vagy nem akar eltérni.

holler7

Mikor érezted azt, hogy a szavakat versekké kell, hogy formáld? Milyen lélekrezdülés válthatta ki belőled? Meg tudnád ennek mondani az okát?

Mikor is ír az ember verset? Ha csend van körülötte… De mindig van valami, ami elindítja az írást. Harag, szerelem, szomorúság, öröm, tehát az ÉRZELEM! Legyen ez pozitív vagy negatív. Van, amikor beugrik egy szó, egy mondat, a köré épül a vers, aztán teljesen mássá alakul, mint ami az eredeti elképzelés volt. Szoktunk játszani Imrével, aki leír néhány szót, és közli, ezekből kell verset írnom. Aztán van, amikor egy életkép ragad meg annyira, hogy írásra késztet, máskor egy illat, egy hang. Én például még soha nem olvastam fel egy versemet sem nyilvánosan. Ez nálam valami fura ellenvetés. Szeretem hallani a verseimet mások által tolmácsolva. Ki mit érez bele, hogyan értelmezi, hangsúlyozza. Vannak állandó „szinkronhangjaim”, kik segítségemre vannak felolvasó esteken.

holler6

Ki volt az, akinek megmutattad az első versedet? Volt-e, van-e segítőd, aki tanácsokkal lát el?

A család már a szeretetből kifolyólag is elfogult, és ezért nem árt, ha egy külső kritikus is véleményt alkot. Imre. Ez valahogy felváltva működik, mert hol Imre olvassa előbb a versemet, hol a szüleim.

Mennyire vagy termékeny költő? Jelent már meg könyved?

Van időszak, amikor naponta írok egy verset, de van, amikor egy hónapig semmi, ilyenkor rám szól Imre! Virtuális billentést kapok, ha hanyagolom a szavak eme írásbeli mivoltát. Írok akkor, ha kedvem van, de írtam már alkalmakra, pl. születésnapra, házassági évfordulóra, egy festőművésznő születésnapi évfordulós kiállítására. Voltak különleges kérések, ilyen volt Szent Adorjánról készült versem, amit egy börtönben megrendezett kiállítás alkalmával írtam. Róla még nem született vers, ő a börtönőrök, smasszerek védőszentje, ezt a verset a börtönigazgató asszony el is kérte az ünnepség után. Egy könyvem már megjelent „Vagyok” címmel, mit Ősi Kovács Imre festőművész barátom képei tesznek teljessé. Érdekes érzés volt először kézbe fogni. Egy álmom vált ezzel valóra.

holler8

Melyik irodalmi vagy művészeti köröknek vagy a tagja?

Tagja vagyok az Ősi Kovács Alkotóműhelynek és a budapesti Cserhát Művész Körnek.

Az interneten hol olvashatjuk a verseidet?

Verseimet a Batsányi-Cserhát Művész Kör, az Ősi Kovács Alkotóműhely és Várpalota képekben honlapján olvashatják.

holler1

Pályázatokon szoktál e részt venni? Ha igen, milyen sikerrel?

Imre biztatására már évek óta részt veszek pályázatokon. A Cserhát Művész Kör minden évben kiírja pályázatát, ahol „Art Arany”, „Aranydiploma”, „Cserhát József Művészeti- díj Arany fokozata” díjakat kaptam az elmúlt évek során és „Cserhát Platina Díjat” kaptam az idei pályázatomra.

Milyen álmaid, vágyaid vannak, amit szeretnél, ha valóra válnának?

Álmok. Vannak álmok, mik megvalósulatlanok maradnak, de vannak, melyekért csak egy kicsit kell többet tennie az embernek. Nem kergetek rózsaszín felhőket, ilyen kérdés hallatán az embernek mindig a családja jut eszébe. Egészség: Apám szívbeteg, majdnem elveszítettük, de tudta, dolga van még itt ebben az életben. Nagy harcos Édesanyámmal együtt, aki nélkül semmik lennénk. Nyugalom: Férjem támogatása nélkül valószínűleg nem itt tartanék. Szeretet: Itt mindenkit írhatnék, de a Fiaim… Hús a húsomból, vér a véremből, részeim… Az Ő jövőjük, életük talán a legfontosabb. Szerintem ennek a jó irányba való terelésének vágya, álma minden anyának.

holler9

Köszönöm az interjút! A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet!

Én köszönöm a lehetőséget!

W. Holler Mónika
Sirok

Mátra és Bükk határánál,
Sirok várroma délcegen áll.
Az arany foltú erdők között,
a rom tetejére szél költözött.
Gondomat most nem tetézem,
Ő mosolyogva állja, ahogy nézem,
majd félrefordul, s hirtelen tovaszalad.
El tőlem, távolabb, de a kötelék nem szakad.
Hozzá visszahúz mindig, mint Ariadné fonala, vezet,
s, cincálja széjjel vérző szívemet, mi ellene nem vértezett.
Rátalálok a sötétben is, hogy magányomat látványával oltsam.
Forr a vérem, remeg a kezem kezében, s gyarló testem felel gyorsan.
Arcom pirulása elárul, vesztemet okozza, veszélyes ez így. Én a nő, s Ő a korona.

