Végre itt van, kitárta széles ablakát a kikelet! A magas kéklő ég alatt fátyolfelhőt lebegtet a tavasz hírnöke. Csókot küld a napsugár a szunnyadó természet ölébe; az alig-alig mozdul, még álom ül szemében, pedig az ágon ringatózó cinege világgá kiáltja: nyitni-kék, nyitni-kék.

 

golyak2

 

Erdőszéli fák alatt könnyező hókupac csendesen csordogál, és dalolva tovafut a dombok oldalán. Avar között bókoló hóvirágok sokasága köszönti a kikelet fényeit. Visszatért a gólya is elhagyott fészkére, de árván, párja nélkül érkezett. Bárány béget a távoli réten, s botorkálva követi a ballagó nyájat. Erdő mélyén búgó vadgalambok egymásnak szerelmet vallanak. Szőlőskertek lankáin enyhe szellő kergetőzik, s kacagva átsuhan a vízmosás kérges hantjain. Széltől védett homokon tarka gyíkok sütkéreznek a melengető napsütésben. Vadnyulak játszadoznak a zöldellő vetésben, s veszélyt látva riadtan meglapulnak. Hajladozó fűzfaágon barkák sorakoznak, bokor alján ibolyák nyiladoznak. A megújult természet magára ölti virágos ruháját, s fejére koszorút fon a bárányfelhők végtelenje. És az illatos tavaszi estében békák vidám kórusától visszhangzik a láperdő.

 

golyak6

 

Láperdő

A napsugártól tündöklő
Láperdőben,
Mint pajkos gyermek
Szellő játszik
A nádas sűrűjében.
Medréből kilépett kanális
Sima víztükrén,
Gyönyörködik képében
A színesedő füzes.
Mocsártól átitatott
Avar között
Zöldellő fűszálak
Köszöntik széles mosollyal
A fényben fürdő világot.
Még csend uralja
A fel- felsóhajtó láperdőt.
Madárdalnak hangja,
Csak néha hallik messziről.
Tölgyek és nyárfák
Duzzadó rügyei
Üzenetre várnak.
Hogy a hatalmas kékségben
A kóbor felhők hírül hozzák
Jöttét az új tavasznak.

2013. 04. 11.

A gólyák

A fészket minden tavasszal megigazították, kibélelték száraz fűcsomókkal, tollakkal, apró gallyakkal, hogy a tojásból kikelő fiókák védve legyenek. Aztán, amikor azok meglátták a napvilágot, a szülők nagy gondoskodással etették őket, mindig felváltva, az apróságokat felügyelet nélkül nem hagyva. Szárnyaikkal védték őket az esőtől és a tűző naptól.

 

golyak7

 

Ahogy a nyár ballagott előre, a kis gólyák úgy gyarapodtak. Előbb csak próbálgatták szárnyaikat, majd július közepére kirepültek a fészekből. Az első út csak a közeli háztetőhöz vezetett, aztán mindig hosszabb utat tettek meg. Hamar elfáradtak, ilyenkor visszatértek a fészekbe, mert várták a szülői gondoskodást.

A fészek öt gólyának bizony kicsi volt, ezért a szülők a közeli óvoda kéményén levő elhagyott fészken pihentek meg. Évekkel ezelőtt ebben a fészekben nevelgették kicsinyeiket, míg egy kegyetlen vihar el nem pusztította a fiókákat, majd új fészket raktak a közeli villanyoszlopon. Az öreg megtépázott fészek jó szolgálatot tett a nehéz napokban, ezért sajátjuknak tekintették. Ám a sok jót és rosszat látott fészek a kéménnyel együtt egyik napról a másikra eltűnt. A gólyák csalódottan keresgélték, de hasztalan. Az óvoda épülete új tetőt kapott, a régi szabad kémény szükségtelenné vált, így azt a fészekkel együtt lebontották.

 

golyak3

 

A mi gólyáink más pihenőhelyet kényszerültek keresni. A házunkhoz közeli villanyoszlop tetejét szemelték ki maguknak. Nem elégedtek meg magával a csupasz betonoszloppal: elkezdték kóróval, gallyakkal telerakni, csakhogy azok ott nagyon nem akartak megmaradni, a sok ide-oda rakosgatástól lepotyogtak – az ott lakó emberek nem nagy örömére. Szegény gólyákat el is zavarnák, ha tudnák, mert bármennyire is szép és kedves madarak, de nekik ne szemeteljenek! A gólyák, mintha ezt megérezték volna, több gallyat nem hoztak.

A felkelő nap néhány napja ismét az oszlopon találta őket nagy tollászkodás közepette. Órákig ott álldogáltak kémlelve a tájat, és végül ismét nekiláttak a gallyak hordásának. De rövidesen abba is hagyták, mert elérkezett a költözés ideje.

Hogy tavasszal mit fognak tenni, ki tudja? A másik oszlopon lévő fészket veszik birtokba, vagy ezt építik tovább? Az biztos: hiányzik a régi „ház”, a több mint egy emberöltőt megért gólyafészek.

 

golyak4

 

És ismét eljött a tavasz. Az egyik gólya, amint megérkezett, egyenest az oszlopra szállt és rakosgatni kezdte a gallyakat. Közben fel-feltekintett az égre, jön-e már a párja. Aztán két hét elteltével ő is megérkezett, és önfeledt kelepeléssel üdvözölték egymást otthonukban. Úgy tűnik, az újabb családalapításhoz a biztonságot nyújtó, évekkel ezelőtt megépített fészek a legalkalmasabb. Az új tavasz talán feledtette a lerombolt fészek utáni vágyat, hiszen helyette itt az oszlop átmeneti pihenőnek. Egy ideig még örvendeztek egymásnak, majd a magasba emelkedve tettek néhány kört a házak felett. Boldogan néztem utánuk, és hallgattam a szárnyuk suhogását, míg el nem tűntek a láprét irányában.

 

golyak5

Tavasz illata (Szonett 9.)

A fényesen szikrázó ég permén
Szélesebb lett a Napnak mosolya,
S ragyogóbb a táncot járó sugara,
Mert tavasz érkezik csodás szekerén

A szellő eldúdolja víg nótáját,
S égi bárányokkal játszadozik.
Tavak fodros vizében fürdőzik,
Míg elhozza az új tavasz illatát.

És lágyan simogatja az erdőt
Zápor mossa az éledő mezőt
Szivárvány koszorúzza az eget.

Fordul egyet a világ kereke
Bizseregni kezd az ember szíve
És felébred a téltől vásott élet.

2014. február 14.

 

Sólya Veronika

 

Hozzászólások