Letűnt kor

A függöny résein át vakító fénysugár szűrődik, s tűnődik letűnt korok nyugalmán.
Porlepte érzések szövik át a foszlott kanapét.
Hangos kacaj ütődik a falaknak, majd halkulva tovaszáll.
Csoszogó léptek, csésze kocogása a remegő kezekben, s fejekben a múlt árnyai.
Szépséges, élettel teli, viháncoló nemzedék.
Kart karöltve vonultak az üdvösségbe, mely ekkor odábbáll.
Hiába. Az idő kereke meg nem áll senkiért, s miért teszi, meg nem fejtheted.
Letűnt korok poros, foszlott maradványa el nem ér.
Helyette a ma embere hideg, gonosz magánya ordibál.

Angyal vagy Ördög

Angyal vagy Ördög, ahogy az illem megkívánja, s a körmeit tövig vájja a földbe.
Nem lehet kiismerni, s tudni mikor melyik bújik elő, s teszi ki-ki a maga dolgát. Van, hogy épp Angyalian édes, máskor Ördögien ravasz.
Mikor Angyal, szemei sugárzóan világítanak, miközben mosolya beragyogja az eget, aztán ha durcás, mérges, előbújik az Ördög, mi villámok ezreit szórja. Vele ilyenkor jobb, ha nem találkozol.
De jó, ha néha Ördög és néha Angyal, mert mindkettő Ő, és ha ezek ketten békében vannak egymással, akkor egy ördögien angyali teremtés.

 

Tükörkép

Homályos, régi tükörbe nézed magad,
S mit látsz, már nem tetszik jelen önmagadnak
Ráncok, mik édes arcot kereteznek
Neked nem állnak jól,
hisz nem a kor, a gond volt, mi metszette őket.
Ajkaid körül sem a nevetés volt a véső,
a gúnyos, kényszeredett vigyor mi rá tapadt.
Szemed körül sem a kacsintás végett,
a hunyorgás volt, mitől a kis szarkalábak kialakultak.
Nem, a tükör nem hazudik, még ha foncsora már oly fakó is
nem fedi el a rosszat, mit kényszerből szült rád a nemzeted.

Küzdelem
Kovács Imrének

Némák voltak, figyelő tekintetük egymásba olvad.
Kritikus szemmel vizslatva falták a csendet.
Nem moccant egyikük sem, a csatát nem adva fel.
A művész és műve.
Két makacs erőszakos teremtmény, ki átformálná a másikat.
Egyik a másikra áterőszakolná gondolatát és tetteit.
Ki lesz a győztes? A kitartóbb, az erősebb.
Ki nem fél attól, hogy a színek maguk alkossanak kényükre, kedvükre, teljen a vászon.
Vonalból alakká, foltból ragyogó mosollyá váljék.
De ehhez a gyengeséghez erő kell, hatalmas erő.
És persze lélek és szív, hogy a rakoncátlan szín-kavalkádot rendre utasítva,
szembe nézhessenek egymással, a művész és a mű.
(2013. 06. 05.)

A Könnycsepp

 

A könnycsepp,
Egy kósza hajnalon
Végigszánkázott arcodon,
Mikor búcsúra nyújtottam ajkam.
Hozzád bújtam, hogy halljam,
Sóhajod értem száll halkan,
Miközben szorosan ölel át karom.
Egy könnycseppel
Én is elbúcsúzom,
Tudod, hogy szívemből akarom,
Hogy hozzád visszatérjek.
A könnycsepp
Csillogón, bántóan fénylett,
Miközben ajkaink összeérnek,
Tőled most elszakadok.
S, míg a könnycseppet felitatod,
Lelkünk megnyugszik végre.

Vagyok

Nem vagyok szép, nem vagyok jó,
Nem vagyok jég, s nem vagyok hó,
Nem vagyok kellem, nem vagyok báj,
Az kell, hogy néha rám kiabálj.
Nem vagyok máz, nem vagyok jós,
Nem vagyok kép, nem vagyok gyors,
Nem vagyok édes, nem vagyok nyers,
Az kell, hogy néha legyen egy vers.
Vagyok tűz, égető, fájó,
Vagyok karvaly, szemet vájó,
Vagyok vágy, szíveket markoló,
Ez az egész oly lehangoló.
Leszek én szép, leszek majd jó,
Leszek én mind, ha esik a hó,
Leszek én jég, csak akarnod kell
Ezt az egészet ne add most fel!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások